Századok – 1966

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése 618

KItÓNIKA 621 Kedves Elvtársak ! Legyen szabad már most áttekinteni a társulati munka egyes területeit. Mint a Magyar Történelmi Társulat 1962 — 65. évi működéséről szóló melléklet a közgyűlést tájékoztatja, a Társulat tagságának létszáma a társulati időszak alatt rohamosan gyarapodott és jelenleg már a jelzett 872-t is túlhaladja. Ez jelzi a társulati munka iránti érdeklődés növekedését és következménye újabb területek bekapcsolódásának a társulati munkába. Ez a létszám maga is jelzi, hogy a Társulat központi szervei önmagukban mind kevésbé foghatják át a tagság aktivitását és érdeklődését, mind nagyobb jelentősége van tehát a vidéki csoportok és a tanári tagozat munkájának. A vezető szervek munkájáról szólva meg kell említenem, hogy a Társulat elnöksége az alapszabályoknak megfelelően irányított, a hatáskörébe eső ügyekkel, az évi munkatervek elfogadásával és azok megvalósításának ellenőrzésével mind az elnökségi üléseken, mind az ülések között állásfoglalása nyilvánításában foglalkozott. A titkárság a munkatervi feladatokat ellátta és újabb feladatok kijelölését kezdeményezte. A titkárság munkáját megnehezítette, hogy működése már csonkán indult és a titkárság tagjainak teherbírásukhoz képest kellett átvállalniuk a megválasztását el nem fogadott titkár feladatkörének különböző részeit is. Mindezt a feladatok iránti felelősségérzetből tették. Az igazgatóválasztmány alapszabályszerű tevékenységének megvilágítása iránt a közgyűlésünket megelőző igazgatóválasztmányi ülésen már kérdés hangzott el. Erre is válaszolva meg kell állapítanom, hogy az igazgatóválasztmány alapszabályszerű feladatait korszerűen értelmezni eddig nem sikerült és a lelépő vezetőségnek nem sikerült megtalálnia annak feltételeit és formáit, hogy az igazgatóválasztmány a társulati munka irányvonalának kidolgozásában kellően részt vehessen. A vezetőség ennek a hiánynak felismerésével is fejtette ki javaslatait a főtitkári beszámoló vázlatában, amit a mai igazgatóválasztmányi ülés elé terjesztettünk. Az igazgatóválasztmány ülései viszont alkalmasak voltak olyan összefüggések megvilágítására, amelyek fontos elvi kérdéseket is tisztáztak világnézeti kérdésekből és a történettudomány fejlődéséből az igazgatóválasztmány tagjai számára. Gondolok itt mind Molnár Jánosnak az 1956. évi ellenforradalom néhány kérdéséről tartott előadására, mind Molnár Erik és Pach Zsigmond Pál kongresszusi beszámolóira. Ami a Társulat működési formáit illeti, a tevékenység középpontjában az 1963-ig évenként 2 alkalommal, 1964-től kezdve egy alkalommal megrendezett országos történész vándorgyűlés állt. Ezek voltak a legalkalmasabbak a társulati tagság különböző rétegeinek találkozására ós eszmecseréjére. De ezekkel kapcsolatban reflektálhatok a mai igazgatóválasztmányi ülésen elhangzott helyes igényre is, hogy tovább kell fejleszteni a társulati munka társadalmi jellegét. A vándorgyűléseken mindig sok segítséget kaptunk a tanácsoktól és pártbizottságoktól és valóban kívánatos ezeket az alkalmi kapcsolatokat állandósítani és a megyei, városi szerveket területeik rendezvényeiben általában érdekeltté tenni. Ugyancsak a vándorgyűlésekkel kapcsolatban említhetem meg, hogy ezekben a rendezvényekben különösen támaszkodni tudtunk a múzeumokra. A vándorgyűlésekről összefoglalóan annyit szeretnék kiemelni, hogy ezeknek a témaválasztása mindig aktuális és fontos volt, ezzel összefüggésben jelentős érdeklődést váltott ki. A Társulat zártkörű szakmai konferenciái közül ki kell emelnem a várostörténeti konferenciákat. Az 1962. évi első várostörténeti konferencia fontos határozatokat hozott, amelyek rámutattak a várostörténeti kutatás komplex feladataira, a földrajztudomány, a régészet és a művészettörténet képviselőinek nélkülözhetetlen közreműködésére, valamint a terminológiai kérdések marxista alapon történő tisztázásának fontosságára. A helytörténeti kutatások eredményességének érdekében a konferencia kívánatosnak tartotta a városi tanácsok és a Társulat helyi csoportjainak szervezett együttműködését. A záróközlemény javasolta, hogy a Magyar Tudományos Akadémia történeti és régészeti bizottsága közösen tárgyalja meg a korai várostörténet helyzetét. Ezzel kapcsolatban is beszámolhatok arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia történeti bizottsága az egész várostörténeti kutatás helyzetét megtárgyalta és ezzel kapcsolatban küszöbön áll az előkészítő bizottság életrehívása. A várostörténeti konferenciák közül a legutóbbi 1964-ben volt megtartható, az előkészített 1965. évi konferenciát előadói nehézségek miatt nem tudtuk megtartani, azonban a Társulat szándékában áll ennek a fontos munkának továbbfolytatása. A várostörténet legújabb időszakát, egy szocialista város fejlődését tárgyalta a dunaújvárosi legújabbkori történeti ülésszak az 1950 —1963 időszak elemzésével s egyben foglalkozott a kérdés megértéséhez is nélkülözhetetlen problémával, a beruházási politikával az első ötéves terv megindítása idején. Az agrártörténeti konferenciát, mint annak a szándékunknak megnyilvánulását említem, hogy Társulatunk az agrártörténet illetékes szerveivel ebben a formában is együttműködni kívánt. A debreceni felszabadulási ülésszakot mint egyik példáját említeném azoknak a konferenciáknak, amelyeket vidéki csoportok rendeztek a Társulat központjának támogatásával. 22 .Századok 1966/2—3.