Századok – 1966
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234
242 FOLYÓIItATSZEMLE beavatkozása azonban akkor meghiúsította a támadást. Csujkov április végétől ,kíséri végig részletesen az eseményeket. Április 30-án éjjel Krebs német vezérkari főnök tárgyalt vele Göbbels és Bormann nevében, akik a szovjet csapatokkal való fegyverszünet-kötéstől a szövetségesek közti ellentéteket vártak. Krebs azonban feltétel nélküli megadásról nem volt hajlandó tárgyalni. Május 2-án Weidling a Berlint védő csapatok nevében megadta magát. — V. P. MOROZOV: Prága felszabadítása 1945-ben (26 — 42. 1.) ismerteti Dönitz elképzelését, hogy a német csapatok a szovjet seregek ellen folytatják az ellenállást. Tervezték, hogy egyezséget kötnek a cseh burzsoá pártokkal, és a német kormány székhelyét Prágába teszik át. Május elején a nyugati szövetségesek bejelentették, hogy az eredeti megállapodástól eltérően a Karlovy Vary—Plzeft — öeské Budèjovice vonaltól keletre eső területeket is meg akarják szállni. A szovjet hadvezetőség tiltakozására azonban Eisenhower elállt ettől a tervtől. Május 5-re virradólag Prágában kitört a felkelés. A németek nagy csapategységeket vontak össze a felkelők ellen. A szovjet csapatoknak lényeges átcsoportosításokat kellett végrehajtaniuk, de május 9-én reggelre elérték és felszabadították Prágát. — NEMES DEZSŐ: A szocialista demokrácia fejlődése Magyarországon (43 — 57. 1.) annak az előadásnak bővített változatát közli, amelyet 1964 szeptemberében Berlinben az I. Internacionálé 100. évfordulója alkalmából tartott ülésszakon adott elő, ebben vázolja az 1957 óta végbement magyarországi fejlődést, a tömegszervezetek szerepét a demokrácia kibontakoztatásában, az ideológiai harcot. — D. Sz. DAVTDOVICS: Ernst Thälmann a Gestapo fogságában (58 — 75. 1.) néhány ismeretlen részletet közöl Thälmann fogságának körülményeiről és a párttal fenntartott kapcsolatairól. — G. Sz. FILATOV: Mussolini utolsó napjai (76 — 88. 1.) a közlemény első részében a kiadott forrásanyag alapján ad áttekintést Mussolini felmentéséről, a németek által való kiszabadításáról és a vezetése alatt létrehozott bábállamról. Az olaszországi német megszálló hatóságok 1945 elején már tárgyalásokat folytattak a szövetségesekkel a megadásról, Mussolini is szeretett volna kapcsolatot találni feléjük, de ez nem sikerült neki, csak a feltétel nélküli megadást várták tőle. Április 25-én az olasz felszabadító erők Milánóban követelték ezt. Mussolini ekkor Como felé próbált elszökni. — Az ellenállási mozgalom történeti kérdéseinek szentelt rovatban HENRI MICHEL: A franciaországi ellenállási mozgalom (97—106. 1.) címen áttekintést ad, megállapítja, hogy 1942 elejére az országon belül kialakultak az ellenállás elemei. A külföldi ellenállás De Gaulle vezetése alatt állt. A kommunisták szerepe a mozgalomban egyre nőtt. Az ellenállásnak volt köszönhető, hogy az 1940-es vereség ellenérç Franciaország a világháború végén a győztes hatalmak közt volt. — JE. A. BOLTYIN: Henri Michel professzor tanulmányával kapcsolatban (107—108. 1.) kritikai megjegyzéseket tesz: helyteleníti, hogy a hazai ellenállási mozgalmat és a külföldi mozgalmat Michel egyenrangú tényezőknek tartja, ill. az országon kívüli mozgalmat látja fontosabbnak. De Michel is kénytelen elismerni a kommunisták jelentős szerepét, bár maga távol áll tőlük. Pozitívuma, hogy meglátja a néptömegek döntő szerepét. — M. A. POLAVSZKIJ : Az ausztriai ellenállási mozgalom sajátosságairól (109—116.1.) megállapítja, hogy 1938 után a pártok közül csak a kommunista párt harcolt szervezetten, a szociáldemokrata pártból és a néppártból csak egyes egyének vették részt a küzdelemben. Â párt vezetése alatt ellenálló csoportok alakultak, amelyek szabotázsakciókat folytattak, sőt a háború vége felé már partizánharcot is kezdtek. Katolikus oldalról is folytak próbálkozások az ellenállás kiépítésére, különösen papok játszottak ebben szerepet, de árulás következtében ezeket a kísérleteket 1940-re elfojtották. 1944-ben a burzsoázia ismét kísérletezett a mozgalom megszervezésével, de nagyobb arányokban ekkor sem sikerült kibontakoztatni. Az egyetlen szervező erő mindvégig a kommunista párt volt, amely így vált tömegpárttá, és fenntartotta a munkásosztály forradalmi tekintélyét. — Az új- és legújabbkori oktatás kérdéseinek szánt rovatban I. Sz. GALKIN: A legfőbb — az önálló munkára tanítani (117 — 119. 1.) az alsóbb évfolyamokon tartott proszemináriumok kérdésével foglalkozik, ezekben a hallgatókat először egy-egy kérdés irodalmával kell alaposan megismertetni, azután már maguktól is tudnak kisebb témákat kiválasztani, hogy azokat feldolgozzák. A megbeszélés során a vezetőnek minden kérdést meg kell világítania, s fel kell használnia a hallgatókénál messzebb terjedő ismereteit. Rá kell mutatnia az egyes dolgozatokkal kapcsolatban, mennyire sikerült a kérdések önálló feldolgozása. — A történeti diszciplínák oktatásáról a főiskolákon (119 — 121. 1.) címmel előbb A. M. CSERNYENKO és JA. Sz. HONIGSZMAN foglalkoznak az esti és levelező oktatás problémáival. Az előadás szerintük adjon mindig új anyagot, ezért az előadók kísérjék állandó figyelemmel a legújabb hazai és külföldi irodalmat. Meg kell találni az együttműködés módját a párt-
