Századok – 1966

Krónika - Beszámoló Puskás Julianna kanditátusi disszertációjának vitájáról (Stier Miklós) 276

KRÓNIKA 279 Zsigmond Pál kifejtette, hogy a földbérletek megoszlásán elsősorban az adott vidék birtokmegoszlása tükröződik. Főként a nagybirtok, ezen belül a kötött birtok megoszlása nyomja rá bélyegét a bérletek megoszlására. Opponensi véleményének végén Pach Zsigmond Pál hangsúlyozta, hogy a disszertációnak a szűkebb értelemben vett témához kapcsolódó értékes fejezetei kellő bizonyságátjelentik a jelölt tudományos felkészültségének, s ezért javasolta a Bírálóbizottságnak azértekezés elfogadását, Puskás Julianna számára pedig a kandidátusi fokozat megítélését. Szabó István opponensi véleményének bevezetőjében kiemelte a disszertáció témájának jelentőségét. Rámutatott arra, hogy a földbérletek kérdésével eddig is foglalkoztak nálunk közgazdasági és politikai szakírók, s a hivatalos statisztikai felvételek alapján taglalták a földbérletek területi és nagyságrendi megoszlását, azonban történeti — pontosabban agrártörténeti — szempontból tüzetesebb vizsgálat táxgyává nem tették, különösen nem a magyar mezőgazdaság kapitalizálódása szemszögéből, pedig a föld haszonbérleti rendszerének jelentőségét nem lehet alábecsülni a kapitalista korszak történetében. A földhaszonbérleti forma nagyarányú elterjedése éppen akkorra tehető, amikor még a kereskedelmi és ipari, sőt a finánctőke is profitnyerésre nagyon is alkalmas forrásnak találja a mezőgazdasági üzemet. Az opponens a továbbiakban hangsúlyozta, hogy feltétlenül helyes — a bérleteknek a mezőgazdaság kapitalizálódásában betöltött szerepét vizsgálva — alapjában megkülönböztetést tenni a paraszti kisbérletek ós nagyobb vagy éppen nagy tőkés bérletek között. A paraszti kisüzemnek ugyanis — még a bérelt földön is — inkább negatív szerepe van a mezőgazdaság tőkés átalakulásában, nem úgy a kimondottan profitszerzést szolgáló tőkés bérletnek, különösen a jellegzetesen tőkés vállalkozást jelentő nagybérletnek. Szabó István opponensi véleménye folyamán rámutatott arra, hogy helyes lett volna, ha a jelölt exponáltabban vetette volna fel azt a — véleménye szerint — alapkérdést, hogy volt-e a bérletnek a mezőgazdaság kapitalizálódásában valamilyen, alkatából következő előnye a kapitalizálódás oldalán, s ha volt, miben, milyen módon ós milyen mértékben jelentkezett ez a tulajdoni gazdasági üzemmel szemben. Majd kifejtette, hogy a bérmunka alkalmazásának tekintetében a tulajdoni és bérleti üzem között a különbség nem volt mértékadó. Ellenben a bérlet előnye világosan jelentkezik abban a körülményben, hogy a haszonbérlő általában eleve birtokában volt a kapitalista üzem egyik alapfeltételének, a tőkének, mindenesetre sokkal inkább, mint a tulajdonos, aki legtöbbször csak üggyel-bajjal és csak korlátok között tudott tőkére szert tenni. A továbbiakban Szabó István elismerte, hogy — bár Puskás Julianna a fenti elvi kérdéseket az őáltala adott fogalmazással nem kívánta felvetni és elemzés tárgyává tenni — a jelölt adatgyűjtő készsége, az adatokat uraló képessége, ideológiai tájékozottsága ós történeti érzéke fejtegetéseit anélkül is többnyire a fenti kérdések medrében tartotta, és azok megválaszolására irányította. Szóvá tette, hogy a disszertációnak az a módszere, amely az európai fejlődést összefoglaló fejezetekben a mezőgazdaság kapitalizálódásának folyamatához mint általános leíráshoz fűzi a bérleti viszonyok taglalását, bár az átfogó szemlélet és megértés célját szolgálja, mégis eltéríti Puskás Juliannát a központi kérdéstől, a bérlettől. Szabó István is felhívta a jelölt figyelmét a magyarországi feudáliskori bérletek problematikájára. Rámutatott arra, hogy ezekben a bérletekben igen erősen keverednek a feudális birtoklási és a bérleti formák. Feudális tartalom domborodik ki az olyan XIV—XV. századi egész „pusztákat" illető bérleteken, amelyeket más földesúr jobbágyai vesznek kezükbe, de szerződő félként — esetleg örökbérlet formájában is — rendszerint nem maguk a jobbágyok, hanem saját földesuruk áll szemben a bérbeadó földesúrral. A felvetett kérdés szempontjából azonban az a döntő — állapította meg az opponens —, hogy ezek a korai jobbágybérletek a majorsági gazdálkodás nagyarányú kifejlődésével általában elfogytak, s így nincs kontinuitásuk a XIX. századi kapitalista bérletekkel. Viszont teljes joggal vonhatta Puskás Julianna a tőkés nagybérletek előzményei sorába a XVIII. században főleg kincstári pusztákon állattartó kereskedők kezén létrejött bérleteket. Még több joggal lehetett volna a tőkés bérletek feudalizmuskori előzményei sorában helyt adni az olyan nagybérleteknek, mint amelyeknek a XVIII—XIX. század fordulója körül a Grassalkovich-féle gödöllői ós hatvani vagy a Bretzenheim-féle sárospataki uradalmak egészükben voltak a tárgyai. Elismeréssel szólt a munka azon fejezeteiről, amelyek már a kapitalista kor bérleteiről szólnak. „A jelölt ezekben az évtizedekben magabiztosan mozog, tömör előadásában szinte torlódnak a kérdések és megállapítások" — hangsúlyozta. A jelölt által feltárt értékes fejlődésrajzot a széles keresztmetszet megrajzolását lehetővé tevő 1895. évi összeírások elemzése tetőzi be és zárja le. Szabó István itt rámutatott arra, hogy az egész