Századok – 1966

Közlemények - B. Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Vatikán politikájához a magyar diplomáciai iratokban (1939–40) 452

ADATOK A VATIKÁN POLITIKÁJÁHOZ 457 Olasz-, Francia- valamint Német- és Lengyelország között nem teremtődtek még meg.17 Hogy mi volt az oka, amiért a német kormány a pápa közvetítését visszautasította, sőt az egész kezdeményezést letagadta, arra csak következtetni tudunk. A németek valószínűleg azért nem vették igénybe a pápa közvetítését, mert ekkor már saját kimondott követeléseiken is túljutottak. Németországnak érdeke lett volna, hogy Anglia ne avatkozzék Lengyelország ügyeibe és könnyebb helyzetbe is került volna, ha harc nélkül megkapja Danzigot; de Németország ekkor már többet akart. Amikor Hitler megtámadta Lengyelországot, már régen nem Danzig és a korridor kellett, hanem egész Lengyelország és a világuralmi tervek megvalósítása. Az „Irányelv a háború egységes előkészítésére" című terv, amelyet Németországban 1939 tavaszán készítettek és amelyet minden eshetőséggel számolva fogalmaztak meg, már tükrözi Hitler elképzeléseit. Ebben a tervben kiemelkedő helyet foglal el a Lengyelország elleni támadás előkészítése. A magyar kormány pártolni látszott a pápa akcióját. Örömmel kapcsolódtak volna be egy szovjetellenes blokkba Németország és Lengyelország oldalán. A varsói apostoli nuncius tárgyalásaival egyidőben mondta el Horthy azt a beszédét, amelyben elismerőleg szólt a pápa békeakciójáról és Magyarország támogatásáról biztosította. Ezért a nyilatkozatért Tardini helyettes államtitkár tolmácsolta a követnek a pápa köszönetét. Olaszország álláspontja elég ingadozó volt. Amikor a vatikáni magyar követ először számolt be a pápai akcióról, arra célzott, hogy a pápa minden bizonnyal Olaszország támogatását bírja, mert enélkül a Vatikán ilyen jelentős politikai akcióba nem bonyolódott volna. Feltevését a követ valószínűleg csak az általános vatikáni gyakorlatra alapozta, mert hírforrását ezúttal nem jelölte meg. Véleményét alátámasztotta, hogy a központilag irányított olasz sajtó melegen üdvözölte a pápa békeszózatát. A továbbiakban a lelkesedés egyre csökkeni, majd teljesen elcsitult, hogy később a gunyoros kommentároknak adjon helyet. A nunciusok által átnyújtott jegyzék után hangzott el Horthy „trónbeszéde", amelyben megemlékezett a pápa békejavaslatáról. A kormányzó beszédének ezt a részét az olasz cenzúra törölte. Jellemző a vatikáni—olasz viszonyra, hogy az Osservatore Romano is hiányosan közölte a kormányzó beszédét, miután az olasz cenzúra a beszéd azon részét, mely a pápai békeakcióval foglalkozott, nem engedte nyilvánosságra hozni. Az Osservatore Romano és az államtitkár nem is tudtak a beszéd ezen részének elhangzásáról. Maglione bíboros és a Vatikán hivatalos lapja is a két nappal későbben Rómába érkező Pester Lloydból vettek tudomást Horthy nyilatkozatának teljes szövegéről. Az olasz hivatalos vélemény gyors megváltozásával kapcsolatban talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt a németekkel történt megbeszélés következményének tekintjük. Franciaországban május 5-én fogadta Valerio Valeri pápai nunciust M. Bonnet külügyminiszter kihallgatáson. A külügyminiszter figyelmesen meghallgatta a pápa küldöttét, de nem adott rögtön határozott választ. Még megkérdezte, hogy valóban annyira aktuálisnak látja-e a Vatikán a háború veszélyét; a nuncius azt válaszolta, hogy az utolsó hónapokig nem tartották annak, de pillanatnyilag igen. Később adta csak meg Bonnet az elutasító választ a nunciusnak azzal indokolva elhatározását, hogy a kormány nem találja aktuálisnak a konferencia összehívását. Angliában május 5-én ismertette Godfrey londoni apostoli delegátus a pápa elképzeléseit és május 6-án vette át Lord Halifaxtól az arra adott választ. Tulajdonképpen a feltételek, melyeket az angol kormány szabott, eleve lehetetlenné tették egy konferencia összehívását. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az egyetlen válasz volt, ami azt a látszatot keltette, hogy a lehető legudvariasabban igyekeztek elhárítani a pápai kezdeményezést. A pápai akció hátterének magyarázata szempontjából érdeklődésre számottartó lehet, amit Saul Friedlander is kiemel könyvében,1" hogy a pápa öthatalmi konferenciát javasolt és eleve kizárta a nemzetközi tanácskozásból a Szovjetuniót; amikor pedig Lord Halifax megjegyezte a pápa követének, hogy sokan vannak, akik hiányolnák a Szovjetunió részvételét a konferencián, a nuncius válaszából az derült ki, hogy elképzelhetetlennek tartanának egy ilyen meghívást. A korabeli angol sajtó egy része — köztük olyan jelentős lapok, mint a Daily Worker és Times — a pápa közvetítő javaslatai mögött angol sugallatot sejtettek. Chamberlain a korabeli sajtó véleménye szerint eleinte Olaszországot akarta felkérni a közvetítésre (mint később Mussolini vállalkozott is rá), de inert, arra gondoltak, hogy Olaszország katonai szövetségben van Németországgal és így szerepét nem tudná betölteni, egyelőre elálltak ettől a javaslattól. így került volna sor a pápa akciójára. "Közli Giovanetti idézett munkájában, 73. 1. " Saul Friedlander: Pie XII. et le IIIe Keich. Documents. Paris, Edition du Seuil. 1904.