Századok – 1966

Krónika - Beszámoló Puskás Julianna kanditátusi disszertációjának vitájáról (Stier Miklós) 276

278 KRÓNIKA A disszertáció bevezetőjével kapcsolatban az opponens kívánatosnak tartotta volna a tőkés bérlet mélyebb elvi elemzését a földjáradék-elmélet szempontjából, kivált a tőkés bérlet szembeállítását a nem tőkés jellegű paraszti kishaszonbérlettel. Nem értett egyet az opponens a jelölt azon megállapításaival, melyek szerint a kapitalizmus előtti paraszti bérlet azonos a feudális pénzjáradék-fizetéssel. Véleménye szerint elvi különbséget kell tenni a jobbágyi telekföldre vonatkozó bérleti jellegű birtoklás s a paraszti használatban levő telekállományon kívüli földek bérlete között, még az átmeneti esetek viszonylag nagy száma ellenére is, mert a jobbágyi földhasználat két típusa az esetek többségében lényegesen eltérő jogot jelentett a paraszt számára a föld birtoklását, megtartását illetően. Az örökbérleti jellegű telekbirtoklás, a „gutes Besitzrecht" sokkal szilárdabb volt, mint a tényleges bérletnek tekinthető, szabadabb paraszti földhasználat. A feudalizmuskori földbérletek problematikájában fontos kérdés a kapitalizmus előtti „nagybérlet", s ez utóbbi számos esete közül az ún. generálbérletek problémája is. Helyesnek minősítette Pach Zsigmond Pál opponens a szerzőnek azt a törekvését, hogy megpróbálja kiemelni e közvetítő bérletek közös vonásait, az agrárfejlődésben betöltött helyüket. Puskás Julianna azonban a generálbérleteket kizárólag a tőkés nagybérleti rendszerhez vezető átmeneti formának értékelte, s elemzésében nem mutatott rá arra (bár adataiból, idézeteiből kiderül ez is), hogy az esetek nagy részében nem hozták magukkal a mezőgazdaság termelési viszonyainak tőkés átalakítását, hanem a feudális viszonyok konzerválását, vagy éppen újjáelevenítését jelentették. Elismeréssel szólt az opponens a második fejezetről, amelyben a szerző igen hasznos adatokat, értékes fejtegetéseket közöl számos európai ország sokszázados agrárfejlődéséről. Figyelemre tarthat igényt Anglia és Írország XIX. századi fejlődésének vázlata; a részesbérletek és időbérletek szerepére vonatkozó adatok a XlX. század második felének Franciaországában; Németország keleti területeinek porosz utas agrárfejlődésén belül a haszonbérletek terjedésére vonatkozó statisztikai táblázatok ós megjegyzések; a parasztreform utáni Oroszország földbérleteinek jellemzése stb. Az országok és századok egész sorára kiterjedő áttekintés tartalmaz néhány olyan mozzanatot, hiányt, elírást, amelyek kijavítása jelentősen emelné a fejezet színvonalát —• hangsúlyoz ta Pach Zsigmond Pál, s opponensi véleményében konkrétan is rámutatott néhány ilyen jellegű problémára. Ezen túlmenően felhívta a jelölt figyelmét arra is, hogy a földbérleti viszonyok fejlődésének exponáltabb bemutatásával, az agrárviszonyok általános fejlődésének viszonylag csak háttérként való szerepeltetésével a második fejezet szervesebben illeszkednék az egész disszertáció tematikájába. A disszertáció egyik fő, egyben legsikerültebb részének a magyarországi tőkés nagybórleti rendszer kialakulásával foglalkozó harmadik fejezetet tartotta az opponens. Itt a legkiterjedtebb a forráshasználat, itt a legelevenebb az előadásmód, s itt a legvilágosabb az okfejtés. E fejezetben sikerül a szerzőnek szűkebb témáját a tőkés termelésre való áttérés, ill. a kapitalista agrárviszonyok fejlődése menetében úgy tárgyalni, hogy az ún. „vörös fonál" ne szakadjon meg, s a fejtegetések a bérleti viszonyok alakulására koncentrálódjanak. Általában helyesnek tartotta Pach Zsigmond Pál e fejezet legfőbb megállapításait, s inkább egyes kérdések további bizonyítására hívta fel a figyelmet, több esetben pedig az összehasonlító módszer alkalmazását ajánlotta. (Pl.: a középbirtok haszonbérbe adásának s a nagybirtok sajátkezelésű ós haszonbéres gazdaságra való kettéválásának értékelésében; a bérlők szociális eredetének, összetételének vizsgálatában stb.) Az értekezés második fő részét a IV. és V. fejezetek alkotják, amelyek az 1895. évi mezőgazdasági összeírás beható és nagy munkával végrehajtott elemzését nyújtják — állapította meg az opponens. Külön kiemelte Puskás Julianna disszertációjának azon adatait, amelyek a bérleti gazdálkodás magyarországi elterjedését mutatják. Igaz, hogy a bérletek összes területe a gazdaságok összes területének csupán 17,5%-ára terjed ki, de a 100 holdon felüli birtokkategóriákban a bérletek szerepe már jóvol jelentősebb: a 100 és 1000 hold közti, ill. az 1000 holdon felüli kategóriákban a gazdaságok számának 42, ill. 40%-a volt teljesen vagy részben haszonbéres gazdaság, s azért állítható, hogy a XIX. század végi Magyarország — a porosz utas tőkés fejlődés viszonylag előrehaladott fokára érve — immár nemcsak a nagybirtok, hanem — emellett — a nagybérlet hazája is. Tanácsolta a jelöltnek, hogy a bérletek országrészenkénti, megyei megoszlásának az értekezésben egyébként valóban differenciált képét fejlessze tovább még oly módon is, hogy a főbb nagyságkategóriák alkalmazásában lépjen túl a 0—5 hold, 5 —100 hold, 100—1000 hold és 1000 holdon felüli birtokkategóriákon. Puskás Julianna azon megállapításával szemben, mely szerint a bérletek elterjedésének országrészenkénti eltéréseit „mindenekelőtt a földrajzi és természeti feltételek különbségei magyarázzák", Pach