Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
A MAG Y. TÖRT. EMLÉKBIZOTTSÁG ÉS AZ 1942. MÁRC. 15-1 TÜNTETÉS 349 magunkat, a mi nemzetünk sorsát ehhez a hullához, hogy vele rothadjunk." De tiltakozott a január elején Zsablyán lezajlott események ellen is. A bűnösök szigorú felelősségrevonását s az események megismétlődésének megakadályozását követelte.109 Bárdossy január 22-én személyesen tett ígéretet Bajcsy-Zsilinszkynek, hogy további kegyetlenkedésekre nem kerülhet sor.110 S ugyanaznap kezdődtek az újvidéki gyilkosságok. Ilyen körülmények között került sor a képviselőház és a felsőház külügyi bizottságainak ülésére, ahol a miniszterelnök a németekkel folytatott tárgyalásokról tájékoztatta a bizottság tagjait. A feszült légkörben elhangzott beszámolót követő vita nem a német követelések körül, hanem az újvidéki terror miatt robbant ki. Kétségtelen azonban, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. Bajcsy-Zsilinszky, Peyer s mások súlyos szavakkal ítélték el Bárdossy politikáját. A képviselőház külügyi bizottságában Bárdossy visszautasította az ellene irányuló támadást, amikor azonban a felsőházban Bethlen István még Bajcsy-Zsilinszkynél is élesebben bírálta Bárdossyt, a miniszterelnök kénytelen volt takarodót fújni.111 Ezek az események a magyar politikai életben bizonyos válságot idéztek elő, Bárdossy helyzete megingott, s a kormányzóhelyettes-választáskor kitört botrány után Bárdossy miniszterelnöki pozíciója tarthatatlanná vált. A Bárdossy-kormány válsága viszonylag kedvező helyzetet teremtett a különböző antifasiszta és Hitler-ellenes erők további közeledéséhez, az összefogás szükségességének elvi elismerésén túlmenő cselekvő együttműködésük megteremtéséhez. A kommunista párt elérkezettnek látta az időt mindazon társadalmi rétegek, osztályok, csoportok és egyének szervezett összefogásának megvalósítására, akik valamilyen módon kifejezésre juttatták együttérzésüket a függetlenségi mozgalommal és szembenállásukat a hitleri Németországgal-A karácsonyi Népszava sikere után a kommunista párt már kereste a szervezett összefogás megteremtésének legkedvezőbb — az összefogást koordináló szervezet legalitását feltétlen biztosító — megoldás lehetőségeit. Ennek első kísérleteként említhető meg az 1942. január 9-én megalakult József Attila Emlékbizottság, amely célul tűzte ki József Attila holttestének Budapestre szállítását, a költő emlékéhez méltó eltemetését, valamint József Attila-emlékestek rendezését. Az emlékbizottság összetétele népfrontos jellegű volt, antifasiszta és háborúellenes feladatokat is vállalt.11 2 Végül is 1942 február első felében, a KMP kezdeményezésére, a Népszavánál és a Szabad Szónál dolgozó kommunista, baloldali szociáldemokrata és parasztpárti újságírók javasolták a Magyar Történelmi Emlékbizottság létrehozását. A különböző irányzatokat képviselő egyének közös szervezetbe tömörítése s a szervezet közös platformjának kidolgozása azonban nehéz feladatnak bizonyult. Számos tényező egybeesése végül mégis a szervezet létrehozásához vezetett. Melyek voltak ezek a tényezők? Elsősorban a már érintettek: az ország kül- és belpolitikai helyzete, a Bárdossy-kormány válsága s nem utolsósorban a kommunisták vezette függetlenségi mozgalom eredményei. Lényegében ezzel / 109 Uo. 28/74. 110 Uo. 28/91. 111 Uo. 28/91. 112 A József Attila Emlékbizottság tagjai: Bartók János, Cserta Lajos, Gáspár Zoltán, Hegedűs Bite Dániel, Kállai Gyula, Kovács Imre és Szabó István (A Mai Nap, 1942. máj. 3.). 5 Századok 1966/2—3.
