Századok – 1966
Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816
ADATOK A KISANTANT LÉTRE JÖTTÉHEZ 831 A magyar kormány elsősorban arra kívánta ráirányítani a francia körök figyelmét, hogy korábbi szövetségeseik sem politikai, sem gazdasági téren nem képesek a beléjük helyezett reményt valóra váltani.7 4 Ezért Franciaországnak elkerülhetetlenül Magyarországra kell orientálódnia. A Szövetségközi Katonai Bizottsághoz intézett leirat7 5 (1920. május 9.) megállapította, hogy a kommuntista propaganda az utódállamokban, különösen pedig a Felvidéken tervszerűen folyik. Magyarország ezzel szemben az egyetlen izolált sziget Közép-Európában. „Ha az orosz-szovjet hadseregnek sikerült a lengyel arcvonalat áttörni, s útját nyugat felé erősen fegyelmezett, teljesen megbízható katonai erők el nem zárják, úgy egy európai felvonulás előtt állhatunk. . . Európa, különösen annak nyugati része csak az által biztosíthatja rendjét és jelenlegi viszonyait, hogy a lengyel—román arcvonal mögött erős és megbízható tartalékokat teremt. Hogy ezen tartalékok között egy erős magyar hadsereg mily értéket képvisel és annak elbírálása, hogy ezen hadseregnek az idők folyamán a bolsevizmus letörésében mily szerep juthatna, az a reális gondolkodók és a világ előtt felelős államférfiak feladata" — állapította meg a leirat. * 1920 nyarán az európai politika központjába ismét a lengyel—szovjet háború, clZclZ ct harmadik szovjetellenes intervenció került, amelynek előkészületei tulajdonképpen már a második intervenció összeomlása óta, 1919 végétől folyamatban voltak. A harmadik intervenció rendkívül bonyolult nemzetközi viszonyok közepette bontakozott ki és ment végbe. Az intervenció fő szervezői a francia kormány és a kormányra jelentős befolyást gyakorló francia klerikális és militarista körök voltak. Millerand, Paléologue és Berthelot csoportja — lia nem is egyformán — a szélsőségesen szovjetellenes finánctőkések irányzatát képviselte. A közép- és délkelet-európai országokból akarták létrehozni azt az ellenforradalmi politikai blokkot, amely bázisa lehetett volna az újabb szovjetellenes intervenciónak és általában az európai forradalmi mozgalmak elleni harcnak. E tervek megvalósítása azonban nagy akadályokba ütközött. Nemcsak arról volt szó, hogy a nagyhatalmak vezető köreiben is növekedett azoknak a tábora, akik egyre reménytelenebbnek látták Szovjet-Oroszország fegyveres úton való megdöntésének lehetőségét, hanem attól is féltek, hogy az újabb intervenció kimerítheti, méginkább forradalmasíthatja Európát, tehát fontosabbnak tartották a bolsevizmus lokalizálását Európa gazdasági megszilárdításának útján. Ezért a Szovjet-Oroszországgal való gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kialakítására törekedtek. Sem Anglia, sem Olaszország, sem a német, sem az osztrák burzsoázia, sem pedig az utódállamok kormányai nem mertek nyíltan részt venni az intervencióban. Kénytelenek voltak az úgynevezett „semlegesség" álláspontjára helyezkedni, ami természetesen nem jelentette azt, hogy különböző formákban nem támogatták az intervenciót. Az intervencióellenes hangulat különösen az antanttól függő kis államokban erősödött. Ez már a második intervenció során is megmutatkozott. 74 Nemzeti Újság, 1920. máj. 22. 75 HL VKF 1920. II. csop. 507/410. (1920. máj. 9.) A Szövetségközi Katonai Bizottságnak — a Magyar Kir. Vezérkari Főnök Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia erőviszonyairól és ezek Magyarországhoz való viszonyairól. 1920. máj. 7.
