Századok – 1966

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 616

KItÓNIKA 617 ban jelentkezik. A Magyar Történelmi Társulat és a Századok elveikben helyes munkája az említett nézetekkel szemben azért nem lehetett mindig elég hatékony, mert sem hatókörük nem terjedt ki az irodalmi folyóiratok olvasóinak egészére, sem állásfoglalásuk — folyóiratunk jellegénél fogva — nem lehetett elég gyors. A társulati munka — szerény véleményem szerint — pozitív eredményei, amelyekről a beszámoló vázlat szól, ugyanakkor megnyilvánulásaikban a társulati munka módszereinek gazdagodását is jelentik. A Társulat vándorgyűlései, előadóestjei, folyóiratszemléi további teret adtak a történettudomány modern kérdéseinek és módszereinek, a történettudomány új önálló ágazatainak és a rokontudományok további csoportjának, a történettudomány klasszikus és modern módszereinek mind tökéletesebb együttes alkalmazása céljából, e módszerek marxista történetírásunkban megnyugtató alkalmazásának tisztázása végett. A társulati munka kereteiben (jelesen a tanári tagozaton belül is) a korábbinál nagyobb súlyt kapott a munkásmozgalom ós a párttörténet újabb eredményeinek bemutatása és megvitatása és ezzel kutatóink és tanáraink szemléletében mind jobban a nemzeti történet szerves részeivé válhatnak történelmünk ez új fejezetei. A társulati munka fenti célkitűzései és eredményei a nemzetközi kapcsolatok fokozódó kiszélesedésével estek egybe, s a leendő új vezetőség már kitaposott utakon haladhat ebben a tekintetben, tovább érvényesítheti az öntevékenyen felvetődött tendenciát, a baráti országbeli íielyi csoportok kapcsolatát, aminek lehetőségeit a Lengyel Történelmi Társulatokkal már megállapodás körvonalazza s remény van rá csehszlovák viszonylatban is. Ugyanakkor ebben a beszámolóban is szükségesnek érzem felvetni, hogy a társulati keretekben kialakított kapcsolatok nem lehettek minden szempontból elégségesek. Jelesen a marxista történettudomány mindmáig legnagyobb hatású gócpont jával, a szovjet történetírással való kapcsolatok kiépítésére, ill. megerősítésére az eddigi formák és keretek nem voltak elegendők. Itt talán azt kellene megvizsgálni az új társulati vezetésnek, hogy a szovjet történetírással való intézményes kapcsolatok mellett társadalmi jellegű kapcsolatok kiépítésében, a magyar és szovjet történészek közötti személyi kapcsolatok megerősítésében mi lehetne a Magyar Történelmi Társulat feladata ós szerepe. Úgy gondolom, hogy az új vezetőség ezen a téren kezdeményező szerepet vállalhatna egy egyre érezhetőbbé vált hiány leküzdésében. A társulati munka növekvő szervezeti és látszámviszonyai sajnálatosan nem haladhattak együtt az anyagi feltételekkel sem a rendezvényekre szükséges anyagi erők, sem a kiadványok tekintetében. Mégis az időnkint visszatérő anyagi problémák és a működési terület bizonyos vonatkozásokban v^aló szűkülése méltán ellensúlyozást nyert abban az előrehaladásban, amit tanári vonalon és a vidéki munka területén felmutathattunk. Mindez felügyeleti intézményünk, a Magyar Tudományos Akadémia II. osztályának teljes megértésével találkozott és az anyagi kérdésekben olykor felmerülő, jogosnak érzett panaszaink mellett elsősorban ezt a megértő támogatást látszik szükségesnek ezúttal kiemelni. Az akadémiai felügyelet kétségkívül hozzájárult a társulati munka szervezettebbé és rendszeresebbé tételéhez, ami mellett számvizsgáló bizottságunk ilyen irányú tevékenységét is meg kell köszönnöm. Az Akadémia hivatali szervei mellett külön köszönetet kell mondanom Mátrai László osztálytitkárnak, aki elvi kérdésekben és a társulati munka zökkenőin való átsegítésben mindenkor segítségünkre volt, nemkülönben Molnár Erik elnökünknek, aki mint az MTA Történeti Bizottságának elnöke külön is sok működési területet biztosított és feladatokat adott a Társulatnak. Egyébként is kiszélesedett azoknak az intézményeknek köre, amelyekre a Magyar Történelmi Társulat támaszkodhatik. A Történettudományi Intézet, az Országos Levéltár, az ELTE és gyakorló gimnáziumai, a már korábban is bázis gyanánt ismert intézmények mellett növekedett a Párttörténeti Intézet és a Marx Károly Közgazdasági Egyetem segítő szerepe, amivel egyben Ember Győző és P ach Zsigmond Priimindig megszokott irányító és szervező tevékenysége mellett Vase Henrik és Berend T. Iván növekvő segítségét is említenem kell. A felügyeleti szervek közül nagy segítséget nyújtottak a tanári tagozatnak a Művelődésügyi Minisztérium, újabban pedig a Munkaügyi Minisztérium illetékes osztályai is. Ezek tevékenysége is hozzájárult a társulati munka általános gazdagodása mellett a Századok rovataiban is megnyilvánuló értékes gyarapodáshoz. A megértés és áldozatkészség növekedésével a vidéki tanácsok és pártbizottságok egész soránál találkoztunk, megyei és városi szinten. Ez tette lehetővé a vidéki csoportok szervezeti megerősödését, a helyi kiadványok ügyének előrehaladását. Ebben a vonatkozásban csak példa gyanánt említem Miskolc megyei jogú város és Borsod-Abaúj-Zemplén megye tanácsait, de más tanácsokat is említhetnék. A szóbeli kiegészítés befejezése gyanánt az elnökség tagjai közül — a teljesség igénye nélkül — szeretnék megemlékezni Révész Imréről, aki betegágyából is rendszeres levelezésével segítette és terelte helyesebb irányba a titkárság munkáját; Elekes Lajosrólt