Századok – 1966

Tanulmányok - Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740–1780 között - 287

SZABAD KIRÁLYI VÁROSAINK GAZDÁLKODÁSA 301 Az egyes szabad királyi városok, valamint a szabad királyi városok és kamarai mezővárosok pénztári maradványai között mutatkozó nagy különbségek arra engednek következtetni-, hogy a XVIII. század második felében egyes városaink kezén jelentős pénzvagvon halmozódott fel. Városi pénzvagyon felhalmozását a bécsi Udvari Kamara is támogatta; csaknem minden gazdasági jelentéssel kapcsolatban felhívta a városokat, hogy adósságaik fizetésével párhuzamosan városi pénzvagyon, „aktív tőke" gyűjtésére kell törekedniük.236 A városok kezében felhalmozott pénzvagyon nagyságáról a városok által 1759 —62-ben a kincstárnak adott kölcsön nyújt némi támpontot. A kincstár a hétéves háború költségeire minden tartománytól kölcsönt vett fel. Magyarországtól 10 milliós kölcsön felvételét tervezték, ezen terven belül félmillió forinttal voltak városaink képviselve. Ezen összeg mellett a bécsi Udvari Kamara a városoktól „donum gratuitum"-ot is várt.23

7

A Kamara a kölcsönért a városi tanácsoknak fizetésemelést, valamint 6%-os kamatot helyezett kilátásba.23

8

A kölcsön beszedését az Universal Cameral-Zahlamt és a pozsonyi Cameral-Kasse végezték; sem a Magyar Udvari Kancellária, sem a Helytartótanács nem avatkozhatott bele.239 A városok kezén levő pénzvagyon nagyságát mutatja, hogy a fizetésemelés és a 6%-os kamat reményében a Kamara által tervezett összeg háromszorosát, másfélmillió forintot adtak a kincstárnak kölcsön. Az udvar a kamatot később 4%-ra szállította le, a kölcsönök nagy részét adóhátralékokban240 számolta el; ezt azonban városaink a kölcsönadáskor nem láthatták előre. HU. Rote Nr. 928. 1762. dee. 21. fol. 248-322. Protoeollum in Civitatensibus 1762. márc. 13. aug. 28. 236

HU. Rote Nr. 850. 1754. okt. 1. fol. 62. köv. 237

HU. Rote Nr. 926. 1762. okt. 7. fol. 324 — 332, továbbá uo. Rote Nr. 928. 1762. dee. 7. fol. 49—56. 238

HKA, Gedenkbuch Ungarn, 1758-60, Nr. 468. fol. 403v. Leirat a Magyar Udvari Kamarához 1760. aug. 9.-ről. Nagyszombat, Pozsony, Sopron, Pest, Selmecbánya, Győr, Székesfehérvár Kassa, Debrecen, Buda, Körmöcbánya tanácsai kaptak ozévbcH fizotésciiiGlési) 239

HU. Rote Nr. 926. 1762. okt. 21. fol. 548 — 561. A kamat fizetéséről a Helytartótanács és a Magyar Udvari Kamara közös ülése döntött. 240

Az 1764 — 65. évi országgyűlésen benyújtott városi sérelmek között szerepelt szabad királyi városaink panasza egy új királyi adó, a census regius bevezetése, illetve felújítása miatt (HHStA Ungarische Akten, Comitialia, F. 408. 1764. fol. 103 — 108). A census regius Mo hácselőtt a király rendes évi jövedelmei közé tartozott, melyet városaink a király földesúri hatóságának elismeréseképpen fizettek. (Acsády Ignác: Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd alatt. Bpest. 1888. 113 — 114. 1. és 117—118. 1. továbbá Juhász Lajos: A porta története 1526 — 1648, Századok, 1936, 510. I.) A XVI —XVII. században városaink abbahagyták a census regius fizetését. Az 1715: 8. t.c., mely a contributio bevezetéséről intézkedett, világos helyzetet teremtett a városi adórendszerben is, mivel értelemszerűen megszüntette a városoktól korábban szedett királyi censust. Ennek ellenére III. Károly 1739-ben városainktól census fizetését követelte, mivel „a királytól, mint földesuruktól kiváltságokat és haszonélvezeteket kaptak". (Acsády I.: i. m. 118 —119. 1. továbbá Baráth Tibor: A magyar állam adóügye 1605 —1648. Századok, 1929 — 30. 624. és 647. oldalak, valamint 647. 1. 94. lábjegyzet. Továbbá CU. F. 26. Rote Nr. 531. Subd. 1. 12/1777. aug. fol. 184-185.) A census regius kérdése 1749-ben merült fel újból, amikor a bécsi Udvari Kamara leiratot intézett a Magyar Udvari Kamarához: van-e a kamarai akták között olyan, amely a szabad királyi városok által fizetendő censust szabályozza. A leiratra a eausarum regalium direktor válaszolt. Felsorolta azokat az érveket, melyek a census regius bevezetése, illetve felújítása mellett szóltak. A bécsi Udvari Kamara úgy intézkedett, hogy felül kell vizsgálni a városok kiváltságleveleit, és ha külön kiváltságuk nincs erre vonatkozólag, 2 Századok 1966/2—3.