Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 562

574 FOLYÓIRATSZEM LE 574 bírálta az államban uralkodó nemesi anarchiát. Az első felosztás után a Lengyelországgal foglalkozó munkákban bizonyos aggodalom és lelkiismeretfurdalás mutatkozik. A század végén, a két felosztás idején és utána már általában a haladás hívei egyúttal rokonszenveznek a lengyel üggyel. — STEFAN KIENIEWICZ: A lengyel emigránsok Algériában 1832—1856 (43 — 70. 1.) az 1830 —1831-es felkelés után emigrált lengyelek egy részének a sorsát ismerteti, akik beálltak az idegenlégióba, de csak igen kevesen közülük szolgálták a francia hódító érdekeket, nem egy akadt, aki a harcban az arabok mellé állt. — A folyó munkálatokat ismertető részben ANTONI MACZAK és HENRYK SAMSONOWICZ: A balti övezet : az európai piac egyik eleme (71 — 99. 1.) egyik régebbi, lengyel nyelvű tanulmányuk megállapításait fejtik ki. A balti övezet fejlődésében a XVIII. század végéig 7 korszakot különböztetnek meg, ismertetik ezek sajátosságait, s azt, hogy az egyes korszakokban mely országok tartoztak a balti térséghez, hiszen ez változott. Utalnak arra, hogy a kereskedelmi kapcsolatok révén egybefűzött térség országainak a belső fejlődése meglehetősen különböző volt. — A beszámolók rovatában JAN BORKOWSKI részletesen ismerteti a Népi Lengyelország történetével foglalkozó munkákat (101 — 124. 1.), HENRYK DUCZYNSKI és MARIAN KRWAWICZ a Lengyel Néphadsereg eddigi irodalmát (126 — 152. 1.). — CZESLAW BIERNAT áttekintést ad a gdanski állami levéltár anyagának megmentéséről ós kiegészítéséről 1945 után és a ma meglevő legfontosabb állagokról (187 — 203.1.). - N. ZEITSCHRIFT FÜR GESCHICHTSWISSENSCHAFT 1965. 3. szám. — A Németország felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából megjelent ünnepi számban JOACHIM STREISAND: A fasizmus alól való felszabadulás a két német állam történetírásában és történeti gondolkodásában címmel (381 — 395. 1.) szembeállítja egymással a felszabadulásról alkotott, egymással ellentétes nyugat- és kelet-német történeti felfogást. FRIEDRICH MEINECKE úgy jellemzi a felszabadulást, mint a külső idegen uralom korszakát, amelyet egy bűnöző csoport belső idegen uralma készített elő. GERHARD RITTER a nyugat-európai kultúrhagyomány pusztulásában és az állami tekintélynek a modern tömegdemokrácia korában való hanyatlásában véli felfedezni a bajok gyökerét. LUDWIG DEHIO szerint a német imperializmus bukása a második világháborúban jele annak, hogy a nemzetállamok kora lejárt, és Németországnak is csatlakoznia kell egy antikommunista alapon felépülő imperialista hatalmi blokkhoz. E felfogást az Adenauer-óra bukása sem tudta megingatni. THEODOR SCHIEDER szerint az 1945-i ,,katasztrófá"-t külső tényezők idézték elő. Egy egységes Németország a jövőben csupán egy „nemzetekfölötti európai rend" alkotórészeként állhat fenn. Schieder tanítványa, ERNST NOLTE szerint a fasizmus kora végleg lejárt, ami nyilván ellentmond az imperialista országok, köztük Nyugat-Németország mai fejlődésének. Nyugat-Németország hivatalosan elutasította a fasizmus szétzúzása 20. évfordulójának megünneplését, habár egyes elfogulatlan történetírók, mint pl. FRITZ FISCHER, sürgették a német múlt tanulságainak levonását a második világháború fényénél. Ezzel szemben^ a Német Demokratikus Köztársaság történeti köztudatában ós irodalmában, elsősorban Albert Norden, Fritz Rörig, de a fiatalabb történészek, mint Stefan Doernberg, Horst Lipski műveiben, az 1957-i és 1959-i keletnémet—szovjet történeti konferenciák munkálataiban, nemkülönben a szépirodalom, Dieter Noll, Günter de Bruyn, Max Walter Schulz alkotásaiban világosan kirajzolódik Németország 20 évvel ezelőtti felszabadításanak jelentősége mind német nemzeti, mind világtörténeti szempontból. — OLAF GROEHLER: AZ angol—amerikai háború utáni tervek Németországgal szemben a második világháború folyamán (430 — 445.1.) elemzi az angol, amerikai burzsoázia különböző érdekcsoportjainak Németország jöverfdő sorsára vonatkozó elképzeléseit. Ezek abban megegyeztek, hogy amerikai, ill. angol üzleti ós politikai érdekből csökkenteni kell Németország gazdasági potenciálját, meg kell szüntetni állami egységét, de katonai erejét hosszabb vagy rövidebb idő múlva feltétlenül be kell vonni a szovjetellenes nyugati szövetségi rendszerbe. A különböző, nem egyszer fantasztikus tervek keretében a szerző érdekes és eredeti magyarázatát adja az ún. Morgenthautervnek, amely iparát leépítve túlnyomóan mezőgazdasági országgá akarta vissza fejleszteni Németországot. Ezzel Roosevelt — a szerző véleménye szerint — ki akarta kapcsolni a Szovjetunió háború utáni újjáépítésének munkájából a német ipart, ezt a lehetőséget az amerikai ipar számára akarta fenntartani, hogy ezen az úton gazdaságilag függő helyzetbe hozza a Szovjetuniót az Egyesült Államoktól, és készségesebbé tegye az amerikai politikai tervek iránt. — KARL OBERMANN: A bécsi kongresszus 1814—1815 (474—492. 1.) sokoldalú dokumentációval Metternich végül is sikeres diplomáciai tevékenységét mutatja be, amelynek során Anglia és Franciaország támogatásával, Porosz- és Oroszország ellenállását lesze-