Századok – 1966
Tanulmányok - Valiani; L.: Tárgyalások Ausztria-Magyarország és Olaszország között 1914–1915-ben 787
TÁRGYALÁSOK AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG ÉS OLASZORSZÁG KÖZÖTT 801 annak belépése a háborúba, amely — hangsúlyozta — végzetes lenne a Központi Hatalmakra nézve.4 9 Macchio jelentéseiben már az olasz kormányon belül a háborús irányzat megerősödéséről számol be. Az ellentét Salandra és Giolitti közt — írta január 27-én, néhány nappal ez utóbbinak Ausztria-Magyarországgal való megegyezés mellett írt nyílt levele közzétételét megelőzőleg — egyre növekszik. Giolitti hívei újra hatalomra akarnak jutni. Giolitti viszont, aki megszokta, hogy valamilyen kényúri szerepet játsszék, úgy látszott, „előrehaladott korával vesztett energiájából", és nem nagyon vágyott a kormány terhét magára venni egy olyan helyzetben, amelyben Salandra, ha lemondásra kényszerül, minden nehézség nélkül a fejére olvashatta volna, hogy a líbiai háború után elhanyagolta a hadsereg felszerelését, anélkül, hogy sikerült volna másrészt rendbehoznia az olasz pénzügyeket. Valószínű volt, hogy Giolitti, inkább mint hogy személyesen vállaljon szerepet, szívesebben vár arra, hogy Salandrát olyan valakivel váltsa fel, aki jobban meghajlik akarata előtt.5 0 A semlegességhez való ragaszkodás kinyilvánítása a Giolitti-párti képviselők részéről és a szocialista gyűlések tömegsikere — folytatta Macchio február 10-i jelentésében — bizonyítja, hogy az olasz nép nem kívánja a háborút, de fennáll az a Veszély, hogy éppen belső helyzetének meggyengülése miatt „Salandra segítségül hívja a külpolitikát, hogy nyeregben maradhasson a nemzeti törekvések zászlója alatt. . ,"5 1 Minthogy híveiben azt az illúziót ébresztette, hogy sikerül valamit kikényszerítenie Ausztria-Magyarországtól, és lényegében semmit sem ért el, Salandra nehéz helyzetben van — jelentette Macchio március 2-án. „Giolitti viszont, finom belpolitikai érzékkel, amelynek irányítása inkább, mint valaha, az ország külpolitikájának sarkalatos pontját képezi. . ." nem akarja kockáztatni saját tekintélyét és kihúzni Salandrát a csávából azzal, hogy átveszi szerepét az Ausztria-Magyarországgal folytatott tárgyalásokban. / Giolitti távol áll attól, hogy jelen pillanatban kormányra kívánjon jutni, inkább „a jó nagybácsi szerepében tetszeleg a Salandra-kabinet mellett, amelynek újra támogatást ígér és közben örül, hogy nem ő az, akit a balsors ebben a hálátlan pillanatban a miniszterelnöki székben talál".5 2 De az is igaz — és Macchio nem mulasztotta el felhívni rá a figyelmet —, hogy a bécsi kormánylapok egyhangúan elutasító álláspontja Giolitti nyílt levelével szemben — amit éppen az olasz intervenciós sajtóval ellentétes irányból utasítottak vissza, vagyis azért, mivel áldozatokat kért Ausztriától — meggyőzte a volt miniszterelnököt, milyen nehéz lenne barátságos tárgyalások 49 H. H. St. A. Liasse XLVII 5a i. Hohenlohe berlini nagykövet Buriánhoz. 50 H. H. St. A. — 151 — P. A. XI. Italien. Január végén Giolitti írt egy hívének, Pedro képviselőnek, s levelében ama véleményének adott kifejezést, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben Olaszország „elég sokat" elérhet háború nélkül. Pedro a levelet Giolitti engedélyével, febr. 1-én közzétette a sajtóban. Macchio értelmezése azt is megmagyarázza, miért utasította akkor vissza Giolitti azt a támogatást, amit a szocialista képviselők (vagy néhányan közülük) semlegespárti politikájának felajánlottak. Félve Salandra jobboldali bírálatától (amiért a múltban a Giolitti-kormányok elsőséget adtak a szociális kiadásoknak a katonaiakkal szemben, továbbá azért, mert egy új Giolittikormány esetleg elfogadott volna Ausztria-Magyarország részéről kisebb engedményt is, mint amit az olasz nacionalizmus követelt) Giolitti rossz taktikának tartotta, hogy ismét ügy tűnjék fel, mint aki szoros kapcsolatban áll a militarizmusellenes és a hódításoktól idegenkedő szocialista párttal. 51 H. H. St. A. Liasse XLVII 5a i. 42 Uo. Macchio Buriánnak, márc. 2.
