Századok – 1966
Tanulmányok - Valiani; L.: Tárgyalások Ausztria-Magyarország és Olaszország között 1914–1915-ben 787
810 L. VALIANI engedményeket, mint a tárgyalások eredményét, a képviselőház és a szenátus elé terjeszti, ő, G. vállalja, hogy elfogadtatja azokat a parlamenttel." ,,Sonnino-t elképesztette közlésem. Azt mondta, hogy a hivatalos tárgyalások alapján azok az engedmények, amelyekre az osztrák-magyar kormány hajlandónak mutatkozik, annyira aránytalanul kisebbek ennél, hogy sem a két közlést összhangba hozni nem lehet, sem a köztük levő eltérést megmagyarázni."8 0 Frassati — folytatta a megbízott — beszámolt Giolittinek, hogy „az olasz kormány biztos benne, hogy nem tudja megkapni Ausztria-Magyarországtól azt, amit elengedhetetlennek tart a semlegesség megőrzéséhez és egyezmény megkötésére készül az Entente-tal". Ennek következtében, ahogy Frassati mondotta a megbízottnak, ,,G. utolsó próbálkozásra szánta el magát. Engem bízott meg, hogy találkozzam Önnel Velencében, és kérjem meg, kösse bécsi barátai lelkére, vegyék rá az osztrák-magyar kormányt, hogy fogadja el programmját és hozza ezt minél előbb hivatalosan az olasz kormány tudomására . . ,"8 1 Frassatitól Chlumecky megbízottja értesült, hogy ,,G. semmi módon nem hajlandó olyan irányban hatni az olasz kormányra, hogy rávegye követelései csökkentésére . . . Minthogy a kormányt beavatkozás-pártinak, Giolittit pedig a semlegesség hívének tekintik, annak kell kitűnnie, hogy Ausztria engedményeit a kormány találta elegendőnek, nem pedig Giolitti. Ezért Giolittinek az árnyékban kell maradnia."8 2 Ekkor már maga a megbízott is borúlátó volt, már csak azért is, mert Chlumecky válaszaiból, amelyek másolatát azonban az iratcsomó nem tartalmazza, nyilvánvalóan azt a benyomást kellett szereznie, hogy ellentétben korábbi reményeivel, az osztrák-magyar kormány még nem szánta rá magát, hogy megadja azt, amit Giolitti is elengedhetetlennek tekintett az olasz semlegesség fenntartásához. És csakugyan, idézett április 30-i levelében arra figyelmeztette Chlumeckyt: Olaszország arra hajlik, hogy néhány napon belül a háború mellett döntsön.8 3 A háborúba való belépés után az Olaszországba menekült Prezioso Luigi Albertininek küldött emlékiratában erősen kiszínezve adja elő, mit mondott állítólag szóbelileg Frassatinak és Chlumeckynek, hogy megakadályozza köztük a megállapodást és ne jöjjön létre az osztrák—olasz megegyezés, hanem Itália úgy döntsön, hogy fegyverrel szabadítja fel szülővárosát, Triesztet.8 4 Akár igazán megtörtént, akár csak utólag elképzelt volt ez a machiavellisztikus kettős játék, amit Prezioso szóban mondott, az csak másodrendű fontosságú — egyedül az írásbeli jelentések érdekesek, amiket Chlumecky Frassati és Giolitti álláspontjáról kapott és az, amit Frassati Sonninonak és Giolittinek mondott. 80 Uo. Hogy Frassati megbeszélései Giolittivel és Sonninoval valóban úgy folytak le, ahogy Chlumecky bizalmi embere beszámolt róluk, megerősíti O. Malagodi 'is idézett művében, aki természetesen nem ismerte ennek levelezését Chlumecky vei és 1917-ben Bergaminivel folytatott beszélgetéseire támaszkodott. 81 Nachlass Chlumecky. / 82 Uo. 83 Uo. 84 Preziosora vonatkozólag (függetlenül az 1915 áprilisi küldetésétől, amit sem ebben, sem — amennyire tudjuk — többi könyvében nem említ) ld. S. Benco : i. m. passim. Bencot később az osztrákok internálták 1916-ban, de 1918 elején megengedték neki, hogy visszatérjen Triesztbe.
