Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

FOLYÓIItATSZEMLE 255 godiSnjak druStva istoriöara BOSNE I HERCEGOVINE. 1963. 14. évf. — A Boszniai és Hercegovinái Történelmi Társulat 1964-ben megjelent évkönyve a két tartomány török uralom alá kerülésének 600. évfordulója alkalmából jelent meg, s így középkori tematikájú. MILAN VASIÓ: A martalócok az oszmán birodalom emelkedő szakaszában (11 — 65. 1.) a törökök által a bizánci területen talált ós felhasznált katonai szervezet fejlődését ismerteti. A cikk egy nagyobb tanulmány része, csak a kifejezetten katonai szervezettel foglalkozik (a rendőri funkciókat teljesítő martalóc csapatokkal nem). A legnagyobbrészt keresztényekből toborzott martalócok határvédelmi szolgálatot teljesítettek, ill. betöréseket intéztek a szomszédos területek ellen, a hódítás előkészítésére. 1526 után a magyar hódoltsági terület török váraiban is nagyrészt délszláv származású martalócok katonáskodtak. A szerző részletes táblázatban mutatja ki a balkáni tartományok egyes váraiban (tehát a magyarországiakban is) a XVI —XVII. században különböző időpontokban szolgáló martalócok számét és zsoldját. Budán pl. 1643-ban 331 keresztény és 12 mohamedán martalóc volt, ettől kezdve számuk csökkent, a legkevesebb 1612-ben, amikor csak 28 keresztény akad, 1631-ben 129 keresztény és 21 mohamedán. Hasonló adatok számos más magyar várról is találhatók a cikkben. A martalócok nagyrészt gyalogos szolgálatot teljesítettek, olykor lovas, vagy hajós szolgálatot is. A szolgálat ideje korlátlan volt. Egyéni kinevezés alapján kerültek be a csapatba. Bizonyos adókedvezményben részesültek, zsoldot is kaptak, parancsnokaik olykor tímár-birtokokat is. Részesültek a zsákmányból, ós jutalmat kaptak harci cselekményeikért. A birodalom hanyatlásával az intézmény is elvesztette jelentőségét, a martalócok száma csökkent. — MDHAMED HADZIJAHIÓ: A szarajevói muaf/iame (67 — 119 1.) az 1464-ben a városi mohamedán lakosságnak adott kiváltságlevelet elemzi, amelyet Mátyás magyar király elleni harcuk jutalmaként kaptak. A csak 1701-es átírásban meglevő kiváltságlevelet vitathatatlanul eredetinek tartja; ennek alapján a lakosság mentesült a robot és bizonyos adók alól, s nem volt köteles a hivatalnokokat elszállásolni, ezért a tartomány vezirje nem is itt, hanem Travnikban székelt, ami lehetővé tette a város önállósodását, s gyakori felkeléseket is váltott ki. Lehetséges, hogy a kiváltságlevél valamilyen középkori hazai városi privilégium folytatása. — BOGOMIL HRABAK: Gabonaneműek kivitele Boszniából és Hercegovinából a tengermellékre a XIII. század végétől a XVIII. század elejéig (121-203. 1.) szinte évről-évre mutatja ki az Adriai tengerpartra, elsősorban Dubrovnikba szállított gabona mennyiségét. Ez a gabona a paraszti termelés feudális kisajátításából adódott, már a bosnyák királyoknak jelentős jövedelmet hozott. 1538 és 1573 között ez a kivitel igen nagy mértéket ért el, utána inkább helyi jellegűre zsugorodott össze. — EKEEM MURSEL betűrendben sorolja fel azokat az 1952 — 1963 megjelent könyveket és tanulmányokat, melyek Bosznia török uralom alá való kerülésének kérdését dolgozzák fel vagy érintik (297-304. 1.) — N. ISTORIJSKI ZAPISI. 1964. 21. köt. 4. sz. — DIMO VUJOVIC: Oroszország és Franciaország harca a Montenegro külpolitikájára gyakorolt befolyásért és a Nikola fejedelem ellen indított kampány 1867-ben (601 — 628. 1.) bemutatja, hogy a francia és osztrák diplomácia meg akarta akadályozni Montenegro közeledését Szerbiához, Oroszország viszont ezt elő akarta segíteni. 1866 szeptemberében létre is jött egy titkos szerződés Montenegro és Szerbia között. A szerb és az orosz kormány azonban bizalmatlan volt Nikola fejedelemmel szemben, ezért indított ellene hadjáratot, ebben a bolgár emigránsok is részt vettek. 1868-ban a szerbiai trónváltozás után az orosz kormány már közvetlenüla fejedelemmel lépett kapcsolatba. — BÜRO VCTJOVIÓ: A csetnikek és szeparatisták veresége a Katuni náhijében 1944 március elején és a montenegrói quislingista mozgalom válsága (666 — 716. 1.) részletes adatokat közöl arra, hogy а németekkel együttműködő montenegrói hatóságok az olasz fegyverletétel után válságos helyzetbe kerültek. A munkások toborzása németországi munkára alig hozott eredményt, hazai katonai erők összeállítása is nehezen ment. Mégis egy közel 5000 főnyi hazai csapatot (igen fegyelmezetlen ós lázongó katonákat) vetettek be a partizánok ellen, a sokkal csekélyebb létszámú partizáncsapatok azonban súlyos vereséget mértek rájuk, a kormánycsapatok pánikszerűen menekültek vissza a német csapatok oltalma alá. Ez csak fokozta a kollaboráns tábor belső válságát. — SLAVKO MIJUSKOVIC adalékokat közöl arra, hogy a szarajevói merénylet után a kotori (cattarói) gimnázium tanulói a merénylet mellett foglaltak állást, ezért vizsgálatot is indítottak ellenük, s az egyik diákot kizárták a dubrovniki (ragusai) tengerészeti iskolába való felvételből (747-756. 1.). — N. ASSOCIATION INTERNATIONALE D'ETUDES DU SUD-EST EUROPÉEN. Bulletin 1964. 2. sz. - Az UNESCO támogatásával működő Nemzetközi Szövetség Dél-