Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

FOLYÓIRATSZEMLE 575 reive az európai hatalmi egyensúly-politika fő szabályozó tényezőjévé tette Ausztriát, megakadályozva mind Német- és Lengyelország, mint Itália egyesítését. 4. szám. — GERHARD SCHILFERT: A történettudomány a társadalomtudomány ok rendszerében (581—596. 1.) mindenekelőtt szembeszáll azzal a nézettel, amely a társadalomtudományokat aszerint rangsorolja, hogy fejlesztik-e közvetlenül a termelőerőket vagy nem, s ezen az alapon a történettudományt a második vonalba helyezi. Ez a fel-fogás ellentétben van a társadalomtudományok — ezen belül a történettudomány — növekvő ideológiai szerepéről vallott közismert pártfelfogással. A szerző ezután megállapítja, hogy a történettudománynak a társadalomtudományok sorában elfoglalt helye még távolról sincs pontosan megállapítva. Sorra véve a Nagy Szovjet Enciklopédia, Sztrumilin akadémikus, Kedrov filozófus felfogását ebben a kérdésben, kiemelve és rendszerbe foglalva nézeteik helyes elemeit, végül is arra a felfogásra jut, hogy a társadalomtudományokat két nagy csoportra lehet felosztani: a struktúra-tudományokra, amelyeknél a strukturális összefüggések (a logikai-történeti elem) a megismerés fő tárgya (nyelvtudomány, filozófia, szociológia, művészet-, irodalomtudomány, stb.), és történeti tudományokra, amelyekben az időben lezajló történeti fejlődés (elsődlegesen, de nem a struktúrák kizárásával) a megismerés fő tárgya, vagyis a történeti-logikai elem (világ-, nemzeti történet, általános történet, technika-, nevelés-, jogtörténet stb.). Ez utóbbi csoport (jogtörténet stb.) szorosan véve nem tartozik a történeti tudományokhoz, noha erős történeti elemet tartalmaz. Helyesebb lenne tehát ezeket a 'tudományokat a dialektikus historizmus elvének a társadalmi fejlődés minden területén való érvényesülése figyelembevételével két egymással szorosan összefüggő tudománycsoportra bontani, mégpedig: 1. az egyes struktúrák tudományaira és 2. a struktúrák történeti fejlődésének tudományaira. Ilyenformán a következő párhuzamos sorok adódnának: technika — technikatörténet, államtudomány — államtörténet, jogtudomány —• jogtörténet, hadtudomány — hadtörténet stb. Elvi és gyakorlati okokból egyaránt szükségesnek tartja az egyes társadalomtudományok szűk határainak átlépését és a társadalomtudományok legszorosabb együttműködését. — PETER SCHÄFER: Franklin D. Roosevelt és a „New Deal" (597 — 616. 1.) a sokat vitatott New Deal eddiginél pontosabb és árnyaltabb értelmezéséig kíván eljutni. Az eddigi kutatásból elfogadja azt, hogy a New Deal alapjában véve a fasizmus elkerülését, a világgazdasági válság által megrendített, de összeomlás előtt korántsem álló amerikai kapitalizmus stabilizálását célozta. Roosevelt egy a középről a balra nyitást követelő polgári demokratikus mozgalomtól támogatva, a munkásmozgalommal szövetségben átmenetileg korlátozta a monopóliumok hatalmát az állammonopolizmus érdekében. A New Deal fő funkciója az amerikai kapitalizmus gazdasági stabilizálása, politikai tömegbázisának polgári liberális, gyakran állammonopolista program alapján gazdasági, társadalmi és politikai reformok segítségével való helyreállítása volt. A továbbiakban részletesen taglalja a New Deal gazdasági reformintézkedéseit, amelyeknek sikerült a válságot enyhíteni. Ezt többek közt az 1937/38-i válság enyhe lefolyása is bizonyítja, amelyet nem lehet az európai háborús veszély miatt a haditermelésre való átállással magyarázni — mint Foster is teszi —, hiszen 1939-ben az amerikai ipar termelésének még mindössze 1 —2%-a volt haditermelés. Még pozitívabban kell értékelni a New Deal társadalmi és politikai eredményeit. A New Dealhoz hozzátartozott a békés együttélés elveinek érvényesítése a Szovjetunióval az 1941-es évtől kezdve. A New Deal nem volt hosszúéletű, lényegében Roosevelt elnökségére korlátozódott. Utódai előbb Roosevelt munkatársaitól, a New Deal-politika végrehajtóitól igyekeztek gyorsan megszabadulni, majd utóbb magát a New Dealt is sutba dobták minden kül- és belpolitikai eredményével együtt. 5. szám. — HYMIE FAGAN: A harmadik Labour-kormány Nagy Britanniában 1945— 1951 (757 — 769. 1.) szerint az Attleekormányt 1945-ben a háború után kibontakozó demokratikus mozgalom ós öntudat juttatta uralomra. A kormány működése, sajnos rácáfolt ezekre a reményekre. A bányászat, a vasút, az elektromos ós a gázművek államosítása javította ugyan az ott dolgozó munkásság gazdasági és szociális helyzetét, de nem mért komoly csapást a monopolkapitalizmusra, sőt megszilárdította annak helyzetét. Az önálló atomerő megteremtésére való törekvés, a NATO-ban való részvétel, a véres gyarmati háborúk, a fegyverkezési verseny fogyasztási és bérkorlátozásokra, ezek pedig, sztrájkmozgalmakra vezettek, amelyek ellen a kormány nem habozott fegyveres erőt bevetni. A Labour-kormány külpolitikája a hidegháború fokozására, a munkásosztály egységének megbontására irányult. A jelenlegi Labour-kormány politikája kísértetiesen emlékeztet az 1945-ösére. — HANS WALTHER: A településtörténeti névkutatás jelentősége és módszertana (770 — 784. 1.) hangsúlyozza a szóalkatrészek etimológiája és 20*