Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

256 FOLYÓIItATSZEMLE kelet-Európa Kutatására Bukarestben ki­adott értesítője a Szövetség tevékenységé­ről szóló beszámolók mellett kisebb tanul­mányokat is közöl. M. BUDIMIR: Vuk Ka­radzic és a balkáni tanulmányok (8—11.1.) a szerb megújulási mozgalom jelentős alak­jának az egységes szerb irodalmi nyelv megteremtésében játszott szerepét és ebben a többi balkáni nyelv közrehatását vilá­gítja meg. — EUGEN STANESCU: Charles Diehl és művének jelentősége (12 — 26. 1.) az 1869 — 1944 élt jeles francia bizantinológus tevékenységét ismerteti. Diehl különösen a korai korszakkal, elsősorban Justinianus korával foglalkozott. A bizánci kultúra legjelentősebb megnyilvánulását a képző­művészetben látta. Hiányolta Bizánc belső fejlődésének feldolgozását. Maga sokat foglalkozott Bizánc világtörténeti helyének kijelölésével. Nem idealizálta Bizánc fejlő­dését. Kutatásai során érintette az egyéb balkáni népek kultúrtörténetét is. — ERNA PATZELT beszámol az Ausztriában 1918 után folytatott balkáni kutatásokról (27 — 30. 1.). — THEODOR V. UZORINAC-KO­HARY: A Délkelet-Európára vonatkozó német kutatásokról (31 — 39. 1.) a balkáni tanulmá­nyok gyökerét a reneszánsszal kezdődő és a múlt században a fiihellénizmusban kitel­jesedő görögbarát mozgalomban látja, másrészt a balkáni útleírásokban. Beszámol a két világháború közt és ma Németor­szágban folytatott kutatásokról, elítéli az 1945 előtti német kutatások politikai irány -zatosságát, és úgy véli, hogy csak szigorúan tudományos kutatásokra kell szorítkozni, le kell számolni mindenféle romantikus elképzelésekkel. A Németországtól keletre elterülő európai térséget három réezre osztja: Kelet-Európa egyenlő az orosz államterülettel, Kelet—Közép-Európa Len­gyelországot és Csehszlovákiát foglalja magába, Délkelet-Európa pedig az ettől délre eső országokat. Nincs külön balka­nisztika mint tudomány, hanem az egyes tudományok (történelem, földrajz stb.) balkáni problémákkal foglalkozó kutatá­sai. — N. REVUE HISTORIQUE. 1964. 88. évf. júl.—szept. sz. — J. L. VAN REGEMORTER: Az 1861-i reform, hatása az árutermelésre, a gabonakereskedelemre és kivitelre Délkelet-Oroszországban (1861 —187 0) (1-26. 1.) elsősorban a francia konzulok jelentéseire támaszkodva adatszerűen méri fel a terme­lés és eladás viszonyait. Megállapítja, hogy a reform után kettős folyamat kezdő­dött Oroszországban; a feudális termelés válságba jutott, a kapitalista termelés fellendült. A régi birtokosok megtartották ugyan földjük nagy részét, de annak meg­művelése nehezebbé vált számukra, a korábbi korszak jellegzetes vonásai meg­rögződtek; a művelési rendszer egyoldalú maradt továbbra is, a kereskedelmi tőké­től függtek, az áringadozás kiszámíthatat­lan volt. Mindezek menekülést eredményez­tek a földtől, a bérleti rendszer előtérbe nyomult. Romlott a jobbágyságból felsza­badított kisparaszt helyzete is; kikénysze­rült ugyan a piacra, de ki volt szolgáltatva a vásárló kényének és pénzét nem tudta befektetni, hanem különféle szolgáltatásait törlesztette vele. A reformon a már koráb­ban is kapitalista módon gazdálkodó nagy­birtokosok, bérlők és gazdag parasztok nyer­tek. Ezek termelése növekedett és sokol­dalúbbá vált. Ugyanakkor a mezőgazda­ság felé irányuló tőkebefektetés jelezte, hogy a kereskedő tőkének már érdemes a mezőgazdasági termelésbe átmennie. Ezzel megkezdődött a termelés autonómmá vá­lása, és az orosz gabonapiac kezdett át­alakulni a nyugati piacok mintájára, ahol az árut már a tőkés törvények szabják meg. — RAYMOND POIDEVIN: Francia és német pénzügyi érdekek Szerbiában 1895-től 1914-ig (49 — 66.1.) áttekinti a jelzett korszakban a Szerbiának nyújtott francia és német államkölcsönöket. Megállapítja, hogy a francia—német együttműködés — bizo­nyos rivalizálás ellenére — 1909-ig fenn­maradt. A kölcsönökben a német fél jórészt csak névleg vett részt, a címletek nagy részét a párizsi pénzpiacra hárította, ezzel szemben aránytalanul nagy megrendelések­hez jutott a kölcsönök révén — elsősorban a vasútépítés területén. így a német ipar­nak a francia pénztőke bizonyos hasznot hajtott. A német tőke azonban nem tudta megerősíteni befolyását a franciával szem­ben, s bizonyos kísérletek ellenére Ausztria-Magyarországgal nem tudott tartós együtt­működést létesíteni ebből a célból. 1909-től Franciaország politikai okokból meg akarta erősíteni befolyását Szerbiában, ami a bátortalan német ellentámadások ellenére sikerült is neki, mivel Németország súlyos gazdasági helyzetében nem volt képes ki­elégíteni a növekvő belső szükségletek mellett külső felvevő piacait is. így a korábbi együttműködést felváltó egyre fo­kozódó francia—német rivalizálásban a francia pénzpiac széles lehetőségei követ­keztében Franciaországnak sikerült meg­szilárdítania szerbiai pénzügyi, gazdasági és politikai pozícióját. — FRANÇOIS BÉ­DARIDA: A hadsereg és a köztársaság: fran­cia tisztele politikai nézetei 1876—78-ban (119 — 164. 1.) a Gambetta iratai között talált két titkos feljegyzés alapján írja le a francia hadsereg tisztikarában kialakult politikai nézeteket. Megállapítja, hogy a tisztikarban harc folyt a hadsereg feletti ellenőrzésért két csoport között: a régi

Next

/
Oldalképek
Tartalom