Századok – 1966
Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816
832 BOUOS FETtENC Lenin már a második intervenció kudarcát értékelve rámutatott egyrészt arra, hogy a néptömegek nyomása hogyan befolyásolja a kapitalista országok szovjetellenes külpolitikai törekvéseit, másrészt azokra az ellentétekre, amelyek a nagyhatalmak és a kis államok között e kérdésben fennálltak. A Szovjet-Oroszországot nyugatról és északnyugatról körülvevő kis államok, ahol burzsoá rend uralkodott és amelyek szinte teljesen az antanttól függtek, nem tudtak Szovjet-Oroszország ellen sikeresen harcolni, mert tömegeiket az orosz forradalom elhódította, s ahogy erre Lenin rámutatott, maguk is részben meggyőződtek az antant „arcátlanságáról". „Ezek az államok velünk szemben a baráti semlegesség álláspontjára helyezkedtek és szembeszálltak a világbíró antanttal, mert az antant fenevad volt és meg akarta őket fojtani."7Ä Egy másik helyen az Észtországgal kötött békével kapcsolatosan ugyancsak e jelentős mozzanatra utalt Lenin, arra, hogy nagy „az a rokonszenv, amelyet ellenfeleinknél és a burzsoá kormányoknál is fel tudtunk kelteni, hogy egy kis ország rokonszenve erősebb, mint az a katonai nyomás, az a pénzügyi segítség és azok a gazdasági szálak, amelyek ezt a kis országot a világbíró hatalmakhoz fűzik... meg tudják nyerni egy kis állam burzsoá kormányának rokonszenvét annak ellenére, hogy ezt a kormányt a nemzetközi tőke minden eszközzel segítette".7 7 Mindaz, amit itt Lenin az észtekkel, a finnekkel, az ukránokkal és más szomszéd burzsoá államokkal kapcsolatban elmondott, bizonyos vonatkozásokban a harmadik intervenció időszakában is megmutatkozott számos közép-európai állam esetében, amelyet a nyugati imperialisták a harmadik intervencióban fel kívántak használni. A szovjetellenes intervencióban nem vett részt Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia sem. Milyen okok késztették a „semlegesség"-re ezeket az országokat ? Vegyük Csehszlovákiát. Első helyen kell megemlíteni az ország belső helyzetét. 1919 őszétől, nagyrészt a Magyar és Szlovák Tanácsköztársaság idején szerzett tapasztalatok alapján a szociáldemokrata pártban megkezdődött a nyílt szakadás folyamata, létrejött a marxista baloldal. 1919—20 telén súlyos gazdasági és élelmezési nehézségekkel küzdött az ország. A forradalmi munkásmozgalom erősödött. Az 1920 áprilisában tartott választásokon a szociáldemokrata párt elsöprő győzelmet aratott. Ezt követőleg a balratolódás, különösen a szovjetellenes intervenció hatására, méginkább meggyorsult. A szociáldemokrata szervezetek tömegei fogadták el a III. Internacionálé platformját, az események a kommunista párt megalakulása felé haladtak, az osztályharc kiéleződött. A munkásság országos méretű mozgalmakban, akciók sorozatában fejezte ki rokonszenvét Szovjet-Oroszország iránt, követelte az intervenció beszüntetését, a diplomáciai és gazdasági kapcsolatok felvételét Szovjet-Oroszországgal. Mindez lehetetlenné tette nemcsak azt, hogy a csehszlovák burzsoázia az intervencióhoz csatlakozzék, hanem azt is, hogy érdemlegesen támogassa. A csehszlovák kormány külpolitikája is, eltekintve Kramar irányzatától, amely 1920 elejétől mind jobban elszigetelődött — a csehszlovák burzsoázia érdekeit szolgálva — szembefordult az intervenciós politikával, ámbár tisztában volt azzal, hogy ez a franciák ellenállását fogja kiváltani. Míg a békekonferencián továbbra is a franciákba vetette minden reményét, a szovjetellenes 76 V. I. Lenin Művei. 30. köt. 207. 1. "Uo. 315. 1.
