Századok – 1966

Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329

A MAG Y. TÖRT. EMLÉKBIZOTTSÁG ÉS AZ 1942. MÁRC. 15-1 TÜNTETÉS 339 ziilük 35-öt a Népszava közölt is —, amelyekben a dolgozó tömegek legkülön­bözőbb csoportjai nemcsak egyetértésüket fejezték ki, hanem sürgették a szerkesztőséget, hogy állandósítsa ezt a szellemet a Népszavában, és a párt gyakorlatában is érvényesítsék az általános helyesléssel fogadott eszméket.50 À Népszava szerkesztőségének érdeme, hogy a lapban közölt leveleket úgy csoportosította, hogy azok nemcsak választ adtak a szélsőjobboldal fenyegeté­seire, hanem azokra a kérdésekre összpontosították a figyelmet, amelyek a karácsonyi kezdeményezést előbbre vitték, a benne rejlő mondanivalókat jobban megvilágították. A karácsonyi szám tehát nemcsak a különböző Hitler-ellenes erők közös fellépésével töltött be fontos szerepet, hanem „nagy kristályosodási folyamatot indított meg pártok, egyesületek és magánosok gondolatvilágában és maga­tartásában".5 7 A KMP Központi Bizottsága az elért eredményekre támaszkodva úgy vélte, megvannak a feltételei „a szabadságért és függetlenségért indított moz­galom" nemzeti, a kormány politikáját is befolyásoló tömegmozgalommá vál­toztatásának. Elérkezett az ideje az antifasiszta, Hitler-ellenes erőket tömörítő politikai szervezet megteremtésének, egy nagyobb méretű háborúellenes meg­mozdulás megszervezésének. Ez utóbbi megvalósítására 1942. március 15-ét tartotta a legalkalmasabb időpontnak. E feladatok megoldása további erőfeszítéseket követelt a kommunista párttól. Mindenekelőtt növelnie kellett szervezeti erejét, amely mindinkább elmaradt politikai befolyásának rohamos növekedése mögött. Márpedig az 1941 második felében lebonyolított háborúellenes akciók sikere is sokban füg­gött a párt mozgósító szerepétől. 1942 elejére a párt szervezeti kiépítésének első fázisa lényegében befejeződött. Erre az időre a különböző legális munkás­szervezetekben, a baloldali sajtónál, a pártszervezés szempontjából számba­vehető kultúrszervezetekben létrejöttek a párt sejtjei. A legfőbb teendő most már a pártszervezetek taglétszámának növelése, akcióképességük, önállóságuk fokozása, a párt irányvonalának a pártszervezetek hatókörén belül való foko­zott érvényesítése volt. Kiépültek, és sorozatos röpiratszórásra, jelszavak fes­tésére, illetve jelszavas „nvalókák" terjesztésére alkalmassá váltak a szimpati­zánsok, tagjelöltek és ifjúmunkások soraiból szervezett röpiratszóró csoportok. (Majdnem minden pártszervezet mellett működtek ilyenek.)5 8 Befejezéshez köze­ledett a párt középszerveinek a kiépülése is.5 9 A pártszervezésben elért eredmények azonban csak a szervezett munkás­ságra, s főleg csak a fővárosi szervezett munkásságra korlátozódtak. A háború­ellenes harc szempontjából rendkívül fontos területek, főleg a háborús gépezet céljait szolgáló nagyüzemek munkásságának egy jelentős része nemcsak a kommunista párt, hanem a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek hatás­körén is kívül esett. Ennek számos oka volt. Ismeretes, hogy a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek tagságuk zömét a húszas-harmincas években a kis- és középüzemek munkásaiból és csak 50 Népszava, 1942. jan. 13. Újabb visszhang a Népszava karácsonyi számára. 57 Népszava, 1942. jan. 6. Az ipari munkásság feltartóztathatatlanul a nemzet ügye mellet t áll. 58 PI Arch. VKF Bírósága. 1942—H —193. 59 Erre vonatkozóan részletesen lásd: Orosz Dezső—Pintér István: Adatok a KMP szervezeti fejlődéséhez 1936 —1942 cimü tanulmányát. Párttörténeti Közlemények. 1958. 3. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom