Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
446 SZ. OHMOS MÁRIA Tardieu azonban hallani sem akart további taktikázásról. Álláspontjában az a meggyőződés vezette, hogy Hitler helyzete inog, rövid idő kérdése a német rendszer bukása, s egy esetleges egyezmény helyzetét konszolidálná. Doumergue miniszterelnök a kérdésről egyáltalán nem volt hajlandó nyilatkozni.142 Barthou eredetileg olyan választ készített elő, amely az angol fegyverkezési propozíciót tárgyalási alapként lényegében elfogadta. A további eseményeket a különféle források kissé eltérően adják elő. Az azonban világosnak látszik, hogy az eredeti előterjesztésről a minisztertanács nem hozott határozatot, a döntést a következő ülésre halasztotta. Tardieu protestált a miniszterelnöknél, aki ezt követően meghallgatta többek véleményét, így Herriot-t, Louis Marint és Pétain tábornokot, s miután a felsoroltak a tárgyalások beszüntetése mellett nyilatkoztak, maga is ezt az álláspontot fogadta el. A két államminiszter, Tardieu és Herriot mint a Nemzeti Védelem .Legfelső Tanácsa által a kérdés tanulmányozására kiküldött bizottság vezetői az angol javaslatot elutasító értelmű jelentést készítettek. Végül Barthou is magáévá tette ezt az álláspontot, — mint a berlini francia nagykövetnek kifejtette — azért, mert lemondásával nem akart az amúgy is nehéz helyzetben újabb belpolitikai válságot előidézni, ráadásul olyan kérdés miatt, melyben kollégáitól csak taktikai szempontok választották el.143 Április 16-án a francia minisztertanács elfogadta az új válasz jegyzék szövegét, amely leszögezte, hogy a német birodalom fegyverkezésére vonatkozó kétségbevonhatatlan adatok megsemmisítik a tárgyalások alapját. Az angol kormány által ajánlott konvenció feltételezné Németország visszatérését a Népszövetségbe, a német kormány azonban erre nem hajlandó. A jegyzék minden további tárgyalás előtt becsapta a kaput, hangoztatva, hogy Franciaország békeakarata nem jelentheti, hogy lemond önvédelméről.14 4 Ezzel a 9 éve tartó leszerelési tanácskozás lényegében véve befejeződött. Néhány hónap múlva a leszerelési konferencia csendben kimúlt, Németország pedig egyre gyorsabb tempóban fegyerkezett. Az április 17-én elküldött francia jegyzék megítélését illetően a kortársak és a történészek véleménye eléggé eltérő. Egyesek súlyos taktikai hibának tartják, mivel hatására az angol és a francia álláspont elszakadt egymástól s ez Angliát a Németországgal külön megkötött légi és tengeri egyezmény aláírására „kényszerítette", politikáját megmerevítette, s arra késztette, hogy 1934 folyamán a Barthou által tervezett Keleti Locarnóval kapcsolatban ne vállaljon magára garanciát. Mások azt tartják, éppen ideje volt, hogy Franciaország erőt mutasson, önálló politikába kezdjen, amivel erőteljes benyomást gyakorolhatott kis szövetségeseire, sőt Angliára is.145 Kétségtelen, hogy az utóbbi hatást az egyáltalán lehetséges mértékben a jegyzék annak ellenére is elérte, hogy időpontja meglehetősen szerencsétlen volt, s az is kétségtelen, hogy Anglia az 1934 nyarán kért garanciát ezt meg-142 A. François-Poncet : Souvenirs d'une ambassade à Berlin. Septembre 1931 — Octobre 1938. Paris. 1946. 174 — 180. 1. 143 Uo.: Les événements survenus en France. . . I. köt. 13. 1. J. Paul-Boncour: i. m. 392 — 393. 1.; P. E. Flandin: Politique française 1919 — 1940. Paris. 1947. 71 — 72. 1.; G. Tabouis: i. m. 193—194. 1.; J. Chastenet : i. m. 96—97. 1. 144 DBFP 2. szér. VI. köt. 394 — 395. sz. .630 —633. 1. 145 A 143. sz. jegyzetben felsorolt munkák példáid, Tabouis kivételével, kisebb vagy nagyobb mértékben kárhoztatják az ápr. 17-i jegyzéket. Ellenkező értelemben foglal állást W. Herzog: Barthou (Zürich. 1938) c., R. Dall: The Geneva Racket (London. 1941) с. munkájában stb.