Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

580 FOLYÓIRATSZEM LE 580 ISZTORICSESZKI PREGLED 1966. 3. szám. — MITO Iszuszov: A bulgáriai és szerbiai munkásmozgalom kapcsolatai a XX. század elején (3 — 32. 1.) részletesen ismerteti ezeket a személyi és ideológiai kapcsolatokat, melyek 1903 után bontakoztak ki, hangsúlyozza a szerb szociáldemokrata párt és a bolgár baloldali szociáldemokraták (tesznyákok) többszöri együttes fellépését az opportunizmus ellen, részvételüket a balkáni szociáldemokrata konferenciákon. A kapcsolatokat egészükben igen pozitívan értékeli. — PETAR IIE. PETROV: A bolgárok megkeresztelése (33 — 00. 1.) elvileg foglal állást a kereszténység felvételének kérdésében, hangsúlyozza, hogy a keleti kereszténységről volt szó, s rámutat ennek pozitívumaira, Borisz diplomáciai ügyességére. — ASZEN KALINKOV sok adatot hoz arra a segítségre, amelyet az ország a hitleri Németország ellen harcoló bolgár csapatoknak nyújtott (61 — 68. 1.). — ANGEL NAKOV részletesen ismerteti a Szovjet Hadsereg fogadtatását Bulgáriában a felszabadulás idején (69 — 76. 1.). — HRISZTO HRISZTOV és KEUMKA SAROVA áttekintést adnak a Bolgár Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének 1964-ben végzett munkájáról (124—131.1.), NIKOLAJ TODOROV és SZTRASIMIR DIMITROV pedig az ugyancsak az Akadémiához tartozó Balkán-kutató Intézet első évi fennállásáról (131-136. 1.). 4. szám. — KONSZTANTIN BAJCSINSZKI: A kommunista világmozgalom stratégiájának és taktikájának fejlődése és a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa (3—• 29. 1.) kritikusan ismertetik a munkás egységfront kérdésének az alakulását a Komintern IV. és VII. kongresszusa közti időszakban. — SZTOJAN MASZLEV: AZ 1821-1829-es görög felkelés és a bolgár nép (30 — 57. 1.) sok részletadatot hoz arra, hogy a bolgárok támogatták a görög felkelést, részt vettek a harcokban. A további kutatás még nyilván számos új adalékot tár majd fel. — DANICA MILIÓ: A külföldi töke Szerbiában az első világháborúig (58 — 72. 1.) összefoglalásában megállapítja, hogy 1876 — 1906 közt az ország 23 államkölcsönt vett fel, çzek közül 15 külföldi kölcsön volt, kibocsátásuknál pénzügyi okok játszották a fő szerepet, nem az iparfejlesztés. A pénzkölcsönök területén sokáig a francia tőke játszott vezető szerepet. A külkereskedelemben a vámháborúig az Osztrák-Magyar Monarchia voltj a legfontosabb partner, s a Monarchia látta el Szerbiát rövidlejáratú hitelekkel is, amelyek már befektetésre szolgáltak. A belga tőke elsősorban a bányászatban helyezkedett el. A német tőke szándékosan csak másodrendű szerepet játszott a Monarchia mellett, nem törekedett nagyobb befektetésekre, csupán új piacot keresett ipara számára. — N. LA PENSÉE 1966. jún. sz. — Loms ALTHUSSER: A történelemfelfogás vázlata (3 — 21. 1.) Marx: A filozófia nyomorúsága és A tőke. c. munkái nyomán főként az idő kategóriájával foglalkozik. Az örök kategóriákkal szemben a dialektikus változást húzza alá, másfelől pedig a kölcsönhatások nagy szerepét hangsúlyozza. A cikk foglalkozik a gazdasági, politikai és ideológiai hatóerők együttes, másfelől különböző struktúráknak egyazon időben való jelentkezésével, valamint a determinizmus problémájával. — YVES BENŐT: Négerség, afrikai szocializmus és'realizmus (22—53.1.) c. tanulmányában gazdag irodalmi anyagot elemezve vizsgálja az afrikai, amerikai és európai szociológiai, történeti és politikai irodalomban a néger-kérdés megközelítését, majd ugyanezt a szépirodalom területén is analízis tárgyává teszi. — ROGER ESTABLET: Algériai ankétok (55 — 65. 1.) C. írásában azokkal a szociológiai és gazdaságtörténeti munkákkal foglalkozik, amelyek Algéria mezőgazdaságának átalakulását, illetőleg az algériai munkásság helyzetét mérték fel. A szerző érzékelteti a problémák komplex voltát, hogy a gazdasági tényezők mellett a politikai, kulturális, sőt lélektani motívumoknak is mekkora szerepük van, majd számos módszertani kérdést vet fel. — GUY LEMARCHAND: Népi felkelések Franciaországban a XVII. században c. írásában (109 — 119. 1.) Borisz Porsnyev hasonló címen Franciaországban is megjelent ismert nagyobb munkájával, illetőleg annak francia tudományos visszhangjával foglalkozik. A recenzens érzékelteti, hogy Porsnyev részint új forrásanyagot tárt fel, de egyúttal új koncepciót is nyújtott. G. Lemarchand Porsnyevnek a népi mozgalmak jellegére vonatkozó megállapításait húzza alá, kiemelvén azt, hogy a növekvő állami adók ellen a gazdagabb parasztság, a városi polgárság is megmozdult. Ugyancsak nagyobb helyet szentel a francia feudalizmus XVH. századbeli jellemvonásainak, annak, hogy noha a feudális birtokok általában eltűntek, a formáció lényege, a parasztság kizsákmányolása, s ennek egyik, a leglényegesebb mozzanata: a tized változatlanul fennmaradt. A tanulmány kitér az arisztokráciának és a nemességnek az abszolút monarchiához fűződő kapcsolataira, majd gondolatokat fűz a „népi osztályokon" belül meglévő szociális ellentétekhez, valamint a népi felkelések kudarcát magyarázó más motívumokhoz. — JEAN DAUTRY: A Kommün és az oktatás kérdése (120 —125.