Századok – 1966

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése 618

KItÓNIKA 629 ismeretterjesztés a Magyar Történelmi Társulat feladata. E vonatkozásban viták rendezésére s a legújabb eredmények ismertetésére hívta fel a figyelmet. Befejezésül ismételten aláhúzta, hogy a Társulat nem vesztette el létjogosultságát. Szerepe változhatott, de jelentősége semmiben sem csökkent ! Lengyel Alfréd (Győr) a Nyugat-Dunántúli Csoport hálózati kiépüléséről, az előadások, ankétok, helytörténeti kutatások számottevő eredményeiről számolt be. Virágh Ferenc (Békéscsaba) helyeselte a fővárosi történészek vidéki előadásait, mert azok elősegítik a helytörténetírás tudományos fejlődését. Felvetette, hogy a vidéki pedagógusokat jobban kellene bekapcsolni a Társulat munkájába. Maklcai László kiemelte a vándorgyűlések rokontudományokat összefogó ós következményeikben is jelentős szerepét. Rámutatott a technikatörténeti szekció létesítésének szükséges voltára. A szintén megvalósítandó egyetemes-történeti szekció fontosságát aláhúzta a gyarmati kérdés és összehasonlító kelet-európai történet szempontjából. Sashegyi Oszkár a centenáriumi tudományos ülésszak kérdéseit vizsgálva kiemelte Horváth Mihály haladó szerepét a Társulat történetének első időszakában. A Társulat tevékenységét elemezve rámutatott, hogy a centenárium alkalmat ad a szomszédnépekhez való közeledés megújítására. Vass Henrik az igazgatóválasztmányi ülésen elhangzott elméleti jelentőségű főtitkári fejtegetésekre utalva üdvözölte a munkásmozgalmi, újkori-legújabbkori témák előkerülését. Kifejtette, hogy a társulati munkának önálló arculattal kell bírnia, ebben a társadalmi kezdeményezés, a frisseség a lényeges. Ne a Társulat kapcsolódjék más intézményekhez, hanem ő kezdeményezzen. Igényelte a Századok munkájának gyorsítását, elméleti munkájának élénkítését. Szabad György az alapszabályokhoz való ragaszkodást javasolta. Kifejtette, hogy nem lehet az erősödés jellemzőjét látni a taglétszám lényegében formális — amúgyis az alapszabályokban rögzített eljárás mellőzésével történő — gyarapításával. Nem tartotta indokoltnak, hogy a Társulat valamiféle „monumentális tömegszervezetté" fejlődjék, mert az eltérítené hivatásától, amely arra utalná, hogy adjon szervezeti keretet a történetkutatóknak és a tudományos tevékenységet ténylegesen folytató pedagógusoknak. Javasolta a Társulat gyakorlati munkájának és az alapszabályok összhangjának megteremtését. Pach Zsigmond Pál javasolta, hogy a Századokban jelenjék meg az igazgatóválasztmányi ülésen elhangzott értékes főtitkári fejtegetés, amely a legfontosabb elvi-politikai megjegyzéseket tartalmazta a Társulat elmúlt években kifejtett tevékenységéről. A vitában felmerült kérdésekkel kapcsolatban kifejtette: történettudományunk fejlődésének nagy eredménye — s ebben Társulatunknak is része volt —, hogy az utóbbi évek során megfelelő súlyt nyertek az új- és legújabbkori témák. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a történettudomány „korszerűsége" nemcsak az új- és legújabbkori tematikától függ; régebbi, középkori vagy akár ókori témák is nagyon korszerűek lehetnek abban az értelemben, hogy megfelelő kidolgozásuk jelentősen hozzásegíthet a történeti tudat — a társadalami tudat e fontos része — formálásához, a szocialista tudat fejlesztéséhez. Megfontolandónak tartotta Makkai László javaslatát egyetemes történeti szekció létesítéséről. Viszont rámutatott, hogy ezzel az egyetemes történeti szemlélet fejlesztésével kapcsolatos feladatainknak csak részben — és kisebb részben — teszünk eleget. Még fontosabb ennél, hogy maguk a magyar történet kutatói is egyetemes szemlélettel forduljanak magyar történeti témájukhoz, — összehasonlító történeti módszert alkalmazzanak, •— járuljanak hozzá a provinciális-nacionalista szemlélet leküzdéséhez, — azoknak a fontos elvi észrevételeknek szem előtt tartásával, amelyekre Molnár Erik elnöki megnyitója is utalt. Kifejtette, hogy a Társulatnak milyen szerepe lehet az átfogó, korszakokon átívelő történeti szemlélet fokozottabb érvényre juttatásában is. A kutatóintézetekben dolgozó történészek egy részénél ugyanis még mindig fellelhető az adott korszakba való bezárkózás tendenciája. A tudomány fejlődése szempontjából természetesen döntő fontosságú az ilyen specializálódás, de csak akkor érheti el igazán célját, ha az adott korszakban való elmélyedés a korszakhatároktól le nem béklyózott, 'áttekintő szemlélettel párosul; ha az adott problematikát úgy vizsgáljuk, hogy annak korábbi időszakokra visszanyúló előzményeire és későbbi periódusokra kiható következményeire is figyelemmel vagyunk. Ha Társulatunk rendezvényein növekvő teret ad az ilyen jellegű problémaállításoknak, ezzel bizonyos segítséget nyújthat kutatóintézetekben dolgozó történészeinknek is: részben viszonozhatja azt az értékes támogatást, amit Társulatunk a kutatóintézetek részéről élvez. Egyetértett azokkal az észrevételekkel, amelyek elégedetlenek a történettudomány eredményei publikálásának, terjesztésének lassú ütemével és a folyamat gyorsítását