Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

266 FOLYÓIItATSZEMLE nagy vállalkozását, а Risorgimento történetének megírását nem tudta teljesen valóraváltani; az antifasiszták kisebb csoportjával elhagyva Olaszországot, 25 éves korában, 1926 februárjában Párizsban ragadta el a korai halál. Politikai közírói, történetírói és irodalomkritikai tevékenysége az 1920-as években jelentős volt a nemzet életében, a haladó erők seregében : merészsége, tehetsége elismerő méltatást érdemel. Objektíve politikai szereplése nem volt azonban érdemleges. A forradalmi liberális mozgalom nem reformálta meg a liberális pártot, nem eredményezett lényegesebb változásokat a gyári munkásság és a parasztság életében, nem volt döntő vagy súlyos politikai tényezőnek tekinthető a háború alatti Olaszország politikai életében. Gobetti nem tekinthető jelentős politikusnak vagy vezetőnek Összefüggő politikai program vagy taktika kialakítására alkalmatlannak bizonyult, publicisztikai tevékenysége 1918 ós 1925 között azonban értelmiségi körökben visszhangra talált és elősegítette a jövőbeni következetesebb antifasiszta politikai vonalvezetés megformulázását. — H. H. KOWEN P. Geyl történetírói munkásságát mutatja be rövid összefoglalásában (35 — 49.1.). P. Geyl, Huizinga fiatalabb utrechti kollégája, 1945 után vált ismertebbé hazáján, Hollandián túl. Főleg történetkritikai munkái találtak utat és széleskörű elismerést szakmai körökben (főleg angol nyelvterületen). Hollandia nemzeti történelmét tárgyaló kötetein túl, Geyl történeti esszógyűjteményei adják magvát munkásságának. 1960 —61-ben 7 kötetben jelennek meg holland, francia, angol és német portréi, ezt egészítette ki 1964-ben a kétkötetes „Portrék és problémák" című gyűjteménye. Történetírói munkásságának erős oldala a történeti kritika: mind a forrás, mind а koncepciók kritikája, nevezhetnénk így is: a törtóne-A külföldi folyóiratszemlét összeállít« (H.), Jemnitz János (J.), Ormos Mária lem formálóinak és íróinak bírálata. A történeti kutatási módszerek XIX. századi szintjét kitágítva, meggyőződéssé vált benne, hogy a történeti kritika a mesterség lelkiismerete. — P. STEARNS tanulmánya leíró jellegű: egykorú francia gyárosok véleménye alapján ismerteti az akkori angliai ipar helyzetét (1820 — 1848) (50 — 61.1.) és megállapítja, hogy a korabeli angol és francia ipar viszonyára a versenyszellem volt általában jellemző. Csaknem minden frartcia iparágra ránehezedett az angol nyomás, hatás, versengés. Gyakran a nehézségek az export-piacok vonalán érvényesültek, а francia belső piacon viszont iparágak szerint változott а helyzet. Az új iparágakat (pl. a gyapotipar) inkább fenyegette az angol behatolás, mint a hagyományos, régi francia iparágakat (selyem, gyapjú, szén). Bár az utóbbiaknál, ahol nem újították a termelési technikát, szintén számítani lehetett az angol áruk versenyképességére. Nagy általánosságban a francia gyárosoknak tekintetbe kellett venniök angol versenytársaikat mind az árak kialakításában, mind a termelési ' módszerek kórdósében. Természetesen voltak közvetlen kapcsolataik is, a francia gyárosoknak egy jelentős kisebbsége látogatott el Angliába, hogy tapasztalatokat szerezzen. Sokan fiaikat ott taníttatták. És el lehet mondani, hogy minden jelentősebb francia iparág vezetője alaposan és pontosan ismerte a megfelelő angol iparág technikáját, piaci helyzetét, árviszonyait. A szerzőnek az a véleménye, hogy a francia iparosok nagy része tudatában volt az angol ipari fölénynek; többségüket ez ugyan elbátortalanította, de egy jelentékeny részük olyan példát látott az angol ipari társadalom sikereiben, amely követésre méltó és Franciaországban is alkalmazható. — H. tták: Bellér Béla (В.), H. Haraszti Éva (O.) és Niederhauser Emil (N).