Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
348 PINTÉIt ISTVÁN szág kapcsolatainak szorosabbra fűzése volt — a pártharcok felfüggesztését, a „nemzeti egység" megteremtését sürgette.10 4 Bárdossy a MÉP 1942. január 30-i pártértekezletén mondott beszédében már világosan jelezte, miért van szükség a „nemzeti egységre". „Erre a nemzetre a cselekvés időszuka következik'', amelyben „meggyőződésem, hogy egységben fog összecsendülni a magyar szív a magyar szívvel, a magyar lélek a magyar lélekkel." S miért volt erre szükség? Mert „védelmi háború"-ban vagyunk, „nemzetünk, otthonunk, családi tűzhelyünk, templomaink oltalmáért és azért harcolunk, hogy magyarokként élhessünk újabb ezer éven át."105 Bárdossy feladata nem volt könnyű: Meg kellett magyaráznia a magyar népnek, miért kell több tízezer családapát, élete legszebb napjait élő fiatalembert a frontra küldeni. Bárdossy helyzetét azonban még egy körülmény súlyosbította. 1942 januárjában a még mindig katonai közigazgatás alatt álló Bácskában a csendőrség és katonaság borzalmas vérfürdőt rendezett. Bácska katonai megszállása után a magyar katonai szervek kegyetlen terrorral akarták letörni a leigázott szerb lakosság fokozódó ellenállását,10 6 amely 1942-re már jól szervezett partizánharcban öltött testet. A katonai vezetés 1942 januárjában a polgári lakosság elleni tömeges megtorlással akarta elejét venni a partizántevékenység fokozódásának. A zsablyai, titeli és az újvidéki járás falvaiban és városaiban rablások és fosztogatások kíséretében végrehajtott kegyetlen vérengzés során Bajcsy-Zsilinszky Endre adatai szerint 6175 főt gyilkoltak meg, és sok ezer azoknak a száma, akiket internáltak.10 7 Még a kormány számára készült erősen szépített jelentés is arról számol be, hogy a legyilkoltak között 147 gyermek és 299 elaggott férfi és nő volt.10 8 Az újvidéki vérengzés — párosulva a már említett eseményekkel — a magyar uralkodó osztályok nyugati orientációs csoportjainak képviselőit a Bárdossy-kormány politikájával szembeni határozottabb kiállásra sarkallták. Bajcsy-Zsilinszky már január 19-én Bárdossyhoz intézett memorandumában tiltakozott az újabb német követelések ellen. Kijelentette: „Nem köthetjük 104 Néhány héttel később a „nemzeti egység" megteremtése jegyében az Erdélyi Párt pártszövetségre lépett a MEP-pel (Függetlenség, 1942. márc. 1.). 105 Népszava, 1942. febr. 1. Bárdossy miniszterelnök a világháborúról és Magyarország szerepéről. 100 Hóman Bálint kultuszminiszterhez intézett levelében egy szerb vezető politikus erről így számolt be: Az 1941 áprilisi katonai bevonulás után a honvédség a polgári lakosságból meggyükolt Szenttamáson, Pacséren, Szabadkán, Zomborban 4 — 500 embert, Újvidéken ezek száma ezerre tehető. Az ezt követő hetekben ismét kivégzésekre került sor, „a gépfegyverek csak úgy csattogtak éjszakákon át". Majd a januári eseményekről: „Teljesen törvényen kívül állunk. Ez így tart. . . íme már 11 hónapja. . . Velünk úgy bánnak, mint a kutyákkal. Egyszerűen kicipelnek s minden ok és igazoltatás és bizonyítók nélkül megölnek." (Bajcsy-Zsilinszky-hagyaték, 28/26.) 107 Bajcsy-Zsilinszky-hagyaték, 28/21. A délvidéki vérengzésekről részletesebben lásd: Buzási János: Az újvidéki „razzia". Bpest, Kossuth Kiadó. 1963. 108 Magyarország és a második világháború, 425. 1. A néhány nappal később a helyszínre érkezettek így számoltak be az újvidéki vérengzésről: ,,... csak a Duna egyik'szakaszánál 22 nagy teherautón hozták a holttesteket, amelyeket mind a gázgyár mögött dobtak a Dunába. . . embereket levetkőzhettek és behajszoltak a Dunába és aki úszni próbált, azt a partról lepuskázták. A szörnyű mészárlás utáni napokban levágott ujjak ós karok látszottak ki a hóból. Valószínű az ujjakat és karokat azért vágták le a a bolttestekről, hogy a gyűrűket és karpereceket magukhoz vehessék. Az egész Kossuth Lajos utca napokon át véres volt az embervértől..." (Bajcsy-Zsilinszky-hagyaték, 28/21).
