Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
358 PINTÉIt ISTVÁN mozgalom népszerűsége egyedül álló, sőt már a burzsoázia egyes részeinél is érezteti hatását. A munkásság aktív politikai fellépése tehát már a politikai vezetést teszi vitássá... A kormányválságban a vezetés válsága mutatkozott m,eg.'n 6 ° Ezeken a megállapításokon alapultak azok a túlzott, irreális célkitűzések, amelyeket a párt a március 15-i demonstráció elé állított. „Magyarország kül- és belpolitikai helyzetének ez a világos kiéleződése egész különös jelentőségre emeli 1942. március 15-ét. Amint a száz év előtti március idusa egyesítette a nemzetet az idegen önkény megdöntésére, úgy ennek az esztendőnek az idusa is megvalósíthatja évszázados vágyunkat: az egész nemzet egyesítését nemzeti feladatának elvégzésére."16 1 így jutott el a párt ahhoz a téves végkövetkeztetéshez, hogy adottak vagy legalább is kedvezőek a feltételek a Bárdossy-kormány bukásával a nemzeti kormány megteremtéséhez. A tüntetést közvetlenül megelőző események bizonyítják, hogy a párt túlértékelte a Bárdossy-kormány válságát és részben azokat a lehetőségeket, amelyek a válság kapcsán az antifasiszta erők számára adottak voltak. A március 15-ét megelőző két hét olyan meglepetéseket produkált a párt számára is, amelyekkel éppen a fent elmondottak miatt nem számolt, s csak a párt megnövekedett politikai súlya, tömegbefolyása s a kommunisták rendkívüli aktivitása tudta megakadályozni, hogy a nagyszabásúra tervezett demonstráció a reakció közbelépésére kudarcba ne fulladjon. A március 15-i tüntetés szolgálatába állította a párt az 1941 végén nagy sikerrel kibontakozott kulturális rendezvényeket is. A Művészek, írók, Kutatók Szövetkezetének égisze alatt16 2 Hont Ferenc rendezésében, ,,Egy ezredévi szenvedés" címmel, sor került a második előadássorozat megrendezésére. Ennek az előadássorozatnak a célja nemcsak az volt, hogy felrázza és tömörítse a tömegeket, hanem főleg az, hogy a gyakorlati harc útjára vezesse a függetlenségért lelkesedők táborát. Az előadássorozat közös gondolata volt az évezredes, soha nem lankadó küzdelem a magyar szabadságért. A reakció most is mindent elkövetett, hogy ezeket az előadásokat kudarcba fullassza. Éles támadásokat intézett az előadások ellen, a műsorban fellépő kiváló színészek is állandó üldözésnek voltak kitéve. Előfordult, hogy a színházak egyszerűen megtiltották, hogy színészeik fellépjenek a kultúresteken. Ugyanakkor a jobboldal is hasonló című irodalmi műsorokat szervezett, hogy elvonja a demokratikus tábor rendezvényeinek közönségét.16 3 Azonban előbbiek nemcsak színvonalukkal, tartalmukkal, hanem tömeglátogatottságukkal és tömeghatásukkal is kiemelkedtek a hasonló rendezvények sorából. A régi előadógárda nemcsak megmaradt, hanem újakkal bővült. Az „Emlékezzünk régiekre" című sorozat február 27-i első előadásán a bevezetőt Joó Tibor tartotta, s a fentiek szellemében elemezte a megszólaltatott költők (Balassitól Vörösmartyig) nagy érdemeit.164 A második — legnagyobb sikerű — előadást közvetlenül március 15-e előestéjén tartották, ugyancsak a Vigadóban. Címe is magában hordta célját: „Talpra magyar!" S az egész előadást Petőfi, az 1848 —49-es szabadságharc szellemének szentelték. „A dobogón a haladó szellemiség vezető egyéniségei, különböző társadalmi rétegek képviseletében, vallottak a nemzeti összefogás 160 Uo. 62—63. 1. 161 Uo. 43. 1. „Le a kapituláns Bárdossy-kormánnyal !" 162 pi Archívum. Budapesti ügyészség, 1943. IV—444. 163 Hont Ferenc: Költészet a dobogón. 39. 1. 164 Népszava, 1942. márc. 1. „Egy ezredévi szenvedés."
