Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

FOLYÓIRATSZEJILE 257 hagyományokat hordozó és az „új réteg" között. A harc álcázva és apolitikus mezbe öltöztetve a köztársaság vagy monarchia kérdése körül folyt ideológiai, lélektani és társadalmi vetületben. A konzervatív és a többséget képviselő tiszti rétegnek nem felelt meg a demokrácia már csak azért sem, mert civil uralmat jelentett, megszüntette azt a lehetőséget, hogy a hadsereg feje legyen az állam feje is. Emellett a szabadság, egyenlőség stb. szellemét helyezte szembe a hadsereg tekintély-elvével, az egyén gondolkodási szabadságát a feltétlen engedelmességgél, megbontotta a szigorú társadalmi hierarchiát, amivel szembekerült a merev katonai hierarchia. A hadsereg tisztikarának többsége a régi Franciaországot képviselte az újjal, a demokráciával szemben, ami annál is veszélyesebb jelenség volt, mivel a hadsereg zártsága eleve kedvezett az antidemokratikus szellemnek. Mindez azt jelentette, hogy a szükséges harmónia az állam és a hadsereg rendszere között megbomlott. 1964. okt. —dec. sz. — PIERRE BARRAL: Az ipari korszak agrár-mozgalmai ( a második világháborúig) (299 — 330. 1.) az iparosodás után másodsorba szorult agrármozgalom kérdésével foglalkozik. Megállapítja, hogy a nagy mezőgazdasági érdekvédelmi szervek az 1873 — 96 közötti ún. agrárválsag, majd az 1920-i, ill. az 1929-ben kitört világválság idején alakultak. Nemzetközi szerveik (szocialista, keresztény és kommunista) 1920, 1921 és 1923-ban jöttek létre. Hangsúlyozza, hogy ezek a mozgalmak nem jelentenek egységet, kezdetben csaknem mindenütt a nagybirtokosok (katol.kus oiszágokban ezzel együtt az egyházi nagybirtokosok) dominálják, majd nagy szerephez jutnak a nem mezőgazdasági eredetű birtokosok, jóval később gazdag parasztok és azok leszármazottjai, míg a falusi szegénység szervezésére csak igen későn kerül sor, főként egyes szocialista csoportok, majd a kommunisták által. .Vlinden belső ellentét ellenére a szerző nézete szerint a közös célok általában erősebbek, mint a belső széthúzó erők; az utóbbiak azokon a helyeken a legerősebbek, ahol a társadalmi egyenlőség nagyon kevéssé valósult meg. A megoszlás természete kifejezésre jutott az egyes rétegek ideológiájában is, noha a témák többnyire azonosak. Ilyen közös téma a mezőgazdasági termelő és termelés szerepének hangsúlyozása; sőt az előbbi magasabbrenauségének hangoztatása (fizikai és morális egészség stb. címén), a paritás követelése a város os falu között, a mezőgazdasági érdekek egysége és ezen az alapon az egyesülés követelese. A mozgalom tevékenysége részben védelmi rendszabályok (vám, tarifa, adó) behozatalára, részben javítási intézkedésekre szorítkozott. Az előbbit elsősorban a nagybirtok képviselte (a mezőgazdasági munkássággal szemben is); az utóbbit, amihez hozzátartozik a földreform gondolata,a technikai fejlődés, hitelellátás javítása, a mindennek feltóteleként jelentkező kooperatív forma megteremtése — a mezőgazdasági érdekképviseletek haladóbb rétegei hangoztatták, majd különösen a gazdasági válság idejétől állami feladattá vált, s ez a tendencia a második világháború után még fokozódott. A szerző úgy véli, hogy a kérdés a háború után új szakaszba jutott: előtérbe került a pozitív javítás gondolata. — PIERRE MIQUEL: A Journal des Débats és a versailles-i béke (379 — 414. 1.) ismerteti a lap múltját, jellegét, főként igazgatója, Nalèche levelezése alapján, a kormánnyal fennálló kapcsolatait, majd álláspontját az olasz, a balkáni és a német—osztrák kérdésben. Szemben a Le Temps-mal a lap igazságtalanokként elítélte a Dalmáciára irányuló olasz követeléseket , a legfontosabbnak tartva Németország elzárását a Földközi tengertől. így természetesen határozottabban szerb-barát volt, mint a Le Temps. Nagy-Romániát kívánt, mely Budapest és nem Belgrád ellen irányul. Minden román követelést támogattak Németország ellen, Magyarország bolsevizálása ellen és egyesülése meggátlása érdekében Bulgáriával. A levelezésből megállapíthatóan a lap igazgatójának politikájában központi helyet foglalt el a kommunizmustól való félelem, amit a szerző számos idézettel igazol. Felismerve azonban az intervenciós politika lehetetlenségét, a határos államok kommunistaellenes elemeinek hathatós támogatását kívánta. A Magyar Tanácsköztársaság ellen viszont önkéntes intervenciós sereg szervezését követelte, és ellenzett minden tárgyalást Kun Béla kormányával. Ezért támogatott lelkesen minden kívánságot, mely a magyarországi kommunizmus elleni cseh és főként lengyel erőktől származott és támadott minden angol lépést, mely ezek ellen irányult. A kommunizmus elleni szent szövetségben számítani kívánt azonban Németországra is, ezért pl. felvetette, hogy a német gyarmatokat hagyják meg. Ugyanakkor kevés illúziója volt a reparációt és a biztonságot illetően. Nem kívánta tehát Németország felosztását, mint a Le Temps, nem kívánt nagy Ausztriát, mint az Action Française, hanem gyenge Németországot és Ausztriát az új kisállamok féltékeny ellenőrzése alatt. Mindent összevéve a Journal és Nalèche levelezése híven tükrözi a „notabilitások" diplomáciájának régi ts új arcát: egy enyhített németellenességet, főleg a Balkán vonalán, melyben 17 Századok 1966/1