Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
A F EGYVERKEZÉS KÉRDÉSE HITLER HATALOMRAJUTÁSA UTÁN 445 viszony is, nom mondhatni, hogy bensőségesebbé fejlődött volna. . . a Kis-Entente leginkább a Magyarországgal szembeni status quo megőrzésében van érdekelve és a Lengyelországgal kötött szövetség pedig meglehetősen gyenge..." A tanácsos azt a konzekvenciát vonta le, hogy Franciaországnak új vonalat, új utat kell keresnie, s ez az út egyedül Moszkva felé vezethet.138 Ugyanakkor egyre aggasztóbb hírek érkeztek Németországról. Németország 1933 október után folyamatosan növelte haderejét, egyelőre a Mac-Donald-terv keretén felül. A Reichswehr létszáma 1933 végén, 1934 elején kb. 160.000 főt tett ki, az 1934. március 26-án a Reichsgesetzblatt által publikált 1934—35-i német költségvetési adatok pedig semmi kétséget nem hagytak afelől, hogy Németország nagyütemü fegyverkezésbe akar fogni. A franciák által beszerzett adatok szerint a hadügyminisztérium költségvetését 35,6%-kal (484 870 950 márkáról 658 080 000-re), a légügyi kiadásokat 168,2%-kal (78,2 millióról 210 millióra) növelték, s emellett a költségvetés egyéb tételeiben jelentős hadi célokat szolgáló összegeket bújtattak el. Az öszszes katonai jellegű kiadásokat a franciák 1675 millió birodalmi márkára becsülték, ami közel 10 milliárd francia franknak felelt meg.139 Ilyen körülmények között az a lehetőség, hogy Franciaország még meggátolhatja Németország felfegyverkezését, elesett.14 0 Maradt az alkudozások továbbfolytatásának lehetősége és a szakítás politikája. Az utóbbit illetően ismét több alternatíva merült fel: azonnali szakítás, vagy a megfelelőbb pillanat kiválása, s mindkét esetben haladéktalan intézkedés Franciaország helyzetének megszilárdítása érdekében. Minthogy nagyarányú fegyverkezésről a francia gazdasági helyzet miatt egyelőre nem igen lehetett szó, előtérbe kellett kerülnie egy a korábbinál eltökéltebb, merészebb szövetségi politika kérdésének. Április 10-én az angolok sürgetve a francia álláspont kialakítását, választ kértek arra a kérdésre, hogy a francia kormány elfogadja-e tárgyalási alapul a január 29-i angol javaslatot azokkal a kiegészítésekkel együtt, amelyeket a német kívánságoknak megfelelő értelemben Eden március 1-én a francia kormány tudomására hozott. Ez hivatalos elismerését jelentette annak, hogy az angol kormány a maga részéről Hitler valamennyi követelését támogatja.141 A probléma megítésélében a francia politikai tényezők között eltérés mutatkozott, még magában a kormányban és a francia diplomáciai karban is. François-Poncet, amint emlékirataiban elbeszéli, mindent elkövetett annak érdekében, hogy az angol kormány januári előterjesztésére adandó francia válasz ne legyen elutasító. Véleménye az volt, hogy miután Németország fegyverkezését már megakadályozni nem lehet, Franciaországra nézve jobb, ha ez az egyezmény útján szabályozandó nemzetközi ellenőrzés keretében megy végbe, mint anélkül. Álláspontja elfogadtatása érdekében április 9-én Párizsba utazott. Barthout állítása szerint nem volt nehéz meggyőznie, ő sem kívánta ebben az időpontban a szakítást. A kormány más tagjai, így mindenekelőtt 138 Küm. pol. 1934 — 11/28—203/138(1932) Ambró párizsi id. magyar ügyvivő jelentése 1932. jan. 12. 139 G. Castellan: i. m. 66 — 67. 1. 140 A párizsi magyar követ a helyzetet így jellemezte: „A legutóbbi hónapok politikai eseménye' úgy Franciaországban, mint másutt megrendítették az európai kontinensen fennálló francia hegemónia tartósságába vetett hitet. Franciaországban ez a felfogás főleg abban nyilvánul meg, hogy Franciaország már nincs abban a helyzetben, hogy Németország felfegyverkezését megakadályozza." Küm. pol. 1934—11 — 123(1584) Khuen Héderváry jelentése 1934. máj. 17. 141 A jegyzék szövege: DIA, 1933. 380 — 381. 1. 11 Századok 1968/2—3.
