Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

FOLYÓIRATSZEMLE 589 lások kérdésének szentelte a legnagyobb figyelmet, ma azonban már itt az ideje, hogy nagyobb súlyt helyezzen a gazdasági és kulturális kérdésekre, valamint köze­lebbi vizsgálat tárgyává tegye a katonai műveleteket. Ennek programját megadva első helyre teszi a dokumentum-gyűjtemé­nyek kiadását és a magánkézben levő anya­gok stb. összeyűjtését, ami majd a kritikai feldolgozások alapjául szolgál. Ez utóbbi­nak szoros kapcsolatban kell állnia a háború hadműveleteinek általános menetével és a háború lefolyásával, ami egyet jelent azzal, hogy nagy figyelemre kell méltatni a többi országok már elért eredményeit. A munká­latok végeredménye az egyes nemzeti szempontok összeegyeztetése lehetne, ami­hez szükség lenne a francia—belga együtt­működés szellemében a angol—francia, orosz—francia, lengyel—francia informá­ciócsere megvalósítására. — A lap a továb­biakban ennek megfelelően az általános cikk mellett írást közöl a második világ­háború egy-egy csatájáról. — J. M. D'HOOP: Nagy-Britannia stratégiai problémái (1911 június—1942 július) (5—29. 1.) c. tanul­mánya a J. M. A. Gwyer és J. R. M. Butler által kiadott History of the Second World War (I—III. köt. London. 1964) с. mű alapján, néhány más forrást is felhasználva elemzi a címben jelzett kórdóst. Összefog­lalója kiterjed a háború e legválságosabb szakaszának lényeges kérdéseire, amennyi­ben ismerteti a brit birodalom valamennyi fronton fennálló súlyos helyzetét, a harci eszközök rendkívül hiányos voltát, hozzá­téve, hogy a perspektívákat illetően sem engedett sok optimizmust az a kilátás, hogy a Szovjetunió ellenállása előbb-utóbb megtörhet, s hogy az USA egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy döntő támoga­tást nyújtson. Mindezek ellenére London, mely ebben a veszélyes és zavaros korszak­ban is jelentősége ós az egész világra kiter­jedt érdekei folytán mindvégig az esemé­nyek központjában maradt, szem előtt tartva, hogy a legfőbb ellenség Német­ország, sohasem tett le arról,, hogy véde­kezését támadással kombinálja, s minden kisebb, a lehetőségek által adott csatáro­zásban a fő ellenség gyengítését tekintette a központi kérdésnek. Minthogy a nagy ellentámadásra készülve a fő kérdés a biro­dalmi érdekek védelmében a szovjet ellen­állással függött össze, forszírozta a lehet­séges módszerekkel a Szovjetunió segítését, nem adott fel végső szükség nélkül egyet­len védekezési területet sem, de ugyanak­kor tisztában lévén saját eszközei fogya­tékosságával, minden a jövőt illető opti­mizmus ellenére sem kockáztatott elhamar­kodott vállalkozásokat. — LE GOYET alezredes: A sedani áttörés (1940. május 10—15.) (25 — 52. 1.) részletesen ismerteti a német—francia háború első döntő csatá­ját. Naponként haladva német és francia részről bemutatja az iniciatívákat, össze­vetve a számszerű erők ós a katonai hely­zet adta lehetőségekkel. A német siker a meglepetésen és a gyorsaságon kívül köszönhető volt a vidék jó kiválasztásá­nak, az egységek tökéletes együttműködé­sének, Guderian tábornok aprólékos elő­készítésének és személyes irányításának, valamint a francia hibáknak. Az a téves elképzelés, hogy az Ardennek harckocsival áthatolhatatlanok, s hogy a Meuse folyón az átkelés csak lassan valósítható meg, lehetetlenné tette a németek feltartóztatá­sát. Emellett bizonyos véletlenek, így pl. az ellentámadásra kiszemelt csapatok el­helyezése kérdésében keletkezett félreértés is a németek javára dolgozott. — A. Cos-TANTiNi ezredes: A szmolenszhi csata (1941. július 10.—szeptember 10.) (53 — 78. 1.) röviden ismerteti a Szovjetunió német megtámadása után 1941 júliusára kialakuló általános helyzetet, a szmo­lenszki körzet földrajzi és a szembenálló felek erőviszonyait. A német erő célja, mely Szmolenszk irányába előrenyomult, az volt, hogy utat nyisson Moszkva felé. Az elhúzódó ütközet azonban, melynek lefolyásáról a szerző részletes tájékoztatást ad, keresztülhúzta ezt a számítást, noha a németek objektív fölényben voltak. A szovjet erők bátorságának köszönhető, hogy nemcsak feltartóztatták a támadást, hanem azt is elérték, hogy a németek óriási szélességben kénytelenek voltak erőiket szétszórni, a Moszkva elleni támadás he­lyett védekező állásba vonulni és lemondani a Leningrád elleni támadásról. E szovjet siker okai között az egységek rendje és a természeti akadályok jó kihasználása mellett a szerző a Hitler és a német vezér­kar közötti ellentóteket tárgyalja, amiből a szovjet hadvezetőség hasznot húzhatott. A Vörös Hadsereg által alkalmazott tak­tika, mely egyesítette a védekezést az ellen­támadások sorozatával, lelassította a had­művelet ritmusát, s így biztosította a szov­jet hadsereg számára a szükséges időt a tartalékok előkészítésére és a Moszkva körüli védekező intézkedések meghozata­lára. A németek első ízben szenvedtek érzé­keny veszteségeket. Az orosz katona ki­tartása, szívóssága, bátorsága rárótta Hit­lerre az első kudarcot. — 0. INTERNATIONAL REVIEW OF SOCIAL HISTORY 1965. 1. szám. — PETEK CADO­GAN: Harney és Engels (66 — 104. 1.). A szer­ző Harney ezidáig ismeretlen levelezését megtalálva ad rendkívül érdekes képet 20 Századok 1966/2—3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom