Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
A FEGYVERKEZÉS KÉRDÉSE HITLER H AT ALOM RA JUTÁS A UTÁN 417 Franciaország erősen korlátozza saját haderejét. Ez esetben, mint mondotta, kormánya hajlandó hozzájárulni a francia kormány által kívánt ellenőrzés bevezetéséhez. Megjegyzendő, hogy a francia kormány a biztonság megteremtésének gondolatát, melyen korábban széleskörű garanciális egyezményeket, valamint nemzetközi katona-politikai intézkedéseket értett, ezúttal a puszta ellenőrzés követelésére cserélte fel, ami igen súlyos kihatású engedményt jelentett. Norman Davis ezen az alapon vélhette Franciaország érdekében állónak, hogy a korlátlan és ellenőrzés nélküli fegyverkezést az ellenőrzött leszerelés váltsa fel. Az angolok a németek által tett „koncessziókra" hivatkoztak és annak érdekében léptek fel, hogy a német fegyverkezés és a francia leszerelés között egyidejűséget alakítsanak ki. Daladier bejelentette, hogy Franciaországnak ugyan módja lenne fegyverkezési fölényét fenntartani, de mivel előnyben részesíti az ellenőrzött leszerelést, hajlandó erről lemondani. Amennyiben a MacDonald-tervet lehetséges módosítani és beiktatni egy előzetes periódust az ellenőrzés megszervezésére, s ha ez kielégítő eredményt hoz, Franciaország a maga részéről hajlandó a következő periódusban a kívánt mértékben leszerelni. Daladier felvetette a kérdést, mi történik akkor, ha az egyezményt valamelyik aláíró fél megszegi, világos választ azonban nem kapott.39 Az egyes kormányok álláspontjának összeegyeztetése érdekében 1933 júniusban a Leszerelési Konferencia angol elnöke látogatást tett az európai fővárosokban, többek között Rómában és Berlinben. Tapasztalataival igen elégedettvolt, olyannyira, hogy a legkomolyabban foglalkozni kezdett egy Hitler— Daladier találkozó előkészítésével, amire több forrás szerint mindkét fél hajlandónak mutatkozott.4 0 Közben francia-olasz tanácskozás kezdődött, melynek során az olasz kormány hozzájárult a francia módosító indítványok javarészéhez, s ami francia szempontból a leglényegesebbnek tűnt, az ellenőrzés bevezetéséhez is. Ezzel az eredménnyel a tarsolyában ült le újból Daladier szeptember 22-én angol partnereivel — ezúttal Simon külügyminiszterrel és Baldwinnal — a tárgyaló asztalhoz. Miután megegyeztek abban, hogy a MacDonald-terv által előírt 5 esztendőt 8-ra emelik, s azt két szakaszra bontva az elsőben megszervezik a nemzetközi ellenőrzést és beszüntetik a támadó fegyverek gyártását, a másodikban pedig végrehajtják az angolok által javasolt módosításokat, az angol miniszterek nagy megelégedésüknek és optimizmusuknak adtak kifejezést. Baldwin közölte azt a nézetét, hogy ezúton biztosíthatják Németország lojalitását. Amikor azonban Daladier miniszterelnök felvetette a megkötendő egyezmény garanciájának kérdését, ez egyáltalán nem váltott ki lelkesedést angol kollégáiból. Daladier felmutatott egy dossziét, amely a békeszerződés német megsértésére vonatkozó adatokkal volt tele. Úgy vélte, egész Európa érdeke, hogy a kötendő egyezménynek tekintélye legyen; garancia nélkül és szankciók nélkül az egész nem lenne több, mint papírdarab. Simon azonban kijelentette, hogy „őfelsége kormánya az új egyezmény szankcióit illetően nem tud újabb felelősséget vállalni".41 39 DBFP 2. szér. V. köt. 207 — 208. sz. 336 — 348. 1.; előzmények uo. 196. sz 311 — 312. 1.; 199 — 201. sz. 313 — 322. 1. 40 DBFP 2. szér. У. köt. 258. sz. 432 — 433. 1.; Küm. pol. 1933 — 11/25—5967 Pelényi genfi magyar követ jelentése 1933. nov. 23. 41 DBFP 2. szér. V. köt. 406. sz. 612 — 621. 1.; előzetes tárgyalás szept. 18-án uo. 399. sz. 600 — 606. 1.
