Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
A FEGYVERKEZÉS KÉRDÉSE HITLER H AT ALOM RA JUTÁS A UTÁN 421 táplálhatunk. Hitler ma vagy holnap uralomra jut, s a helyzet egy csapásra megváltozik. A »baráti« Németország ellenségünk lesz. Milyen következtetést kell levonnunk ebből a perspektívából? Világos, hogy a béke megőrzése érdekében igyekeznünk kell javítani kapcsolatainkat Angliával és Franciaországgal."52 Litvinov jóslata, amely egyébként a náci párt közismert külpolitikai programján alapult, tökéletesen bevált. A német fasiszták az első perctől kezdve eltökélt szovjet-ellenes politikába kezdtek. Ebben minden valószínűség szerint főszerepet játszott Hitlernek egy alapjában véve helytálló és egy végül hibásnak bizonyult feltételezése. Igaza volt, amikor feltételezte, hogy a Szovjetunió semmiféle idegen érdekért, területért nem fog háborúba lépni. Ebben az időben minden tőkés ország diplomáciai testülete megegyezett abban, hogy a Szovjetunió külpolitikájának alfája és ómegája a béke megóvása, s hogy a Szovjetunió csak egy esetben háborúzna, abban az esetben, ha erre rákényszerítenék, ha megtámadnák.53 Minthogy Hitler háborút készített elő, a Szovjetunió eleve nem tűnhetett számára alkalmas partnernek. Másfelől viszont — a végeredményt tekintve — hibásan abban reménykedett, hogy a nyugati hatalmakkal átmenetileg megegyezésre juthat a közös szovjetellenesség vonalán. 1933. január 31-től a német külpolitika ebben az irányban tevékenykedett. Kancellári kinevezése után Hitler hosszú ideig egyszerűen nem fogadta a szovjet nagykövetet.5 4 A kommunistaellenes hajsza kapcsán egymást követték a félhivatalos szovjetellenes kirohanások, melyek ellen a szovjet nagykövet hiába tiltakozott.5 5 Ezt követően a nácik házkutatást tartottak a németországi szovjet kereskedelmi képviseletek székházaiban azzal az ürüggyel, hogy ott a Reichstag-épület felgyújtására vonatkozó iratokat vélnek feltalálhatni; ez ellen április 3-án Litvinov éleshangú jegyzékben emelte fel szavát.5 6 A néme-52 7. M. Majszkij: Ki segített Hitlernek? (A londoni szovjet nagykövet visszaemlékezései.) Bpest. 1964. 16—17. 1. 53 A kiadott dokumentumok egyértelműen ezt tanúsítják, beleértve a moszkvai német nagykövet, ill. ügyvivő jelentéseit is. — Arnóthy Jungerth helsinkii magyar követ szerint „ . . . megállapítható a Szovjetunió külpolitikáját illetően, hogy Sztálin békepolitikája egyelőre őszinte." (Küm. pol. 1934— 11/28 — 203/Г,. ^1932) Jel. 1932. jan. 6.) 1933. júl. 22-ón a szovjet—francia viszonyok javulásának okaként felhozta: bebizonyult, hogy „Németország a többi kapitalistákkal való együttműködés legcsekélyebb áráért kész elárulni és feláldozni a szovjeteket" (Küm. pol. 1933 — 21/28 — 2358), majd aug. 22-én kifejtette: a szovjet kormány tudja, hogy a franciák nem őszinte barátsággal fordulnak Moszkva felé, de azt is, hogy ők legalább békés szándékkal jönnek ós a Szovjetuniónak béke kell (Küm. pol. 1934 — 21/28 — 2034/2547). A magyar—szovjet diplomáciai kapcsolatok felvétele után Moszkvában folytatott tárgyalásairól irt jelentésében többek között közli Kresztyinszkij helyettes népbiztos kijelentését: „Önök revíziót akarnak, mi nem vagyunk ez ellen, de nem akarunk háborút." Litvinov kijelentette, hogy a Szovjetunióra nézve a revízió kérdése Hitler megjelenése miatt megváltozott. „Azt hiszem, ez háború nélkül nem fog menni", a Szovjetunió pedig nem akar háborút. Jungerthet felhatalmazta, jelentheti kormányának, hogy a Szovjetunió ,,a kisantant jelenlegi területi állapotának megörökítésére irányuló törekvéseket nem támogatja", de hozzátette: „Másként fog állni a helyzet, ha Magyarország Németországhoz csatlakozik, és támogatja a nemzetiszocialisták oroszellenes törekvéseit." (Küm. pol. 1934—11/28 — 203(2373) Jel. 1934. jún. 18.) 54 Küm. pol. 1934 — 21/28 — 571(641) Wettstein berlini id. ügyvivő jelentése 1933. márc. 4. 55 Küm. pol. 1934 — 21/28 — 571(748) Arnóthy Jungerth helsinkii magyar követ jelentése 1933. márc. 14. 56 Küm. pol. 1934 — 21/28 — 571(1072) Wettstein berlini id. ügyvivő jelentése 1933. ápr. 8-
