Századok – 1966
Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816
ADATOK A KISANTANT LÉTREJÖTTÉHEZ 839 kiába, ami kezdete lenne a szomszéd országok ellen irányuló további akcióknak. Kérte, hogy Benes sürgó'sen utazzék Belgrádba. „Siessünk, siessünk — olvashatjuk a levélben —, mert az idő rohan, augusztus és szeptember közeleg.""3 Ezt követőleg utazott Benes Belgrádba és írta alá augusztus 14-én a jugoszláv kormánnyal kötött védelmi szövetségi megállapodást, s pár nappal később a kölcsönös segítségnyújtásra kötelező csehszlovák—román jegyzőkönyvet. Ezzel a kisantant alapjai létrejöttek. Romániával ekkor még nem sikerült védelmi szövetségre lépni.114 Erre csak 1921. április 23-án került sor. Nem akarta még magát lekötelezni a kisantant-szövetség mellett, bár elfogadta mindazokat az érveket, melyeket a magyarországi reakció elleni védekezés ügyében Benes felhozott. A kisantant jellegének értékelése, tartalmának meghatározása az első pillanattól kezdve találgatások tárgya lett és fontos politikai kérdéssé vált. Az 1920. augusztus 14-én kötött csehszlovák-jugoszláv szerződés első pontja kimondotta, hogyha egyik fél ellen magyar részről nem kihívott támadás indul, a másik fél köteles a megtámadott fél segítségére sietni.11 5 Azonban nemcsak a szerződés dokumentumai, hanem felelős államfők és politikusok akkori közvetlen nyilatkozatai is11 6 szinte egyedül vagy elsősorban a magyar veszélyben látták a kisantant létrehozásának okát. A burzsoá történetírók megfelelő távlatból nézve, hasonlóan ítélik meg a helyzetet. Peroutka, csehszlovák burzsoá történész ezzel kapcsolatban kifejtette: nyilvánvalóvá vált, hogy a rend helyreállítását nem lehet a véletlenre bízni. A magyar propaganda az utódállamokban kialakult új viszonyok alapjai ellen tört. Különösen Szlovákiát fenyegették előre nem látható veszélyek. Meg kellett mutatni a magyaroknak, hogy túlerővel találkoznak, ha kalandot kísérelnek meg. Következésképpen Benes útjának fő célja az volt, hogy Szlovákiában végre rend legyen. Az államférfiak tekintetének arra kellett fordulnia, ahonnan Csehszlovákiát leginkább fenyegette veszély: „Magyarország felé". „A tanácskozások témája az volt, hogyan biztosíthatják a trianoni béke végrehajtását a veszélyesen ellenszegülő Magyarországgal szemben"11 7 — írja Peroutka. Benes lépésének ilyen leszűkített értelmezésével természetesen nem érthetünk egyet, mert nem tükrözi a valóságot, azt, hogy miért tekintette a magyar veszélyt a csehszlovák burzsoázia ilyen aktuálisnak. Egyoldalú lenne ugyanakkor az is, ha a magyarellenesség mellett csupán a két állam korábbi hagyományos kapcsolatainak egyszerű továbbfejlődését látnánk a kisantant megalakulásában, s azt a törekvést, hogy a burzsoázia ezáltal kívánta pozícióit 113 AMZV-Praha, Bëlehrad 1920/318; Dipl. dok. spoj. . . 45, 51, 55. 1. 114 Ld. L. Peroutka: i. m. 1918. 1. Ez volt az egyetlen tényező ugyanis, amely Komániát ós Csehszlovákiát már korábban összekötötte. (Ld. Benes 1920. máj. 24-i jelentését, amelyben leírja, hogy a magyar kérdésben a románokra lehet számítani, egyébként a románok megbízhatatlanok. ÁMZV, Praha—Parii 1920 (1920/158/a). Románia ekkor még tétovázott és — nem kis mértékben francia nyomásra — foglalkoztatta a lengyel — magyar—román blokk gondolata is. (Lásd: 1920 szeptembertől a gazdasági és diplomáciai kapcsolatok elmélyülése Magyarországgal.) A kisantantôt illetően pedig Lengyelország és Görögország bevonását követelte. Erre azonban nem kerülhetett sor. S 1921-ben ismét a magyar veszély volt az, amely Romániát véglegesen a kisantanthoz kapcsolta. 116 Diplomatické dokumenty. . . 59 — 60. 1. 116 AMZV-Praha, Pafíz 1920/216. St. Osusky a Temps szerkesztőjének tett nyilatkozata; Take Jonescu Rómában tett kijelentései stb. 117 F. Peroutka : i. m. 1917 — 1926. 1. 9*
