Századok – 1966

Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400

A FEGYVERKEZÉS KÉRDÉSE HITLER H AT ALOM RA JUTÁS A UTÁN 419 ségét a közvetlen diplomáciai tárgyalások folytatására. A német kormány szózatot intézett a német lakossághoz, s ebben hangoztatta, hogy a béke és a megértés politikáját kívánja folytatni, elveti az erőszak alkalmazását, kész tárgyalni minden állammal, kész arra, hogy hosszú időre kontinentális meg­nemtámadási paktumot kössön, hajlandó megsemmisíteni az utolsó géppuskát és hazaküldeni az utolsó katonát is, ha mások is ezt teszik. Mindennek egyet­len előfeltétele, hogy a hatalmak elismerjék Németország jogegyenlőségét. Amíg ez nem áll fenn, Németország nem vesz részt semmilyen nemzetközi intéz­ményben, sem szerződésben. Németország inkább magára vállalja az ezzel já­ró összes kellemetlenségeket, ,,. . . mint hogy olyan szerződéseket írjon alá, amelyek csupán a versailles-i béke által teremtett helyzet további fenntartásá­hoz és így az államok civilizált közösségének összeomlásához vezetnek".46 Németország október 14-i proklamációjával a fegyverkezés ügyének egy szakasza lezárult. A német lépés lehetetlenné tette a megegyezés kialakítását a leszerelési konferencia keretében, nemet mondott a nemzetközi ellenőrzésre, elutasította a felkínált korlátozott fegyverkezési lehetőséget. Ezzel nyilván­valóvá tette, hogy követelései a felajánlott engedményeknél lényegesen na­gyobbak s hogy amennyiben a vezető kapitalista államok az általa javasolt diplomáciai úton folytatott tárgyalások útjára lépnek, ezzel számolniuk kell. Németország megszüntette a 4 éves halasztás, a válság elodázásának lehetősé­gét, s újból döntésre kényszerítette Franciaországot. Az utóbbi számára válasz­tás végeredményben ugyanazok között az utak között adódott, mint egy hó­nappal korábban: erőteljes, együttes fellépés Németország ellen, a tárgyalás megszüntetése és Franciaország biztonságának más utakon keresése, az alku­dozások továbbfolytatása. A nemzetközi feltételek azonban időközben Fran­ciaország javára tolódtak el. Nem volt véletlen, hogy a világközvélemény a német lépést abszurdnak, elhibázottnak, vakmerőnek vélte, s az emberek úgy látták, Németország mindent elkövet, hogy saját magát izolálja. A szem­ben álló feleken múlt, hogy a kedvező alkalmat ki tudják-e használni. * Hitler május 17-i és október 14-i beszéde közötti szakaszban Német­ország nemzetközi helyzete több szempontból romlott. Ausztriai politikájával növekvő mértékben idegesítette Olaszországot,4 7 s Mussolini ausztriai és ezen át középkclct-európai befolyását féltve, egyre inkább hajlott arra, hogy a csődbe kerülő és nem kis mértékben a német politika miatt csődbe kerülő négyhatalmi paktumgondolatot félretéve megpróbáljon Franciaországgal egyezséget létesíteni a franciák által Középkelet-Európában és részben Afri­kában teendő koncessziók ellenében.48 Mussolini ebben az időben helytelení-46 Hitler beszédei: Dokumente der deutschen Politik. I. köt. Berlin. 1939. 94 — 96. és 97 — 106. 1.; a német kormányproklamáció uo. 96 — 97. 1. és DGFP (С) II. köt. 1. sz. 1—2. 1. 47 Németország ausztriai politikájára és Olaszország reagálására ld.: Kerekes L. : Anschluss 1938. Ausztria és a nemzetközi diplomácia 1933 — 1938. Bpest. 1963. 54—74. és 78 — 95. 1. 48 Ld.: 24. sz. jegyzet és a német—olasz, valamint francia—olasz viszony további alakulására Kiim. pol. 1933—11/11 —6230,LL/27 —603, 1182,1881,1881(2003), 1881(2028), 1881(2061), 1881(2916), 1881(5580), 1881(5590), 1881(5920). — Fenti iratokból nyilván­való egyfelől, hogy Olaszország részéről a közeledési akcióban több volt a pillanatnyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom