Századok – 1966
Tanulmányok - Valiani; L.: Tárgyalások Ausztria-Magyarország és Olaszország között 1914–1915-ben 787
808 L. VALIANI többször nyomatékosan emlékeztette a berlini osztrák-magyar nagykövetet az engedmények sürgető voltára.7 3 Az osztrák-magyar külügyminisztérium irattárában Chlumecky név alatt szerepel egy 1915. április 30-i, aláírás nélküli jelentés, amely szerint „bizalmi emberünk" április 23-án Torinoban találkozott a Giolitti-párti „Stampa" c. napilap főszerkesztőjével, Alfredo Frassati szenátorral, aki még aznap este felkereste az éppen Torinoban tartózkodó Giolittit, aki Trento tartománynak és az osztrák Friuli egy részének átengedését, s Trieszt és Fiume teljes önállóságának megadását tanácsolta; a két város lakóit fel kellett volna menteni az Ausztria-Magyarországon teljesítendő katonai- szolgálat alól.74 Frassati szenátornak, az e lépésről tudó, bár azt határozottan ellenző Luigi Albertininek, valamint Olindo Malagodinak visszaemlékezéseiből — akinek Alberti Bergamini elmesélte, Sonnino közlése alapján, ennek Frassatival folytatott beszélgetését —, kitűnik, hogy a közvetítő Roberto Prezioso volt, a trieszti ,,11 Piccolo" с. lap helyettes szerkesztője. Chlumecky báró iratai közt szerepel egy aktacsomó ,,1914 —15-ös olaszországi tevékenységemről", amely eddig ismeretlen részletekre vet fényt.75 sőkig folytatott harc híve, ápr. 27-én azt írta Buriánnak, hogy ha nem sikerül megegyezésre jutni Olaszországgal, békét kell kérni az Entente-tól, hogy „megelőzzék a támadást Románia oldaláról is". Tisza I. Összes művei. III. köt. 260. és k. 1. De csak pillanatnyi csüggedésről volt szó. Tisza hamarosan újra a minden áron a végső győzelemig folytatott háború szószólója lett. 73 Burián naplója, ápr. 14. H. H. St. A. Liasse XLVII 5a i. Hohenlohe ápr. 21-i jelentése. '4 Uo. P. A. rot. 509 Krieg. Leopold Chlumecky, Ferenc József egy igen kedvelt miniszterének fia, tartományi képviselő, az „Österreichische Rundschau" c. folyóirat főszerkesztője, akit személyes kapcsolat fűzött Ferenc Ferdinándhoz, a háború kitörése után azt a megbízást kapta a bécsi kormánytól, hogy a Külügyminisztérium szakértőjeként szerepeljen az olasz kérdésben, amit már hosszabb idő óta tanulmányozott. Chlumecky több ízben Olaszországba küldte Preziosot, mint bizalmi emberét. Vö. Alfredo Frassati : Giolitti, Firenze. 1959. 12. és k. 1.; O. Malagodi: i. m. l.köt. 156. ésk.l. Ld. Albertiul : i. m. II. rész, I. köt. 488. és k. 1. Elena Carandini grófnő (született Albertini) szívességéből módomban volt átnézni az Albertini-irattárban azt a Vareseben kelt 1915. júl. 22-i emlékiratot, amit Prezioso átadott Carandini grófnő apjának, aki ezt röviden összefoglalta i. müvében az 522. és k. lapokon. Luigi Albertini szenátor a háború-párti legnagyobb olasz napilap, a milánói „Corriere délia Sera" főszerkesztője, Olindo Malagodi a Giolittihoz közel álló „Tribuna" és Alberto Bergamini a Sonnino-hoz közeálálló „Giornale d'Italia" római napilapok főszerkesztői voltak. 76 H. H. St. A. Nachlass Chlumecky. Meine Action in Italien. 1914—15. Az iratcsomóra Dr. R. Neck a bécsi állami levéltárból volt szíves felhívni figyelmemet. Mindi gyik jelentés, amit olasz megbízottja Chlumeckynek küldött (kivéve egy-két sablonos szövegű táviratot) kézzel íródott, olasz nyelven, S. Benco aláírásával, aki akkor Prezioso munkatársa volt a trieszti „Piccolo" napilap szerkesztőségében. Prezioso aláírása — akit az iratok soha nem neveznek meg — a csomó egyetlen jelentésén vagy levelén sem szerepel, írójuk azonban első személyben, pontról-pontra mondja el, mint vele történt, általa hallott, vagy művelt dolgokat, annak nagy részét, amit Prezioso Albertini szenátornak megküldött fentebbi emlékiratában elbeszélt egyrészt Chlumeckyvel, másrészt Frassati szenátorral fenntartott kapcsolatairól. Miután nem fér hozzá kétség, hogy Frassati Preziosoval találkozott, nem pedig Bencoval (a Benco-aláírású levelekben és Prezioso emlékiratában szereplő dátumok és körülmények pontos megegyezése kizárja azt, hogy mindkettőjüket ugyanazon küldetéssel bízták meg), arra kell következtetnünk, hogy Prezioso megállapodott Chlumeckyvel, akinek különben, felesége révén, rokona volt, hogy postán küldött leveleire S. Benco nevét írja alá; feltehetően ennek tudta nélkül. Prezioso nyilvánvalóan nagyon vigyázott arra, ahogy az Albertini szenátornak írt egyik leveléből is kiderül (és valóban vigyáznia is kellett, minthogy elhatározta, hogy háború esetén Olaszországba menekül), hogy küldetése hátteréről semmit el ne áruljon. Albertininek azt mondta, azért vállalta el, hogy kettős játékot folytathasson Olaszország javára, de ahogy
