Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

576 FOLYÓIRATSZEM LE 576 a névképzés formális elemeinek vizsgálata mellett a történeti-társadalmi szempont mellőzhetetlen fontosságát. A névkutatás csupán a következő problémákra való válaszadás után juthat megnyugtató eredményre : 1. nyelvi származás és a vonatkozó név-, ill. névcsoport alakja; 2. lényeg, vagyis a névviselő vagy a megnevezett dolog, ill. helység jellemző ismérvei és funkciója; 3. eldöntése annak, vajon elsődleges vagy másodlagos megjelöléssel (funkcióváltozás) van-e dolgunk; 4. az illető név, ill. névcsoport nyelvtörténeti ós nyelvföldrajzi besorolása; 5. a névadók, ill. a névhasználók kikutatása; 6. utalások a névadók, ill. a névhasználók kollektív, ill. egyéni pszichológiai magatartására az elnevezetteí szemben; 7. az illető név, ill. nevek társadalmi és táji érvényességi körének megállapítása (770 — 771. 1.). A továbbiakban a tanulmány német helynevek társadalmi-gazdasági, település-, terület-és gazdaságtörténeti szempontból történő elemzését nyújtja. Óv a helynevek egyoldalú etnológiai-nópessógtörténeti értelmezésétől, nacionalista célokra való felhasználásától, s nyomatékosan rámutat különösen a feudális korban az osztályszempontú elemzés elsőbbségére a nemzeti szempontú elemzéssel szemben. — BERNHARD TÖPFER: A feudalizmus néhány alapkérdéséről c. vita-tanulmányában (785 — 809. 1.) gazdag történeti anyag alapján megállapítja, hogy a feudalizmus klasszikus típusának a nyugat-európai fejlődés tekinthető, amely törést jelent az antik fejlődéssel szemben, amennyiben elsődlegesen nem az antikból eredt, hanem fejlődését a kései antik elemek germán népek belső fejlődési folyamataival való szintézisének köszönheti, de úgy, hogy az utóbbi tényező egészében véve a további fejlődésre rányomta a bélyegét, míg a késő antik befolyások inkább gyorsító hatásúak voltak, és a további gazdasági, állami vagy akár városi fejlődóst sem határozták meg közvetlenül. Ezzel szemben a bizánci feudalizmus korántsem jelentett ilyen mélyreható törést az antik örökséggel szemben. A városi civilizáció, az államhatalom, a városi cóhszervezet — a Nyugattal ellentótben — fennmaradt, a tömegmozgalmak, szláv betörések is szűkebb térre korlátozódtak. Eni nek következtében a rabszolgatársadalomból a feudalizmusba való átmenet folyamatos és lassú volt. A bizánci birodalom területén klasszikus értelemben vett feudalizmusról csak a IX. század végétől beszélhetünk. Különböző időben, más és más történelmi körülmények között jelennek meg a feudális viszonyok Perzsiában vagy Küiában. Ez attól függ, hogy milyen alapról, a bomló ősközösség, a rabszolgatartó társadalom vagy az „ázsiai termelési mód" talajáról indul-e el a feudalizmus fejlődése. Ennek viszont nem csupán a termelőerőkben, hanem a földrajzi viszonyokban rejlő okai is vannak. Az intenzív, a jövedelmező földművelést lehetővé tevő, de egyben átfogó szervezőmunkát igénylő folyóvölgyekben az ősközösségből aZ ázsiai termelési mód fejlődött ki; ahol a természettől fogva kedvező feltételek kínálkoztak az árupénzviszonyok, ill. egy kiterjedt kereskedelmi tevékenység számára, ott a rabszolgatartó társadalmi rend, ahol pedig az áru- és pénzviszonyok számára nem volt ilyen kedvező a helyzet, viszont a mezőgazdasági termelés kiterjesztése tetemes munkaráfordítást, erősebb egyéni érdekeltséget kívánt átlagon felüli kooperáció nélkül, ott a feudalizmus alakult ki. A szerző óv attól, hogy eltúlozzuk a kapitalizmus előtti három osztálytársadalom közti különbséget, vagy azonosnak képzeljük el a rabszolgatartó társadalomból a feudalizmusba való átmenetet a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenettel, s az igazi forradalmakat új vezetőosztállyal és új termelőerőkkel az utóbbi átmenetnek tartja fenn. Annak a ténynek, hogy Nyugaton új, Keleten pedig a régi alapokon jött létre a feudalizus, nagy történelmi jelentőséget kell tulajdonítanunk. A Nyugaton létrejött lazább államszervezet nem képviselhette kizárólagosan az uralmi elemet, hanem emellett tág teret adott a társadalmi elem, vagyis a városi polgárság, városi ipar fejlődésének, ami szükséges lépcsőfoka volt a kapitalizmus kialakulásának. Ezzel szemben a Keleten fennmaradó abszolutisztikus államhatalom lehetetlenné tette a társadalmi elem önálló fejlődését. Óvakodnunk kell annak feltételezésétől, hogy a feudalizmusnak egy bizonyos idő múlva mindenütt és minden körülmények között automatikusan kapitalista viszonyok keletkezésére és megszilárdulására kell vezetnie. A kedvező körülmények egészen szokatlan számának kell találkoznia ahhoz, hogy a világtörténelmileg elkerülhetetlen és törvényszerű ugrás a feudalizmusból a kapitalizmusba megvalósuljon. — ERICH DONNERT: A forradalomelőtti Oroszország története a nyugatnémet Kelet-Európa- és Oroszország-kutatásban (810—-825. 1.) megállapítja, hogy bár az utóbbi időben a nyugat-német Keletkutatók finomabb, tudományosabb módszereket alkalmaznak Orószország történetének rekonstruálására, alapvető hibás magatartásukat nem revideálták. Oroszország történetében továbbra is tagadják a társadalmi fejlődési törvényeket, és merőben véletlen események halmazának igyekeznek feltüntetni az orosz történei-