Századok – 1966
Tanulmányok - Valiani; L.: Tárgyalások Ausztria-Magyarország és Olaszország között 1914–1915-ben 787
TÁRGYALÁSOK AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG ÉS OLASZORSZÁG KÖZÖTT 809 Már 1914. december 12-én, megköszönve közbelépését az osztrák hatóságoknál egy hozzá közel álló és irredentizmus gyanúja miatt üldözött személy védelmében, Chlumecky bizalmi embere ezt írja neki Triesztből: „Elhatároztam, hogy amint lehet, Rómába megyek, hogy ott akciót próbáljak szervezni ebben az értelemben a politikusok közt és ha sikerül, közvetlenül a kormányon belül is" és megmagyarázni nekik, milyen őrültség lenne az olasz—osztrák kapcsolatok kérdésében „felelőtlen tényezőkre" hallgatni.7 8 December 30-án a megbízott beszámolt Chlumeckynek, hogy Velencében járt és nevek említése nélkül tájékoztatta, milyen irányzatok közt oszlik meg az olasz közvélemény.77 1915. március 2-án tudatta Chlumeckyvel, hogy Rómában volt és többször találkozott Bergaminivel, a „Giornale d'Italia" főszerkesztőjével, de „nem sikerült meggyőznie".7 8 Április 12-én, miután közölte, hogy Milánóban járt és együtt volt Luigi Albertinivel, aki hajthatatlanul kitartott intervenciós álláspontja mellett, a megbízott ezt írta: „Egész más beállítottságú volt viszont Frassati szenátor, a »Stampa« főszerkesztője, mikor elváltunk . . .Megerősítette, hogy Giolitti kifejezetten a beavatkozás ellen van, ezzel szemben nagyon pártolja a békés megegyezést Ausztria-Magyarországgal. Giolitti azt szeretné, ha Itália megkapná Trentot és Friulit és ezenfelül még teljes biztosítékot nyerne Ausztria-Magyarországtól Trieszt és Fiume olaszságát illetőleg. Ezeket szabad városokká kellene nyilvánítani, bár osztrák-magyar fennhatóság alatt."70 Április 22-én a megbízott ezt írta: „Tehát, ahogy sürgönyömben jeleztem, holnap reggel 5-kor indulok és a határon túl az első állomásról sürgönyözök F.-nek, kérve, hogy tartsa fenn számomra az estét. Megpróbálom rávenni, hogy szombat reggel utazzék el G. mostani tartózkodási helyére és remélem, ez sikerülni fog." Április 30-án részletesebben jelentette: „Ebben a percben jöttem meg Velencéből, ahova tegnap utaztam, mert F. szenátor sürgönyileg odahívott és tegnap estére találkozót adott . . . Tegnap Velencében F. szenátor (aki egyenesen azért jött Torinóból, hogy elmondja ezt) a következőket közölte: „Tegnapelőtt, kedden voltam Sonninonál, közöltem vele, amit az ön tájékoztatása szerint az osztrák-magyar kormány hajlandó megadni és tudomására hoztam G. nyilatkozatát, miszerint, ha a kormány ezeket az osztrák a Chlumecky-iratesomóból kiderül, tekintélyes összegeket kapott Chlumeckytől. Ezenkívül az iratcsomó leveleket tartalmaz Chlumecky egyik osztrák-német levelezőjétől Nápolyból, aki kapcsolatban állt Matildé Seraovaí és más, semlegesség-párti személyiségekkel, továbbá más nyugtákat az olaszországi propagandára költött összegekről. ,e Uo. "Uo. 58 Uo. Bár Prezioso Albertini számára készített emlékiratában azt állítja, hogy a „Piccolo" tulajdonosát, Teodoro Mayert is tájékoztatta, aki Rómában lakott, nyilvánvalóan nem tudott róla, hogy Sonnino ettől már 1916 márciusában megkérdezte, vajon elfogadható megoldás-e Trieszt szabad várossá nyilvánítása, és hogy Mayer ennek elutasításáért szállt síkra. Ld. Silvio Benco: II „Piccolo" di Trieste. Milano. 1931. 216.1. Emlékiratában Prezioso azzal dicsekszik, hogy előbb Chlumecky előtt neki tulajdonította, majd pedig tanácsolta Frassati szenátornak (ismét csak azért, hogy a túlzott követelésekkel lehetetlenné tegye az olasz—osztrák megegyezést), követeljék Trieszt és Fiume szabad várossá nyilvánítását. Valószínűleg annak az embernek utólagos csavaros mentegetődzéséről van itt szó, aki irredentistának mondta magát és szíve mélyén valószínűleg az is volt, hiszen átmenekült Olaszországba, de aki azért elfogadta a küldetést, amivel Chlumecky megbízta. A fontos azonban az, hogy Giolitti ezt a követelést a Trentinora ós Friulira támasztott igény mellett mint az elengedhetetlen minimumot fogta fel.
