Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

FOLYÓI RATSZE M LE 587 Marcel-i csata (1944. június 18.) с. dolgozatában (б—28. 1.) a második világháborúnak szinte egyetlen olyan csatáját írja le, melyben a partizánalakulatok nyílt ütközetet vívtak az ellenséges csapatokkal. A bretagne-i Saint Marcel környékén húzódó erdős vidéken táborozó, meglehetősen felszerelt egységek július 18-án, amikor a Normandiában partraszállt szövetséges egységekkel való közvetlen kapcsolatba jutásra nem számolhattak, harcra kényszerültek a németekkel. Mivel az utóbbiak nem számítottak sem a harcosok meglepően nagy számára (kb. 2400 fő), sem viszonylag jó felszereltségükre, a partizánok vissza tudták verni az ellenség 4 egymásutáni támadását, majd egy erőteljes ellentámadás után sikerrel kitörtek és az alakulatot — igen csekély veszteséggel (kb. 30 halott, 60 sebesült, 15 fogoly) — kisebb csoportokra bontva szétszórták, míg az ellenség sokkal nagyobb, egyesek szerint 560 főnyi vereséget szenvedett. E csata alapján kaptak a németek először képet a partizán-egységek valóságos erőviszonyairól, ugyanakkor azonban a partizánharc vezetői leszűrték a tanulságot arra nézve, hogy a partizán-háború ereje nem tömegében, hanem mozgékonyságában rejlik, hogy a csapatokat nem szabad állandó táborhelyekre tömöríteni. A csata szerencsés kimenetele ugyanakkor nagy erkölcsi hatást gyakorolt, mivel a megszállók első kudarca megérttette a partizánokkal, hogy a kellő pillanatban, jól felfegyverkezve meg verhetik az ellenséget. — MAURICE LOMBARD: A makik és Bourgogne felszabadítása (29 — 54. 1.) a Côte d'Or vidékén működő partizánosztagok elszórt harci tevékenységéből a partraszállás után (1944. június 6.) kinövő Dijon környéki népi felkeléssel és hatásával foglalkozik. Részletesen ismerteti a csoportokat, szervezeteket, majd azt a harci tevékenységet, amelyet a tömegessé vált népi erők a visszavonuló német egységek ellen folytattak, igen érzékeny veszteségeket okozva az ellenségnek. Megállapítja, hogy az eredmény lehetett volna teljesebb, nagyobb is, több német katonát lehetett volna ártalmatlanná tenni Bourgogne útjain, mint történt, ha a harcosokat nem zavarja a félelem azoktól a megtorlásoktól, melyeket a németek a fegyvertelen lakossággal szemben alkalmaztak, s ha a szövetséges parancsnokságok jobban megértik e harc jelentőségét és biztosítják kellő felfegyverzésüket. — G. BOULADOU: A languedoc-i makik a felszabadításban c. cikkében (55 — 80. 1.) a fentiekhez hasonló módszerekkel (az egyes csoportok, szervezetük, lótszámalakulásuk, szabotázs- és harcicselekményeik leírása) ismerteti a Földközitenger partjától északra a Languedoc tartomány területén vívott küzdelmet, melynek célja a német egységek visszavonásának és az új, Alpok-béli frontszakaszon való felhasználásának akadályozása volt.— P. CLÉMENDOTT: A Vogézek makijai címen (81 — 98. 1.) az elzászi ellenállás történetének szentel lapokat, ahol a partizánok súlyos veszteségek okozása közben maguk is súlyos vereségeket szenvedtek az akkor már vesztét érző és kíméletet nem ismerő ellenségtől. A terület két hónappal később szabadult fel, mint remélték, de a központ ^zt a hosszú ellenállást mégis lehetővé tette. Az elhúzódó küzdelemben megmutatkoztak a szervezés gyengeségei, a csoportok harci erejének egyenlőtlensége, az egységes irányítás hiánya, az elővigyázatlanság, ami mind-mind halálos áldozatokat követelt. 1964. 56. (okt.) szám. — A szám a Vichy és az ifjúság összefoglaló címet viseli. RAYMOND JOSSE: Ifjúsági munkatelepek (5—42.1.) címen a Vichyben székelő kormány által életrehívott kötelező ifjúsági táborokkal foglalkozik, melyeknek célja a katonának behívott és a fegyverszünet után kiábrándultan lézengő, foglalkozás nélküli fiatalok együtt-tartása volt. Tulajdonképpen azt vizsgálja, hogy e táborok, életrehívójuk, Porte du Theil tábornok és vezetőik szándékai és a valóság szerint milyen szerepet töltöttek be a maguk nem jelentéktelen létszámával (1942-ig 100 000 felé emelkedett, azután csökkent) a háború menetében. Aprólékosan ismertetve szervezetüket, a Pétain marsall tiszteletére, engedelmességre, kollektivitásra irányuló nevelési elveket, munka- és nevelési módszereiket, arra az eredményre jut, hogy a táborok fiatalsága a táborok szelleme ellenére, de nem kis részben az ott szerzett tapasztalatok által segítve jutott el a makikhoz vagy az ellenállás különféle szervezetéig. A táborok szelleme németellenes volt, a vezetők többsége azonban elítélte a de Gaulle-féle vállalkozást és feleslegesnek vagy veszedelmesnek, esetleg politikailag károsnak vélte az ellen állási mozgalmat; a harc újrafelvételét Pétain-től várta. A táborok erősítették a németellenes harckészséget, a szolidaritás szellemét, de nem adták meg a németek elleni harc konkrét lehetőségót . Ellenkezőleg, Porte du Theil tábornok 1942-ben Afrikában tartózkodva elutasította azt a javaslatot, hogy ottmaradjon, s az ifjakat ellenállásra szólítsa fel. A vezetők többségének szemlélete miatt nem vált lehetővé, hogy a táborok fiatalsága csoportosan és felfegyverezve lépjen át az ellenállókhoz, ezt az utat egyénenként, és szinte kizárólag saját meggyőződésük hatására kellett megtenniük. — E. MAILLARD: AZ oktatói reform (43 — 64. 1.) röviden áttekinti a vichy-i kor-