Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

578 FOLYÖIRATSZEMXE ideológiájának minősíti. Rámutat Dante átmeneti szerepére középkor ós újkor közt, és sok idézettel bizonyítja jelentőségét. — F. HRBATA, L. NIKLÍŐEK: A Komintern VII. kongresszusához vezető úton (655 — 682. 1.) áttekintik az 1933 —1934-es évek fejlődését, ezen belül a Csehszlovák Kommunista Párt helyzetét és szerepót, az Internacionálé Végrehajtó' Bizottságának ingadozásait, s az ebből eredő komoly veszélyeket. A népfront gondolatát megtárgyaló kongresszusnak már 1934-ben össze kellett volna ülnie. — VLASTISLAV KROOTA: A sztrájkmozgalom Kárpát-U krajnábanl935 — 1938-ban (683 — 704. 1.) a VII. kongresszus határozatainak végrehajtása során folytatott munka eredményeit ismerteti. Részletes adatokat és számításokat közöl, ezek szerint 1935 ós különösen 1936 volt a mozgalom fellendülésének korszaka, 1936-ban 28 sztrájk zajlott le 2101 üzemben, 6357 részvevővel, ez a kárpát-ukrajnai ipari és mezőgazdasági dolgozók 3,58%-át jelentette. A továbbiakban a sztrájkharc ellanyhult, a mozgalom politikai kérdései kerültek az előtérbe. Ennek oka, hogy az egységfront taktikáját csak részben sikerült megvalósítani, a dogmatikus visszaesések megakadályozták a tartós együttműködést s az együttműködést szolgáló szervek kialakítását. Az állam terrorakciói is hozzájárultak a mozgalom visszaszorításához. — OLDRISKA KODEZOVÁ: A mezőgazdasági proletariátus a Nizbori uradalomban, 1880—1900 (731 — 759. 1.) a Fürstenberg család krivokláti uradalmának egyik részében dolgozó cselédség helyzetére, bérviszonyaira stb. hoz részletes adatokat, megállapítja, hogy a cselédek több mint fele nő. Az 1890-es években a bérek valamelyest emelkednek. — .J[AN] N[OVOTNY] ismerteti A magyar irodaíom története I. és II. kötetét (760.1.) ós A magyar nacionalizmus kialakulása és története c. gyűjteményes munkát (761. 1.), erről megállapítja, hogy kiadása arról tanúskodik: a magyar történészeknél a nacionalizmus elleni harc nem kampány-feladat. — Néhány magyar folyóiratcikket is ismertet a folyóirat tartalmilag. — N. HISTORIC К Y ÖASOPIS 1965. 3. szám. — L'UBOMÍR LIPTÁK: A Németország és a szlovák állam képviselői közt folytatott 1940-es salzburgi tárgyalások előkészítése és lefolyása (329 — 365. 1.) a júliusban lezajlott tárgyalások előzményét abban látja, hogy 1939 — 1940 fordulóján kiéleződtek az ellentétek a szlovák politikai vezetők két szárnya közt; Tiso köztársasági elnök és D'urcansky bel- és külügyminiszter tartózkodóbbak voltak a németekkel szemben, Tuka miniszterelnök ós Mach, a Illinka-gárda főparancsnoka sokkal erélyesebb németbarát politikát követeltek. D'uróanskynak elég szóles társadalmi bázisa volt, mögötte állt а néppárt, а katolikus egyház, а parlament, a burzsoázia legnagyobb része, amely a kisebbik rosszat látta benne. A februári miniszter-válság és Machnak a Hlinka-gárda főparancsnokságától való májusi felmentése után a németek titkos tárgyalásokat kezdtek a németbarát szárnynyal, majd Hitlerhez rendelték Tisót, Tukát és Mackót, itt felsorolták a Szlovákia elleni vádakat (a német erőfeszítések lagymatag támogatása, nem elég erélyes zsidóellenes intézkedések), s végül Tisót visszavonulásra kónyszerítették, a feltótlenül németbarát szárny került előtérbe. A visszaszorított szárny egyes képviselői a későbbiekben megtalálták az utat az ellenállási mozgalomhoz is. — ALZBETA GÁCSOVÁ: A kelet-szlovákiai városok társadalmi struktúrájához a XVI. század első felében (366 — 402.1.) egy eddig ismeretlen, 1542-ből származó bártfai adó jegyzéket dolgoz fel igen részletesen, összevetve az ugyanabból az évből való és eddig is ismert lőcsei ós késmárki adójegyzókkel. Mindhárom а magyar országgyűlésen hozott törvény értelmében az ingó vagyon 1/60 részére kiterjedő adó elszámolása, a bártfai jegyzék előnye a többivel szemben, hogy nemcsak az adó összegét tünteti fel, hanem a kiróvás alapjául szolgált vagyont is. A szerző éppen ezért tisztázza, hogy az adó csak az ingóságokra terjedt ki, a városok az országgyűlésen tiltakoztak, eredményesen, az ingatlanok megadóztatása ellen. A részletes társadalmi elemzés alapján a szerző megállapítja, hogy mindhárom városban igen jelentős volt a plebejus rétegek aránya, Bártfán a lakosság 67,07%ának a vagyona nem haladja meg a 15 forintot. Az inasok csekély számából а kisüzem uralkodó helyzetére következtet. — JAROSLAV VALENTA: A lengyel politika és Szlovákia 1919-ben (403 — 422. 1.) két problémát emel ki: az árvái és szepesi területek kérdése, amelyeket végül Lengyelország szerzett meg, ós Szlovákia hovatartozandóságának a kérdése. A szlovák ellenzékiklerikális vezetők, Hlinka és Jehliéka 1919 őszén a párizsi békekonferencián Szlovákia autonómiáját követelték, utazásukat és tartózkodásukat a lengyelek pénzelték („kölcsönként" 10000 frankot adtak). A lengyelek olyan politikusokkal és egyházi személyiségekkel is tárgyaltak, akik Szlovákiának Magyarországhoz való csatolását kívánták. A lengyel kormány mindenáron közös magyar—lengyel határt szeretett volna megteremteni, és meg akarta akadályozni Csehszlovákia ós Románia közeledését is.