Századok – 1966
Tanulmányok - Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740–1780 között - 287
302 KÄLT.AY ISTVÁN A városi tanácsok szeme előtt a várható fizetésemelés, illetve a hat százalékos kamat lebegett, amikor a városkasszákból négy év leforgása alatt másfélmillió forint kölcsönt fizettek ki. Ezzel az összeggel a Magyarországtól felvett 11 milliós kölcsönön belül a hitelezők között a magánszemélyek után az előkelő második helyet foglalták el.24 1 * A bécsi udvart, a bécsi Udvari Kamarát a magyar városok gazdálkodásával kapcsolatban követett politikájában a felvilágosult abszolutizmus törekvései vezették. A bécsi udvar felismerte a városi gazdálkodásban rejlő lehetőcensus fizetésére kell őket kötelezni. Ilyen előzmények után került sor az 1764 — 66-ös országgyűlésre, melyen a városok az új adó ellen tiltakoztak. Az 1764—65-ös országgyűlés után, mikor a eontributio jelentős emelését nem sikerült kereszt ül vinnie, a bécsi udvar fokozottabban fordult a városi adózás kérdése felé. Az udvari politika indítékaira vet fényt egy, az Udvari Számszókliez 1765. okt. 22-én intézett leirat. E szerint a városok követeléseit — itt az udvar által a városoktól felvett kölcsönökről, illetve azok kamatairól volt szó — a census regius hátralékaiból kell leszámítani. Azokban a városokban, melyek census regiust eddig is fizettek, fel kell azt emelni — mondja a leirat (CU. F. 18. Rote Nr. 364. 48/1765. okt. 22. fol. 1177 — 1178). Az ezt követő időben a bécsi Udvari Kamara egymásután vizsgálta felül a városi kiváltságleveleket. Mivel ezek kifejezetten nem tartalmazták a census regius alóli mentességet, a Kamara minden város esetében az új adó fizetése mellett döntött. Maga az uralkodó 1778 augusztusában foglalkozott a Magyar Udvari Kamara és a Magyar Udvari Kancellária javaslataival. Elrendelte, hogy a Commissio Mixta vizsgálja meg még egyszer a kérdést (CU. F. 26. Rote Nr.533. Subd. 20/1778.aug.fol. 275.köv.). 1780. jún. 8-án kelt а rendelet, mely pontot tett а tárgyalások végére. E szerint а városok nov. 1-i hatállyal census regiust tartoznak fizetni (CU. F. 26. Rote Nr. 538. Subd. 1. 248/1780. jún. fol. 497). Ezzel az intézkedéssel a census regius az országgyűlési taxa és a eontributio mellett a városok állandó terhévé vált. A városokra kivetett census évi összege nem volt magas, nem haladta meg a 25 — 30.000 ft-ot. Ez az összeg nem is indokolná azokat az erőfeszítéseket, melyeket a bécsi udvar az új adó keresztülvitele érdekében kifejtett. A városoktól beszedett évi összegnél sokkal jelentősebb a census regius visszamenőleges beszedése, mely 1.000.000 ft-ra becsülhető. Ez az összeg fedezte volna a városoktól a kincstár által felvett kölcsönöket. 241 HHStA Nachlass Zinzendorf, Band. 157. Sammlungen über die Erblande 1764. sine fol. V. szerint a Magyarországtól felvett kölcsön következőképpen tagozódott: Hitelező összeg Magánosok 9 151 338 ft Városok 1 425 436 ft Alapítványok 663 465 ft Gratialia 369 867 ft Cautionalia 131 760 ft összesen 11 741 866 ft Zinzendorf adataival nem egyeznek a Herzog József által közölt (A magyar kincstár háborús hitelműveletei Grassalkovich kamaraelnöksége idején, Századok, 1923 — 24. '464— 465. 1.) adatok. E szerint a városoktól felvett négy kölcsön összege: 1,566,000 ft A bécsi Udvari Kamara adatai alapján (HU. Rote Nr. 911. 1761. júl. 29. fol. 677 — 679, továbbá Rote Nr. 906. 1761. febr. 6. fol. 150 — 158, továbbá Rote Nr. 928. 1762. dec. 7. fol. 49 — 56) a kölcsön összege: 1,445,000 ft.
