Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

FOLYŐIBATSZEMLE 243 történetet és a tudományos kommunizmust tárgyaló előadásokkal. A speciálkollégiumoknak és speciálszemináriumoknak a források feldolgozásán kell alapulniuk. A középiskolában is emelni kell a történeti oktatás színvonalát (példákat hoznak fel az ezen a téren mutatkozó hiányosságokra). I. KitrvoGUSZ és D. PRICKER a főkollégiumok fenntartása mellett foglalnak állást, de ezek inkább problémákat tárgyaljanak, konkrét anyag alapján. Az előadó mutassa be saját egyéni kutatásai eredményeit is. A főkollégiumot 2 — 3 ember tartsa. 5 — 6 év után a kollégium anyagát könyvalakban kellene kiadni, s utána a kollégium megtartását másokra bízni. Aki az új- és legújabbkori történelemre specializálja magát, az hallgasson 3 — 4 speciálkollégiumot, s vegyen részt 3 — 4 speciálszeminárium munkájában. A specializálódást kezdjék el korábban, hogy a hallgatók már ekkor nekiláthassanak a nyelvtanulásnak, amely a kezdeti időszak után az óraszám emelése nélkül egyéni munka formájában (mindennapos olvasás idegen nyelven) menjen végbe. — Az amerikai munkások V. I. Leninhez (122 — 128. 1.) c. közlemény a Világ Ipari Munkásai szervezet nevében 1917 december végén vagy 1918 január elején Leninhez írt levél szövegét közli. A levél a vlagyivos/.toki Krasznoje Znamja c. újságban jelent meg 1918. március 20 — 21-én, de nincs semmi nyoma annak, hogy Leninhez eljutott volna. A levél beszámol az amerikai helyzetről. — В. I. MARUSKIN: A Roosevelt külpolitikájának kérdéseiről folytatott harc a burzsoá történetírásban, 1933-1945 (129 —139. 1.) az izolacionista és in tervencionista irányzatok közti harcot mutatja be, amely arról tanúskodik, hogy a korabeli történetírás egyáltalában nem akadémikuson, hanem erős politikai tendenciával kezelte a kérdést. — D. P. PRICKER ismerteti a Revue d'Histoire Moderne et Contemporaine с. folyóirat 1963-1964. évi számait (140 — 145.1.). -N. I. IROV tartalmilag ismerteti Lakos S.: A szocializmus alapjainak lerakása (Bpest. 1963) és A szocializmus teljes felépítésének néhány kérdése (Bpest. 1964) c. munkáit (172-173. 1.). — A folyóirat folytatja, országonkint csoportosítva, a Szovjetunióban 1963-ban megjelent új- és legújabb kori történeti munkák bibliográfiájának közlését (193-196. 1.). - N. ISZTORIJA SzSzSzR. 1965. 2. sz. -V. D. MOCSALOV: A leninizmus kialakulásához. Az orosz forradalmi marxisták harca a kispolgári szocializmus és revizionizmus ellen а XIX. század végén (3 — 22. 1.) a készülő 12-kötetes Szovjetunió-történet V. kötetének egyik részlete, ismerteti a liberális zemsztvo-mozgalmat, azután a liberá lissá váló narodnyik ideológiát, amely ekkor nagyrészt az értelmiségre kívánt hatni (azok a narodnyikok, akik a nagyipari proletariátusra akartak támaszkodni, rövidesen átálltak a marxizmus oldalára). Ez a narodnyik ideológia a burzsoá reformizmus egyik válfaja volt, az értelmiség körében igen nagy hatást gyakorolt. Legfőbb ellenfelét a marxizmusban látta. A narodnyik ideológia ellen írta meg Plehanov „A monista történetszemlélet fejlődésének kérdéséhez c. munkáját, amelynek hoszszadalmas címe metóvesztette a cenzúrát, s így legálisan jelenhetett meg Pótervárott. Plehanov mellett azután Lenin lépett fel a narodnyik elmélet bírálatával, bár ekkor is rámutatott pozitív oldalára (a paraszti egyenlősdi a nagybirtok felosztására irányult). Lenin ekkor átmenetileg a legális marxistákkal szövetkezett a narodnyikok elleni harcra. Ez tette lehetővé a narodnyik ideológia feletti győzelmet. Sztruve azt tartotta magáról, hogy 6 marxista, de nem szocialista. Ez a revizionizmus első nyílt megnyilvánulása volt, nemzetközi viszonylatban is. A három áramlat közül kettőnek, a proletár szocializmusnak és a burzsoá demokráciának az átmeneti szövetsége tette lehetővé a harmadik irányzat, a kispolgári reformizmus feletti győzelmet. — M. JE. NAJGYONOV: V. I. Lenin és a hazai történélem. Az orosz történeti folyamat lenini koncepciójának kialakulása (23 — 54. 1.) nyomon kíséri Lenin törtónetfelfogásának formálódását, amely az orosz történetírás csúcsát jelentette. Csak a legfontosabb megállapításokat fejtegeti. 1905 előtt Lenin a narodnyikokkal szemben bebizonyította a kapitalizmus kibontakozását az országban. Kimutatta, hogy Oroszországban is megvolt a feudalizmus, alapja a feudális földtulajdon volt. A ledolgozási rendszer ennek maradványa. Számos alapvető megállapítást tett a parasztság 1861 utáni fejlődéséről és a munkásmozgalom történetéről, valamint az orosz liberális mozgalom fejlődéséről. Az 1905-ös forradalom idején tisztázta a forradalom jellegét, a parasztság szerepét, jellemezte a politikai pártokat. 1907 után foglalkozott a forradalom történetével, s ennek megvilágításában a korábbi fejlődés sok kérdését is új beállításban tüntette fel. Ekkor állapította meg az orosz forradalmi mozgalom poriodizálását. Megmutatta, hogy a bekövetkezett változások nem jelentenek valami gyökeresen újat, csak további lépést a burzsoá monarchia felé vezető úton. Az első világháború éveiben kidolgozta az imperializmus elméletét. Megvilágította, hogy Oroszországban a több ízben beállt forradalmi helyzetből azért nem 16*