Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
A MAG Y. TÖRT. EMLÉKBIZOTTSÁG ÉS AZ 1942. MÁRC. 15-1 TÜNTETÉS 357 mus, a háború elleni harccal, s mennyiben részei ezek a munkásosztály távolabbi céljainak, a szocializmus megvalósításának. „Március 15-e zászlaját mi visszük. Minden megmozdulásunk „Talpra magyar" kiáltás, amellyel csatasorba szólítjuk a nemzetet a szabad, független és demokratikus Magyarország kivívásáért"154 — írta a Szabad Nép. A KMP az általános célkitűzés mellett 1942. március 15-ét konkrét célok szolgálatába is kívánta állítani. Felismerve Bárdossy egyre ingatagabb helyzetét, a kibontakozó kormányválságot, a fő tüzet a Bárdossy-kormány ellen, annak megbuktatására összepontosította. Hangoztatva: Bárdossy maradása egyet jelent a Hitlernek ígért hadsereg frontra vitelével, Bárdossy bukása a hitleri követelések megtagadását is jelenthetné.15 5 A párt úgy vélte, hogy Magyarország kül- és belpolitikai helyzete annyira válságos, ugyanakkor az antifasiszta, Hitler-ellenes erők tömegbefolyása annyira megnövekedett, hogy képesek beleszólni a kormányválság megoldásába, s megvannak a feltételei a nemzet egyetemére támaszkodó nemzeti kormány megteremtésének is.156 Helyes volt a pártnak az a megállapítása, hogy a függetlenségi mozgalom előtt álló feladatokat csak a nemzet egyetemes érdekeit magáénak valló, a nemzet egyetemét magában foglaló nemzeti kormány valósíthatja meg. Helyes volt annak hangsúlyozása, hogy a „Le a Bárdossy-kormánnyal" jelszó csak akkor teljes, ha tisztázott, mit akar az antifasiszta, Hitler-ellenes tábor a fasiszta kormány helyett. 1942 tavaszán azonban a párt irreálisan ítélte meg a helyzetét, mert ekkor még nem értek meg a feltételei a Bárdossy-kormányt felváltó nemzeti kormány létrehozásának, irreális volt tehát az 1942. március 15-i demonstrációtól ilyen eredményeket várni. A pártnak ez a hibás következtetése több forrásból táplálkozott, s részben összefüggésben volt azzal, hogy más Hitler-ellenes csoportok sem mérték fel reálisan a helyzetet. A párt is részben eltúlozta azt a változást, amely a moszkvai csata után, az antifasiszta világkoalíció létrejöttével a nemzetközi erőviszonyokban beállt. Lebecsülte a fasiszta tábor erejét, s különösen túlbecsülte a fasiszta országokon belül, s magában a hitleri Németországban is kibontakozó „válságot".157 Ugyancsak túlbecsülte a magyar uralkodó osztályokon belül az általános nemzetközi helyzet, a hitleri követelések, a kormányzóhelyettes-választás következtében kialakult ellentéteket. Úgy vélte, hogy Magyarországon nem egyszerű kormány-, hanem politikai válságról van szó.158 De túlértékelte a dolgozó tömegek hangulatát s általában az országban uralkodó közhangulatot is. Úgy látta, hogy az országban a németellenes hangulat általános.159 Hasonlóképpen túlértékelte a függetlenségi mozgalom erejét és befolyását. „A burzsoázia már nem elég erős és egységes ahhoz, hogy a politikát egyértelműen saját szempontjai szerint irányítsa — állapította meg a Szabad Nép „Kormányválság" c. cikke. — A demokratikus függetlenségi 154 Uo. 48. 1. „Március zászlaját mi visszük." 155 px Arch. VKF Bírósága. 1942—H—193; Illegális Szabad Nép, 40. 1. „Az erőviszonyok változtak meg." 156 Illegális Szabad Nép, 41—43. 1. „Le a kapituláns Bárdossy-kormánnyal!" 157 „A német fasizmus és általában a reakció meggyengült. A német nép nem hisz a fasiszták győzelmében, mindjobban tudatára ébred annak, hogy a háború terhei iszonyatosan nehezek és csak a milliomosok vagyona szaporodik." Lásd: Illegális Szabad Nép, 40—41. 1. „Az erőviszonyok változtak meg." 158 Lásd uo.40—44.1. „Az erőviszonyokváltoztakmeg", „Le a kapituláns Bárdossykormánnyal !", „A kormányzóhelyettes választás" c. cikkeket. 159 Uo. „Le a kapituláns Bárdossy-kormánnyal!"
