Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
420 SZ. ORMOS MÁRIA tette Németországnak a Szovjetunióval kapcsolatos politikáját is,4 9 az október 14-i német lépést pedig messzemenően kárhoztatta.5 0 Mindez együttvéve azt eredményezte, hogy Olaszország 1933 őszén nem állt olyan szilárdan a német követelések oldalán, mint az év elején az olasz fasizmushoz hasonló típusú német rendszer megszületése felett érzett mámorában. Ennél sokkal nagyobb, alapvető jelentőségű változást idézett elő Hitler külpolitikája a Szovjetunió nemzetközi helyzetében és további külpolitikai irányának megszabásában. Nincs helyünk ezúttal arra, hogy a német—szovjet, illetve francia—szovjet viszony alakulására részleteiben kitérjünk, de az 1933 őszi nemzetközi helyzet megvilágítása érdekében néhány fontos tény említése elől nem zárkózhatunk el. Mint ismeretes, 1922-től a szovjet—német viszonyt a rapallói szerződés, majd az 1925-i (1931-ben megújított) németszovjet szerződés szabályozta. Amikor 1932-ben Hitler árnyéka ráborult Európára, a szovjet külpolitika irányítói számoltak azzal, hogy ez a szövetségi viszony előbb-utóbb megszűnik. Majszkij, a Szovjetunió londoni nagykövete visszaemlékezéseiben ismerteti azokat az utasításokat, amelyeket Londonba utazta előtt, 1932 őszén Litvinov adott neki.5 1 Majszkij emlékezete szerint a szovjet külügyi népbiztos többek között ezeket mondta: „Külpolitikánk alapja sohasem változik, de a gyakorlati megvalósítás során számolnunk kell a konkrét nemzetközi helyzettel. Eddig a legjobb viszonyban voltunk Németországgal, s arra törekedtünk, hogy a lehetőségekhez képest egységesen lépjünk fel a németekkel, vagy legalábbis igyekeztünk figyelembe venni Németország álláspontját és érdekeit. Ez azonban a weimari Németország volt, amely most nyilvánvalóan végső óráit éli; ebben a tekintetben semmilyen illúziókat nem taktikai elem, mint a viszonyok tartós megjavítására irányuló szándék, másfelől viszont az is, hogy a francia politikai élet több fontos tényezője nem értett egyetaPaul-Boncourféle olasz vonallal. Herriot például Bischoff párizsi osztrák ügyvivő előtt kijelentette: „Saint Simon már 200 évvel ezelőtt megírta, hogy Savoia hercege háború esetén soha sincs azon a párton, melyhez bókében tartozott, kivéve azt az esetet, mikor időközben kétszer változtatott pártot." Kifejezetten Ausztriával, ill. a középkelet-európai rendezéssel kapcsolatban az említett időszakban Id.: Küm. pol. 1933—11/11 —1682, 1756, 1845, 1855, 1861, 5917(6035), 11/7 — 862, 2244, 2056, 2059, 2266, 2462, 2436, 5580. — Az olasz politikára, elsősorban német és magyar vonatkozásban: Ránki Oy.: A római hármas egyezmény és a német külpolitika. Századok, 1961. 4 — 5. sz. 49 Kezdetben azt hitték, hogy Németország továbbra is ápolni fogja a szovjetnémet kapcsolatokat (Küm. pol. 1934 —11/28 — 571 Hóry római magyar követ jelentése 1933. febr. 24.), később igyekeztek nyomást gyakorolni a németekre a viszonyok javítása érdekében. Űgy vélték, hogy a szovjet szövetség feladása a német külpolitika „végzetes tévedése" volt (Küm. pol. 1934 — 21—28 — 2034(5756). Királdy Lukács római magyar id. ügyvivő jelentése 1933. nov. 4.). — Bár Olaszország kezdeményezte a Szovjetuniót kizáró négyhatalmi paktumot, a szovjet sikerek láttán gyorsan ismét felvette a kapcsolatokat és szept. 2-án a megnemtámadási szerződésen értékében túlmenő barátsági szerződést kötött a Szovjetunióval. (Küm. pol. 1934 — 21/28 — 2347. A külügyminisztérium utasítása az ankarai, berlini, bukaresti, helsinkii és varsói követségeknek 1933. aug. 2.; 21/28 — 2655 Királdy Lukács római magyar id. ügyvivő jelentése 1933. szept. 6.; 23/28 — 149. Helsinkii követi jelentés 1933. dec. 31. — A szerződés szövege: DIÂ, 1933. 233 — 236. 1.) Olaszország közvetítő szerepet vállalt a szovjet—magyar diplomáciai kapcsolatok felvételére irányuló tárgyalásokban (Küm. pol. 1934. évi 24. tétel). 50 DGFP (С) II. köt. 4. sz. 5. 1.; 18. sz. 28 — 30. 1.; 50. sz. 88-91. 1.; Küm. pol. 1933 — 21/40 — 2995 Királdy Lukács id. római magyar ügyvivő távirata 1933. okt. 16.; 1933—11/7 — 5579 Hóry római magyar követ jelentése 1933 októberében (az irat sérült, a pontos dátum nem olvasható). 51 Majszkij nov. elején érkezett Londonba, a beszélgetés tehát valószínűleg okt. végefelé zajlott le.
