Századok – 1966
Tanulmányok - Boros Ferenc: Adalékok a kisantant létrejöttének történetéhez és jellegéhez (1919 augusztus–1920 november) 816
ADATOK A KISANTANT LÉTRE JÖTTÉHEZ 819 1919 őszén — összehasonlíthatatlanul jobb, mint bármely másik államé."5 A csehszlovák burzsoázia, amely — kivéve a Benes- és Masaryk-féle külföldi antant orientációjú csoportot «— szinte az utolsó pillanatig nem vetette fel a Monarchiától való elszakadás gondolatát, 1918 után fokozatosan szakított a Monarchia eszméjével, a korábbi tradíciókra,, balkáni kapcsolataira támaszkodva,6 elkötelezve magát a francia imperializmusnak, annak égisze alatt vezető szerepre törekedett Közép-Európában.7 Benes csehszlovák külügyminiszter 1919 szeptemberében érkezett haza Párizsból. Szeptember 30-án a parlamentben elmondott nagyjelentőségű beszédében felvázolta a jövendőbeli csehszlovák külpolitika főbb irányelveit és határozottan kijelentette, hogy e külpolitika egyik fő láncszeme a szomszéd államokkal való szoros baráti, elsősorban gazdasági kapcsolatokra épülő szövetségi hálózat kiépítése, amelyből sem Ausztria, sem Lengyelország, sem Magyarország nem maradna ki.8 Ezt megismételte november 7-én is, a sain-germaini békeszerződés ratifikálási vitája során.9 Benes rámutatott továbbá arra, hogy az új közép-európai (értsd: keletközép-európai) politikai rendszer kiépítésére irányuló ilyen törekvések az antant elveinek és óhajainak is megfelelnek. A csehszlovák burzsoázia számára azonban nem volt mindegy, hogy egv ilyen rendszer milyen áron és Csehszlovákia számára milyen perspektívával jön létre. „Külpolitikánk céljait. .. fő irányvonalát — állapította meg Benes — már ma meghatározhatjuk: Prága teljes mértékben megszervezheti magának azt a súlyponti helyet Közép-Európában, amely egyáltalán elérhető, ha jól fogunk haladni."1 0 Csehszlovákiának az antanthoz, vagy pontosabban Franciaországhoz fűződő kapcsolatai nem épülhettek a francia vagy más nagyhatalmi érdekek korlátlan kiszolgálásának elveire. Ezek a kapcsolatok lényegében attól függtek, hogy szövetségesei mennyire respektálják a csehszlovák burzsoázia egyéni törekvéseit, mennyire védelmezik a békekonferencián elért vívmányait. Erre Benes is utalt beszédében, amikor kijelentette, hogy a kapcsolatok elmélyítésére irányuló törekvés ,,.. .nem jelenti azt, hogy ténylegesen alárendelt a mi szerepünk, és hogy az antant nagyhatalmak egyikének vagy másikának eszközévé válunk".1 1 Ezt a kérdést 1919 végétől — de bizonyos vonatkozásban már korábban is — egyre inkább fontolóra kellett vennie a csehszlovák burzsoáziának. Az antanthatalmak csak az utolsó pillanatban mentek bele a Monarchia feldarabolásába, ezt követőleg pedig éles harcot folytattak egymás között a közép-európai befolyásért, ugyanakkor a forradalmi mozgalom nagy bizonytalanságban tartotta a kapitalizmust egész Európában. Éppen ezért nem mondható, hogy a csehszlovák burzsoázia 1919 —1920-ban nemzetközileg bebiztosítottnak tekinthette sikereit és elért eredményeit. Már a béketárgya-6 Ed. Beneë: Problémy nővé Evropy a zahranicní politiky Ceskoslovepska. Praha. 1924. 33. 1. 6 A cseh finánctőke behatolása Közép- és Délekelet-Európába még a háború előtt elkezdődött. A háború után az a kérdés merült fel, hogyan védje meg ottani pozícióit. Ld. О ceskoslovenské zahranicní politice. SNPL. 1956. 77 — 78. 1. 7 Ld. K. Oajan: Pfispévek ke vzniku KSÖ od prosincové generálni stávky do slucovacího sjezdu KSÖ. SNPL. Praha. 1954. 62. 1.; Zd. Urban: i. in. 17. 1. 8 Ed. BeneS: Problémy. . . 30—31. 1. 9 Uo. 40. 1. 10 Uo. 30. 1. 11 Uo. 27. 1.
