Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

FOLYÓIRATSZEMLE 581 1.) с. ismertetésében M. Dommanget és Sz. Frumov két újonnan megjelent, egyaránt a Kommün nevelési-oktatásügyi tevékenységét feldolgozó munkájával foglalkozik. J. Dautry hangsúlyozza, hogy az enciklopedistáktól és a jakobinusoktól kezdve a forradalmi demokratikus irányzatok ezeknek a kérdéseknek mindig nagy figyelmet szenteltek. A Kommün igen sokat tett egyfelől a laikus közoktatás, vagyis a vallásoktatás kiküszöbölése (ehelyütt az 1793 — 1794, 1801 —1802-es ösvényen haladva tovább), másfelől a felnőttoktatás megteremtése érdekében. A szerző aláhúzza, hogy a Kommün a politechnikai oktatás bevezetése irányába tört utat, s különösen fontosnak tartotta a lányok oktatásának ügyét, fel kívánván szabadítani őket a „konyha rabszolgaságából". Dautry utal arra, hogy e kérdésnek van egy másik vonatkozása is: a tanárok anyagi helyzetének megjavítása. Külön megemlíti az árvák nevelésének megkülönböztetett felkarolását, végül megemlíti azok nevét, akik a Kommün egész nevelés- és közoktatásügyi politikáját kezdeményezték. 19G5. aug. szám. — NGUYEN KHAC VIEN: A víz, a rizs, az emberek (3 — 33. 1.) C. írását a lap a Hanoiban megjelenő Études Vietnamiennes с. folyóiratból vette át. A cikk Vietnam szociális, gazdasági, demográfiai problémáival ismertet meg. Adatokat közöl Vietnam népsűrűségéről, amiből kitűnik, hogy a Vörös Folyó torkolatának vidéke a föld egyik igen sűrűn lakott területe, ahol 1928-hoz képest szinte egyharmaddal nőtt a népesség, s 1957 — 62 között is ez a tendencia érvényesült. A lakosság, noha a mezőgazdaságból élt, az éhséggel sem tudott megküzdeni. A szerző ismerteti az 1954—56-ban végrehajtott földreform történetét, adatait, majd a szövetkezetek kialakítását, a víz rendkívül nagy jelentőségét, az öntözés és vízfelhasználás terén elért eredményeket. A cikk 1957 ós 1962 között közli a megművelt terület, a rizs ós burgonyatermesztés adatait, rávilágít, hogy a lakosság mezőgazdaságból eredő jövedelmén belül milyen szerkezeti változásokra került sor. Rávilágít a gazdasági-társadalmi mélyreható változások politikai öszszefüggéseire, sőt ezeknek kulturális kihatására is. — GEORGES COGNIOT: Jacques Solomon emléke (34 — 39. 1.) с. emlókbeszédében a mártírhalált halt francia kommunista orvos, tudományos kutató háború alatti ellenállási ténykedését eleveníti meg, mikor a Sorbonne-on tanító társaival az értelmiség ellenállásának hangot és az Université libre 1941. évi kiadásával lapot is adtak. G. Cogniot elsősorban Jacques Solomon alakján keresztül az értelmiségiek 1940 — 41. évi ellenállásához nyújt adalékokat. — JEAN CHESNOUX: Hol tart az „ázsiai termelési mód" vitája (40 — 62. 1.) a távol-keleti kérdések ismert francia kommunista kutatója, aki e problémáknak a bécsi nemzetközi történészkongresszuson egyik exponálója volt, a Szovjetunióban e kérdésről az 1930-as években folyó vitákhoz nyúl vissza. Marx ós Engels gondolatainak, valamint Varga Jenő idevonatkozó megfigyeléseinek felelevenítésén túl, s ezen a talajon Chesnoux hozzáteszi, hogy a mai történetírás sok új részeredményt mutathat fel e területen. Részletezi a szovjet történetírásban végbement módosulásokat, majd a kínai történetírásról megállapítja, hogy az az ázsiai termelési módot rendkívül absztraktan kezeli, s a távoli múltba helyezi vissza. Chesnoux kitér az angol, algériai ós latin-amerikai visszhangra, majd rövid térképszerű vázlatot ad a vita világvisszhangjáról. — KIMIO SHIOZAWA a japán történészek állásfoglalásait részletesen világítja meg (63 — 79. 1.), SERGIO DE SANTIS ugyanezt a kérdést az inka, azték és maya kultúrák, illetőleg közösségek adatai alapján vizsgálja (79 — 96. 1.). 1965. okt. szám. — CLAUDE WILLARD : Tézis a guesdeistákról, néhány módszertani kérdés (92 —100. 1.) a Pensée szerkesztőségének tagja a Sorbonne-on megvédett rendkívül nagy anyaggal alátámasztott disszertációjának néhány gondolatát és módszertani problémáit ismerteti. Willard a marxizmus elterjedését illetően Franciaországban két hathatós akadályozó körülményt jelöl meg: a munkásság rendkívüli szótaprózódottságát és „a premarxista szocializmus szívós továbbélését". A guesdeista mozgalom fejlődésében öt nagy korszakot különböztet meg. Az első rövid „együttélési" periódus után a guesdisták 1882-ben elválnak a többi szocialista irányzattól. A második periódusban, 1889-ig a guesdisták azonban kis szektás, hitvalló csoportnál nem nyernek nagyobb jelentőséget. 1890 — 1893 között a párt erősödni kezd, a politikai küzdelmekbe is inkább bekapcsolódik. 1893 —1899 között a párt a még nagyobb elterjedés időszakát éli át. Mindez azonban új helyzetet is terepit, tömegpárttá 'válva, forradalmi követeléseiről lassanként lemondva a parlamenti módszerekhez közelített. A guesdista mozgalom utolsó nagyobb korszakában (1899 — 1905 között) ismét hanyatlás következett be. Az elszigetelődós összefüggött azzal is, hogy Guesde és követői új nehéz problémákkal kerültek szembe, a reformizmus, a forradalmi szindikalizmus jelentkezésével, s e két áramlat életképes versenytársnak mutatkozott. Willard kitér a téma