Századok – 1966

Tanulmányok - Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740–1780 között - 27

30 KÁI.LAY ISTVÁN polgárlevelet kapott, polgári immunitást élvezett, korlátozás nélkül szerezhetett polgári telket és házat, szabadon űzhetett ipart vagy kereskedhetett. Abban az időszakban, mikor a város nem mért bort, a polgár házában saját borát mérhette. Városi polgár kötelességei közé tartozott a városi tanácsnak való engedelmesség, a közerkölcs tiszteletbentartása, nem utolsósorban az adófizetés. A városi polgárság sem volt egységes osztály; fejlődése során kiemelkedett belőle egy a hatalmat évszázadokon át kezében tartó vagyonos réteg, a patríciusok, akikhez az egyes városi vezető funkciókat kezükben tartó hivatali arisztokrácia csatlakozott. A városi patríciusok nagy része a városba beköltözött nemesek közül került ki, vagy már mint patrícius szerezte meg a nemességet.1

3 A városi lakosság zömét a háztulajdonnal, esetleg polgári telekkel, de polgárjoggal nem rendelkező lakosoK (incolae) alkották. A lakosok nem gyakorolták a polgárok jogait, nem voltak választók, illetve választhatók- Egyes városokban — ahol választott község működött — mégis szerepet játszottak a város igazgatásában. Ebben az esetben közülük kerültek ki a kisebb gazdasági funkciók viselői. A városi lakosság alsó rétegét a városi zsellérek (inquilini) képezték,1

4

akiknek ház- vagy telektulajdonuk nem volt, a városi polgárok szőlőjében vagy földjein végzett napszámmunkából éltek. A városi igazgatásra, gazdálkodásra csak kivételes esetben gyakorolhattak befolyást, elsősorban a lakosokon, illetve a választott községen keresztül.1

5 Szabad királyi városainkban a király, mint e városok földesura gyakorolt igazgatási felügyeletet. A tisztújításokra biztosokat küldött ki, megerősítette a választott személyeket, a Magyar Udvari Kamarán, illetve a bécsi Udvari Kamarán keresztül ellenőrizte gazdálkodásukat. Szabad királyi városaink gazdálkodását első fokon a Magyar Udvari Kamara ellenőrizte. A városi tanácsok hozzá küldték fel évente gazdasági jelentéseiket, számadásaikat. A városi számadások adatait a pozsonyi kamarai Számvevőség nézte át, majd adta vissza a Magyar Udvari Kamarának. A Magyar Kamara a Számvevőség jelentését figyelembevéve ülésén foglalkozott a városi számadásokkal, az egyes városok jelentéséhez véleményt csatolt, majd a bécsi Udvari Kamarához terjesztette fel azokat. Az 1756. november 22-i rendelet szerint1

6

a tisztán gazdasági ügyeket a bécsi Udvari Kamara, a városi tisztújítási jelentéseket, melyek gazdasági jellegű részeket is tartalmaztak, a Magyar Udvari Kancellária kapta meg. A bécsi Udvari Kamara a város j 13

Vö. Mályusz Elemér: A magyar polgárság a francia forradalom korában (A Bécsi Magyar Történeti Intézet évkönyve. Bpest. 1931), 229. 1. 14

Csizmadia Andor : A városi jog a XVIII. század derekán (Városi Szemlel941,2. sz.) 297. 1. 15

Lásd erről bővebben: Kállay István: Zur Verwaltungsgeschichte der freien königlichen ungarischen Städte im 17. und 18. Jahrhundert (Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs, Wien. 1962), 183 — 185. 1. A választott község szervezetéről, működéséről Id. bővebben Nagy István tanulmányát: A választó polgárság testülete Budán a 18. században (Tanulmányok Budapest múltjából XIII. Bpest. 1959. 150 — 158.1 ). 16

Hofkammerarchiv, Civitatensia, Fasc. 5. 1756. XI. 22. (A továbbiakban szereplő források a Hofkammerarchivból valók, így a levéltár megnevezését elhagyom. Más fevéltárból idézett források esetében a levéltárat külön megnevezem. A Hofkammerarchiv forrásait továbbiakban a következő rövidítésekkel idézem: CU — Camerale Ungarn Civ — Civitatensia HU — Hoffinanz Ungarn F. — Fasciculus