Századok – 1966
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234
FOLYÓIItATSZEMLE 265 gyeimet szentelt. A szerző aláhúzza, mily gyakran tért ki Marx ameirkai sajtócikkeiben a „Kelet" kisebb horderejű eseményeire is, s hogy Marx —Engels levelezésében mily gyakoriak az ilyen kitérések az 1850 — 1880-as évek között. Ezt követően a cikk a Tőke nyomán ismerteti Marx felismeréseit, kutatási eredményeit az eredeti tőkefelhalmozás kettős kihatásáról, főként indiai és kínai vonatkozásban. 1965. jún. sz. — JACK WODDIS: Marx és a nemzeti jelszabadító mozgalom (166—172. 1.) főként Marx amerikai sajtóban megjelent cikkeire támaszkodva bizonyltja, hogy milyen nagy együttérzéssel szemlélte Marx az 1850-es években a kínai antiimperialista tömegmozgalmat. Felhívja a figyelmet Marx 1858-ban kelt, Engelshez címzett levelére, amelyben Ausztrália ós Kalifornia betelepítését és Kína, illetőleg Japán feltárását úgy ítéli meg, mint egy a XVI. századhoz hasonló világméretű kiterjeszkedését az európai tőkés viszonyoknak. A szerző ugyancsak hangsúlyozza, hogy Marx szerint a Keleten végbemenő forradalmak később erjesztőleg hathatnak vissza az európai munkásságra. A szerző hangsúlyozza, hogy ezeket a gondolatokat Marxtól és Engelstől később Lenin és a Kommunista Internacionálé vette át. 1965. júl. sz. — MARIAN RAMELSON: Egy mozgalom születése (205 — 213. 1.) a nők egyenjogúságáért folytatott mozgalom történeti vázlatát adja meg, a francia forradalom napjaitól kezdve, mikor az egyenjogúság gondolata meggyökeredzett, a chartisták, majd az I. Internacionálé hasonló, de már más, szociális kicsengésű törekvésein át egészen a XIX. század végéig, mikor a mozgalom általánossá vált, de emellett külön speciális munkás-nőmozgalom is megvetette lábát. A tanulmány angol keretben dolgozta fel az eseményeket, s az angol munkásmozgalom idevágó állásfoglalásait is elemzi. — J. THE JOURNAL OF MODERN HISTORY. 1964. 36. köt. 1. (márc.) sz. - H. W. GATZKE: Gustav Stresemann : bibliográfiai cikk címmel (1 — 13. 1.) átfogó képet nyújt a legutolsó tíz esztendő Stresemann-irodalmáról. A Stresemann-nal foglalkozó történettudományi művek sorozatában cezúrát kell vonni 1953 körül, amikor a kutatók számára elsőízben bocsátották rendelkezésre a Gustav Stresemann-iratokat (az 1923 —29-es időszakra, külügyminiszter -ségónek idejére vonatkozóan: Nachlass des Reichsministers Dr. G. Stresemann. Az eredeti németországi külügyminiszteri iratok mikrofilmen számos U. S. A. egyetemi könyvtárban is megtalálhatók.) Ettől kezdve természetesen a „Nachlass" képezte minden komolyabb Stresemann-nal foglalkozó történeti mű alapját. A „Nachlass" elérhetővé válása után a Stresmannról kialakított „hagyományos" kép keadett megváltozni. A történészek többségé ma már megegyezik abban, hogy Stresemann sokkal inkább tekinthető német nacionalista vezetőnek és sok tekintetben Hitler taktikus, egyezkedő és „reálpolitikus" előfutárának, mint „nagy európainak". Az a legenda is szertefoszlott az újabb kutatások eredményei előtt, hogy nagy irodalmi tehetség, jelentős Goethe-kutató volt. Versei és irodalomtörténeti cikkei valójában közepes tehetségű, plágiumra hajlamos intellektusról vallanak. Gatzke teljes bibliográfiai képet ad Stresemann bel- és külpolitikájáról, az utóbbin belül pedig nyugati és keleti politikájáról is. Részletesen ismerteti a „Nachlass" adataira épített, a német — lengyel kapcsolatokkal foglalkozó munkákat, amelyek közül jelentős helyet kapnak a lengyel Z. J. G^siorowskinak Stresemann német — lengyel határrevíziót sürgető terveiről és tevékenységéről szóló tanulmányai. — A. Mc. CONNEL tanulmányában részletesen ismerteti A. N. Ragyiscsev 1790-ben megjelent Utazás Pétervárról Moszkvába című felvilágosult szemléletű, autokrácia-ellenes naplóját és II. Katalin cárnő reakcióját e műre, Ragyiscsev törvény elé állítását, halálbüntetését, majd Katalin kegyelméből 10 évre szóló szibériai száműzetését. (14 — 27. 1.). Ennek kapcsán utal a cárnő indítékaira, a francia forradalomtól való állandó rettegésére és a Ragyiscsev könyvéből a császárnő felé áramló sértések sorozatára. A szerző igyekezete arra irányul, hogy II. Katalin felvilágosult autokratizmusát a Ragyiscsevperrel és Ragyiscsev későbbi, a cárnő iránt mérsékeltebb kritikájú művével kapcsolatban sokrétűen mutassa be. — Az angol történelem egy érdekes részletkérdésével: az 1918-as általános választásokkal, Lloyd George ekkori szereplésével, a liberálisokkal való szembefordulásával és a választások eredményével foglalkozik T. WlLSONnak főleg az egykorú angol sajtóra épülő írása (28-42. I.) 1965. 37. k. 1. (márc.) sz. - W. M. VANEK P. Gobettinek, a fiatalon elhalálozott olasz liberális antifasiszta közírónak életéről ós tevékenységéről ad összefoglaló tájékoztatást és méltatást (1 — 17. 1.). Az első világháborút követően az 1920-as évek közepéig az ún. forradalmi liberális mozgalomnak volt egyik lelke, Mussolini hatalomraj utásától az olasz fasizmusnak ós a Dúcénak szüntelen politikai ellenzője, írásaiban kritikus és analitikus bírálója. Gobetti történetírói tevékenységéről és terveiről is tudósít röviden e tanulmány:
