Századok – 1966
Figyelő - Szász Zoltán: A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának emlékkiállítása 613
FIGYELŐ A KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI PÁRTJA MEGALAKULÁSÁNAK EMLÉKKIÁLLÍTÁSA Napjainkban nemcsak a történetírás, hanem a népszerű tudományos ismeretterjesztés egyik központi feladata is a magyar munkásmozgalom miiltjának alaposabb megismerése és a szélesebb közvélemény számára történő bemutatása. Régebben számos téves nézet torzította a hazai munkásmozgalom egyes szakaszaival kapcsolatos felfogást, különösen a Kommunisták Magyarországi Párjának előtörténetére és a Tanácsköztársaság időszakára, az egyes vezetők tevékenységének értékelésével összefüggésben. A történelmi nevezetességű Visegrádi utca 15-ben megnyilt KMP megalakulásának emlékkiállítása szervesen illeszkedik abba a folyamatba, mely az őket megillető helyre állítja a sorsdöntő 1918— 19-es események főalakjait, nevesebb személyiségeit. A kiállítás szerkezetében az első világháború kitörésétől a Tanácsköztársaság kikiáltásáig terjedő időszak eseménytörténetére épül, legalaposabban természetesen a polgári demokratikus forradalom, a párt megalakulásának időszakát szemléltetve. Fényképek és dokumentumok érzékeltetik a magyarországi munkásmozgalom feléledését 1917 folyamán, s különösen az oroszországi forradalmi események hatását. Kevésbé ábrázolja a bemutatott anyag a tömegek tudatában bekövetkező minőségi változást, ahogyan az általános választójog óhajától a következetes polgáridemokratikus, majd szocialista átalakulás követeléséig eljutottak. Ismeretesek előttünk a társadalmi tudat szintjén végbemenő átalakulások konkrét, szemléletes bemutatásának nehézségei. Ugy véljük azonban, hogy teljesebb magyarázó szöveg legalább részben áthidalhatná a dokumentális ábrázolás hiányosságait, amelyek főként abból adódnak, hogy bizonyos képanyagok (pl. a tüntetésekről készült felvételek) önmagukban nem mindig tájékoztatnak az események valódi tartalmáról: hiszen két különböző történeti helyzetben lezajlott tüntetés a fotópapíron gyakran alig különböztethető meg egymástól. Szerencsésebb helyzetben voltak a kiállítás rendezői a magyar internacionalisták szovjetoroszországi tevékenységének illusztrálása terén. Itt ugyanis a szokványos anyagot előnyösen bővíthették a volt hadifoglyok hétköznapi életét, az internacionalisták aktív politikai és harci tevékenységét felidéző változatos skálájú emlékekkel: újságok, igazolványok, naplók, rajzok, faragások, használati tárgyak, tábori pénzek stb. Kevésbé sikerültnek tekinthető a polgári-demokratikus forradalom bemutatása. Még ha nem is központi feladata e kiállításnak, akkor is hiányolható, hogy az összeállítók nem domborítják ki az anyag elrendezésében sem azt a döntő változást, amelyet a forradalom győzelme a munkásmozgalom fejlődése számára jelentett. Itt jegyezzük meg, hogy az egyes korszakok elhatárolása technikailag nem teljesen megoldott, s különösen megnehezíti a tájékozódást, hogy 1918 végétől érthetetlen okokból eltűnik a magyarázó szöveg. Tekintettel arra, hogy a kiállított képek önmagukban nem láttatják az összefüggéseket, s nem mindig a legjellemzőbb mozzanatokat emelik ki (pl. földosztás Balmazújvároson), így a történeti folyamat mozaikszerűvé töredezik. A párt agitációs irodájának miliőjét idézi az egykorú párthelyiség egyik rekonstruált részlete. A látogató méginkább korhű képet kapna, ha a kiállítók jobban követték volna az eredeti elrendezést. Hiányzik egy nagyon fontos „berendezési tárgy", ami hozzátartozott a forradalmak képéhez, a fölakasztott vagy falnak támasztott puska, amint a helységrészietet ábrázoló korabeli fényképen láthatjuk. A fényképanyagban egyébként néhol fölösleges ismétlődések figyelhetők meg. „Kár, hogy egy-egy fénykép két-három példányban is előfordul. Ehelyett más, biztosan rendelkezésre álló dokumentumot lehetett volna elhelyezni" — olvashatjuk a kiállítás vendégkönyvében az egyik látogató tollából. Változatosabbá, élénkebbé teszik a kiállítás anyagát a makettek, melyek a párt egykori székhelyét, Kelen Józsefék lakását, Kun Béla gyűjtőfogházi celláját mutatják be.
