Századok – 1966
Tanulmányok - Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740–1780 között - 27
28 KÁI.LAY ISTVÁN vállalkozásai nyomán fellendülő árutermelés, ill. az ezt támogató merkantilista gazdaságpolitika jellemzett. Nyugaton a tőkés gazdálkodási mód a fejlett munkamegosztás alapján létrejött városokban fejlődött ki. Ez a fejlődés visszahatott a mezőgazdaságra is, amennyiben „a városi módszerekkel szerzett tőkét" a mezőgazdaságba vitték át.3 A városok lakossága egyúttal a mezőgazdaság számára terményfelvevő piacot is jelentett.4 Ezáltal a városi fejlődés vizsgálata nemcsak a városi polgárság, a városi pénzvagyon, hanem a mezőgazdaság, a falu fejlődésének kérdéseire is választ adhat. Amint a kérdéssel foglalkozó újabb marxista irodalom5 — elsősorban Pach Zsigmond Pál — is rámutatott, városainkban a XVI—XVII. században nem volt számottevő tőkefelhalmozás, a kereskedelmi tőke még a városon belül sem nyomult be az ipari termelésbe, sőt „ennek első lépései, a felvásárlási és a juttatási rendszer jelentkezése sem mutatható ki". Ennek következtében nem a „vagyonosodé városi burzsoák hatoltak be a vidékre, kiterjesztve gazdasági tevékenységük körét a feudálisokkal szemben, hanem nemesi földesurak nyomultak be inkább a városba . . . a polgári kereskedőknek is mind veszélyesebb, elnyomó vetélytársaiként az áruforgalomban, nemcsak birtokaik, uradalmaik falusi-mezővárosi vásárain, de magán a városi piacon s a kiviteli kereskedelemben is". A magyar városfejlődésben így a nyugat-európaihoz képest fordított helyzet állt elő. A fentebb vázolt XVI—XVII. századi fejlődés a XVIII. század első felének magyar városaira is jellemző. Csizmadia Andor adatai szerint6 hazánkban a XVIII. században 500—600 mezőváros és 61 szabad királyi város volt, mely az ország lakosságának 6,4%-át foglalta magában. Mezővárosaink lényegében olyan jobbágyfalvak voltak, melyek földesúri szolgáltatásaikat évente meghatározott összegben megváltották, bizonyos önkormányzattal rendelkeztek, illetve külön privilégium esetében a kisebb királyi haszonvételeket is gyakorolhatták. A továbbiakban vizsgálódásaink körét magyarországi szabad királyi városainkra7 korlátozzuk, mezővárosokkal csak összehasonlításként vagy olyan esetben foglalkozunk, amennyiben privilegizált helyzetükből kifolyólag kisebb haszonvételeket gyakoroltak. Habár a szabad királyi városok összes hazai városainknak csak kis hányadát tették ki, mégis a városi gazdálkodásban 3 Marx: A tőke (Bpest, Kossuth Kiadó. 1961) III. köt. 766. 1. 4 Pach Zsigmond Pál: Nyugat-Európai és magyarországi agrárfejlődés a XV — XVII. században (Bpest. 1963), 242. 1. 5 Pach: i.m. 162., 164. 1. 6 Csizmadia Andor: Az egyházi mezővárosok jogi helyzete és küzdelmük a felszabadulásért a XVIII. században (Bpest. 1962), 11. 1. 7 A továbbiakban a következő 48 magyarországi szabad királyi várossal foglalkozunk: Buda Debrecen Eperjes Esztergom Győr Kapronca Kassa Bakabánya Bártfa Bazin Bélabánya Besztercebánya Breznóbánya Károlyváros Késmárk Kismarton Kisszeben Komárom Korpona Körmöcbánya Körös Kőszeg Libetbánya Lőcse .Modor Nagybánya
