Századok – 1966

Jegyzetek - R. Várkonyi Ágnes: „Rendezni végre közös dolgainkat” 607

612 JEGYZETEK szított ellenségeskedést a népek között. A szokások, az életmód, főleg pedig a legéletbevágóbb, a nyelv különbözősége viszont módosított a körükben élő történelmi hagyomá nyon, a nemesi nemzeti ideológia tartalmán is, s mindezt a maguk legsajátabb képére formálva töltötték meg társadalmi helyzetük valóságanyagával. A tudati elemeken azután tovább ke'llett hogy alakítson e népek kapcsolata, egymás tudatvilágának kölcsönhatása. A történeti valóság e legösszetettebb területének megközelítésére ma már elégtelen egyetlen tudományág. A néprajz, a népzenetudomány, az irodalomtörténet eredményeire és módszereire egyaránt szükség van. Az elszórt adattöredékek egyediségükben megtévesztőek lehetnek, megbízható, általánosító következtetésekre alkalmas anyagbázis kívántatik. Ezt az anyagbázist pedig egyetlen ország tudósai sem teremthetik meg csak saját erejükből. Csak a legszorosabb nemzetközi együttműködéssel jöhet létre a különböző történeti elemekben gazdag népdalok, balladák, énekek olyasfajta kritikai gyűjteménye és katasztere, aminő a XVI.—XVIII. századi német paraszténekekről készült el nemrégiben (Strobach : Bauern-Klagen. Berlin. 1964). A komplex módszerekkel, nemzetközi együttműködéssel s a kor tudományos igényeinek korszerű színvonalán összeállított gyűjtemény nemcsak a szocialista nemzetek közös kincse lehetne, nemcsak megbízható támasz a szocialista nemzettudat kialakításában, hanem egyetemes érvényű eredmények forrása is. A történeti tudatformák kutatása ugyanis elképzelhetetlen az összehasonlító módszer alkalmazása nélkül. A felépítmény területein azonban ennek a módszernek az a korszerű és megbízható eredményeket hozó formája, hogy nem egymástól távoli, kapcsolatban sem levő területek eredményeit vetik össze, hanem a különböző változatok érintkezési területein vizsgálják a különbségek és azonosságok, a hatások és kölcsönhatások mechanizmusát. A népzenekutatás Bartók úttörő munkájának nyomán általánosan és eredményesen él az ilyen jellegű összehasonlító módszerrel. Lehetőségeiről a román akadémia kolozsvári fiókjának 1964 decemberi ülésszakán elhangzottak tájékoztathatnak. A történeti tudatformák összehasonlító vizsgálatára sehol Európában nincs olyan kedvező anyag és talaj, mint itt, a Duna völgyeben, ahol annyi nép élt együtt, dolgozott és harcolt vállvetve századokon át. Nincs még egyetlen területe sem Európának, ahol annyiféle támadás zúdult volna a tájra s annyiféle elnyomás késztette volna védekezésre és ítélkezésre a népeket. Talán már elérkezett az ideje annak, hogy az elszórt kezdeményezések, melyek között Csanda munkáját rangos hely illeti meg, a közös munka nagy folyamában találnak egymásra. Hiszen mindenütt hallani kell, hogy korunk igénye végleges szakítást követel minden XIX. századi nyomorúsággal, s a marxista történettudomány új lendülete korszerű, jövőbeívelő, közös vállalkozásokra veri az indulót az országhatárok közé zárt történószműhelyek ajtajain. R. Várkonyi Ágnes