Századok – 1966

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése 618

622 KRÓNIKA A legutóbb tartott technikatörténeti konferencia érdekes irodalmi polémia kiindulópontja lett. Ami a Társulat központi előadásait illeti, ezek a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal való együttműködés jegyében eredményesen folytak és kiindulópontjai voltak a hozzájuk kapcsolódó élénk vitáknak. Nincs terem az előadások teljes értékelésére, csupán két olyan sorozatukat emelném ki, amelyek a profil szempontjából különösen fontosak. Az egyik az 1962-ben ós 1963-ban folyt előadás-ós vitasorozat a rokontudományokkal való együttműködés kérdéseiről (néprajz, régészet, irodalomtörténet, művészettörténet, szociológia; az 1965-re tervezett folytatás a földrajztudomány művelőivel az előadó betegsége miatt maradt el.) Ezek közül is kiemelném a művészettörténeti megbeszélést, mivel azon megállapodások is születtek. A további résztémák együttes megvitatására gondoltunk (építészettörténet, ötvösség, kerámia, legújabbkori ideológiai jelképek és a művészet). A megbeszélés kívánatosnak tartotta kölcsönös ismertetések ós beszámoló cikkek közlését, folyóirataink hasábjain. A megbeszélés alapján kívánatosnak látszott, hogy a Magyar Tudományos Akadémia II. osztálya jobban fogja össze a okontudományokat. Végül a legfontosabbnak tartotta az értekezlet egy vita rendezésétra művelődéstörténetről a marxista történetírás feladatai között, a rokontudomán yokkal együtt. Itt kapcsolhatom be a beszámolóba, hogy még a lelépő vezetőség készítette elő ez év áprilisára a kecskeméti vándorgyűlést a művelődéstörténet kérdéseiről ilyen komplex módon. 1964-ben és 1965-ben folyt le öt folyóiratunk munkájának megvitatása. A Magyar Történelmi Társulat a fentieken kívül tartott néhány régi típusú felfelolvasó ülést is, továbbá teret adott külföldi tudósok fontos előadásainak. így E. E. Boltyin szovjet, Fernand Braudel francia és Buggiero Bomano olasz történészek tartottak előadást. Be kell számolnom arról a kísérletről is, hogy a Békevilágtanács által meghatározott évfordulók ünneplésébe a Magyar UNESCO Bizottsággal karöltve bekapcsolódjunk. Ebben a vonatkozásban egy előadás hangzott el Podebrad György béketervezetóről, míg a Hus János emlékére tervezett előadás a külföldi előadó meg nem érkezése miatt maradt el. Végül a Társulat többízben is felelevenítette a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti történeti szakosztályával együtt tartott kötetlen klubestéket is. A tanári tagozat előadásainak ós foglalkozásainak részleteit ebben az áttekintésben mellőzöm, mert munkásságáról még külön szándékozom beszélni. A vidéki csoportok munkájáról általában megemlíthetem, hogy valamennyien rendszeres és aktív munkásságot fejtettek ki ós székhelyükön kívül is sikerült hálózatot teremteniük. A déldunántúli csoport külön helytörténeti konferenciát is rendezett 1964-ben Kaposvárott. A délalföldi csoport külföldi előadónak is teret adott rendszeresen tartott előadásai között. A Társulat vidéki csoportjai eredetileg tájegységenként alakultak és működnek. Legutóbb azonban új forma is jelentkezett: az Eszakmagyarországi Csoport Miskolcon, a Nógrádi Csoport Salgótarjánban működik. Ezek működési feltételeit jelenleg nem a korábbi formához való ragaszkodás szempontjából említem, a keretek megvizsgálása később megszilárdulások után válik lehetségessé, most annak a pozitív fejlődésnek hangsúlyozása szükséges, hogy ezek a csoportok székhelyeik felszabadulás utáni nagy fejlődése alapján jöhettek létre. A rendezvények között meg kell még emlékeznem a rokontudományokkal való rendszeres kapcsolatot dokumentáló együttes rendezvényekről. A Magyar Régészeti Társulattal karöltve Társulatunk zártkörű vitát rendezett Fettich Nándornak a zempléni ásatásokról készített kéziratáról. Társulatunk a főtitkár által képviseltette magát a Magyar Országggyűlési Emlékek szerkesztőbizottságában, amivel jelezni kívánjuk e kiadványsorozat történeti és jogtörténeti fontosságának elismerését. Rendszeresen részt vett Társulatunk a Magyar Jogász Szövetség jogtörténeti szakosztálya által rendezett magyar—csehszlovák jogtörténeti konferenciákon, arra előadókat is adtunk. Mindez jelzi, hogy a Magyar Történelmi Társulat a maga részéről is támogatja a marxista magyar jogtörténettudomány kibontakozását. Ezt a régi kutatók iránti megbecsülés és az új kutatók iránti várakozás pozitív reménységei sugallják, s ezért el kell határolnom magam a Századok 1965. évi 6. számában egy könyvismertetésbe rejtett sommás véleménytől (1314. oldal: ,, nálunk — a jelek szerint — az 1957-ben megjelent egyetemes jogtörténeti tankönyv is soknak bizonyult, és ismét litografált jegyzet váltotta fel, a magyar jogtörténet korszerű összefoglalásának feltételei pedig láthatóan nincsenek meg..." (A Századok rendelkezésére állhat valamely rokontudomány mély elemzésének, vitáinak is, de csak a nyílt és elvi vitának. Remélem, hogy az idézett általánosító kitétel — amelynek közzétételét fájlaljuk — nem fogja rontani a magyar marxista jogtörténészek és történészek viszonyát, együttműködését. A Társulat külföldi kapcsolatairól megállapíthatom, hogy szovjet, NDK, csehszlovák, lengyel és jugoszláv vendégeket fogadtunk. Különösen élénk volt a Szlovák Törté-