Századok – 1966
Tanulmányok - Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740–1780 között - 27
SZABAD KIRÁLYI VÁROSAINK GAZDÁLKODÁSA 29 kiváltságleveleik által biztosított lehetőségeik indokolják, hogy a többi városokhoz képest nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk nekik.8 Szabad királyi városaink helyzetét elsősorban az ezeknek a városoknak adott királyi privilegiumlevelek, valamint országos törvények és a szokásjog határozták meg. A privilégiumok egységes formulái, a legfelsőbb bíróságok határozatai, a Helytartótanács és a kamara egységre törekvő gyakorlata bizonyos egységet alakított ki, melyben a szabad királyi városok jogállása élesen kirajzolódik.9 Szabad királyi városaink az ország negyedik rendjeként szerepeltek, az országgyűlésre királyi leiratban hívták meg őket. Legnagyobb kiváltságuk volt, hogy a tanácsok és polgárok összességét „igazi és valóságos" nemesnek tekintették, mellyel a földesurat megillető tulajdon, valamint a királyi kisebb haszonvételi jogok (jura regalia minora) gyakorlása járt együtt.10 Már a polgári történetírás előtt sem volt ismeretlen1 1 a városi lakosság tagozódásának ténye. A város teljesjogú polgára (civis) csak az volt, aki polgári tulajdonnal rendelkezett, illetve polgárjogot szerzett. A polgárjog elnyeréséhez háztulajdonon kívül polgári ipar űzésére, jó magaviseletre és nem utolsósorban polgári — lehetőleg helybeli — családból való származásra volt szükség. Ha a városi belső és külső tanács1 2 a polgárjogért folyamodót felvette a polgárok sorába, sor került a polgártaxa lefizetésére. Az új polgár esküt tett, illetve 8 Az újabb adatok nem támasztják alá Marczali Henrik véleményét (Magyarország története II. József korában. Bpest. 1885. 190.1.), mely szerint ,, . . . városaink elszigetelve és magokban megoszolva, különböző és ellenkező érdekek közt hányva-vetve, hazánk történetére irányadó befolyást a XVIII. században nem gyakoroltak. Idegen csemete maradt mindvégig a középkori városi polgárság, mely a magyar talajban nem bírt kellően gyökeret verni." эУо. Csizmadia: i. m. 23. 1. 10 Ezekről a kisebb királyi haszonvételekről a későbbiek során, a bevétel-kiadások tárgyalásánál részletesen lesz szó. 11 Marczali ; i. m. I. köt. 179. 1.: „Magában a városban lakóknak sem volt egyenlő joguk. Azok, kik csak polgári telket bírnak, vagy csak mint zsellérek laknak a városban, a közös jótéteményekből ki vannak zárva és csak adójukkal járulnak közre és elismerik a helyi magistratus jurisdictioját." 12 A városi igazgatás választott szervei a belső és külső tanács, illetve egyes városokban a választott község voltak. A belső tanács elsősorban a patríciusok közül került ki, akik gyakorlatilag kooptáció útján töltötték be a megüresedett tanácsnoki helyeket. A tényleges hatalom a belső tanács kezében volt. A külső tanács a polgárság szélesebb tömegeinek választott szerve volt. Kezében voltak a kisebb igazgatási ügyek. Véleményt adott a belső tanácsnak minden olyan ügyben, mely a polgárok összességét érintette. A tanácsválasztásban, illetve a tanács ellenőrzésében jutott szerephez egyes városokban a választott község. Hatásköre elsősorban a gazdasági igazgatás ellenőrzésére terjedt ki. Vezetője a tribunus plebis volt, aki a belső tanács ülésein is részt vehetett. A választott község tagjai — a belső tanácséhoz hasonlóan — életfogytig hivatalban maradtak. A városi igazgatás jó összefoglalása található: Stephan Rosenmann: Staatsrecht des Königreiches Hungarn (Wien. 1792), 354—356. 1. továbbá Anton Virozsil: Das Staatsrecht des Königreiches Ungarn (Pest. 1865), II. köt. 113—118. 1. Nagyszombat О zólyom Pest Pécs Pozsega Pozsony Iiuszt Selmecbánya Sopron Szabadka Szakolca Szatmárnémeti Szeged Székesfehérvár Szentgyörgy Temesvár Trencsén Újbánya Újvidék Varasd Zágráb Zombor
