Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
350 PINTÉIt ISTVÁN függ össze a többi ok is. Keresztes-Fischer belügyminiszter s a köréje csoportosult nyugatbarát körök úgy vélték, hogy a kibontakozó függetlenségi mozgalmat — ha azon belül a polgári vezetés biztosítható — támogatni kell. Két okból. Egyrészt a háború elvesztése esetén mint a németekkel szemben álló, a nyugati hatalmak előtt is posszibilis politikai mozgalom képviselhetné Magyarországot, s biztosíthatná a rendszer „jogfolytonosságát". Másrészt egy, a kormány által kézbentartott mozgalom a fasiszta német követelésekkel szemben bizonyos fokig a gát szerepét is betölthetné. Ezáltal a kormány éppen a belső problémákra hivatkozva csökkenthetné a németekkel szemben vállalt gazdasági és katonai kötelezettségeit. Végül, de nem utolsósorban, egy polgári vezetés alatt álló Hitler-ellenes mozgalom az ország „belső békéjét" még nem veszélyeztető szinten tarthatná a tömegeknek a háborús terhek növekedésével párhuzamosan felszínre törő elégedetlenségét is. A belügyminiszter ezért nem támasztott különösebb akadályt a mozgalom elé, csupán arra törekedett, hogy a propaganda vonalát ne lépje túl, s esetleges „túlzásait" a mozgalomban résztvevő polgári szárny segítségével, illetve időnkénti figyelmeztetéseivel ellensúlyozza.113 Bizonyos fokig az ellenállásra serkentettek az angolszász országok politikai köreivel kapcsolatban álló magyar emigránsok is. 1942 januárjában Pálóczy-Horváth György — a Magyar Nemzet volt munkatársa, aki 1940 végén külföldre emigrált — több levélben hívta fel néhány közéleti személy figyelmét11 4 a belső ellenállás, a nácik és cinkosaik politikája elleni tiltakozás fokozásának szükségességére. Leveleiben hangsúlyozta, hogy lényegében egyetértésben cselekszik a nyugati emigrációban élő vezető politikusokkal.11 5 Az Ankarában rendszeresített magyar nyelvű rádióadás is az ellenállás fokozására szólította fel a nyugati orientáció híveit.11 6 1942 február közepe táján a Phönix Biztosító a Mária Valéria utca 10. szám alatt levő különtermében117 hetekig tartó viták, tervezgetések, újabb és újabb emberek megjelenése, mások távozása közepette született meg a Magyar Történelmi Emlékbizottság. Az eredeti elképzelés szerint a bizottság neve „1848-as Emlékbizottság" lett volna, de ezt a belügyminiszter nem engedélyezte.11 8 A bizottság előkészítő munkájában résztvevőkre és a csatlakozásra 113 Orbán László, Kállai Gyula, Orosz Dezső, Skolnik József szóbeli visszaemlékezései alapján. 114 Pálóczy Visnovits Jenőné grófnő, majd Tosan Satvet Lufti — a török követség egyik alkalmazottja — útján leveleket juttatott el többek között Kovács Imréhez, Szakasits Árpádhoz, Bálint Györgyhöz és másokhoz (PI Arch. Budapesti ügyészség. 1943—IV—444). 115 Uo. 116 Uo. 117 Uo. 118 A belügyminiszter e nevet nem hagyta jóvá, s ezután került sor a Magyar Történelmi Emlékbizottság név felvételére (PI Arch. VKF Bírósága, 1942—H —193). Egy ilyen jellegű szervezet megalakulásához az ötletet az észak-erdélyi haladó erők — élükön Balogh Edgár tanár és újságiró — kezdeményezése adta. Ők 1941 tavaszán az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében újjáalakították a „Kolozsvári március 15-e állandó bizottságot", amely feladataként az Erdélyben kallódó 1848-as ereklyék összegyűjtését és kiállítását, s ennek keretén belül az értelmiségnek a munkássággal és a parasztsággal való összefogását jelölte meg. (Balogh Edgár : Hármas kis tükör. Budapest, Magyar Elet Kiadás. 1945. 239. 1.) Balogh Edgár 1942 januárjában a Magyar Nemzetben és a Népszavában cikket is Irt az erdélyi értelmiségiek törekvéséről. Ezt az alapötletet használta fel a KMP KB az antifasiszta erőket összefogó szerv megteremtésénél.
