Századok – 1966
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234
FOLYÓIRATSZEMLE 235 A Szovjetuniónak a háborúba való belépésével befejeződött az a folyamat, amellyel a háború igazságos háborúvá alakult át. Az ellenállási mozgalom a legtöbb országban a társadalmi haladásért vívott harccá is változott. A háború során a szocializmus győzött, a fasizmus vereséget szenvedett. A gyarmati rendszer szétesett. Egy harmadik világháború az imperializmus teljes pusztulását jelentené. — E. B. GENKINA: Az értelmiség szocialista építésbe való bevonásának lenini módszereiről. V. I. Lenin 1921-1922-es állami tevékenységének tapasztalatából (21—42. 1.) igen gazdag tényanyagot sorakoztat fel annak megmutatására, hogyan viszonyult Lenin a régi értelmiséghez. Kifejtette, hogy nem ideiglenes „felhasználásáról" van szó, kényszerről, hanem egy egész korszak áll a szovjet állam előtt, amelyben szüksége lesz a régi szakemberekre. Ez is az osztályharc egyik formája, csakhogy itt a nevelés és a meggyőzés a fő formák. Lenin személyes kapcsolatban állt az értelmiség számos kiemelkedő képviselőjével, vagy levelezett velük. A polgárháború idején gondoskodott arról, hogy a tudósok a munkásokhoz hasonlóan legalább a minimális élelemmennyiséget biztosan megkapják. Gondoskodott lakásukról, orvosi ellátásukról, emlékük megőrzéséről (pl. Plehanov esetében). Állandóan érdeklődött a folyamatban levő tudományos kutatások iránt. A Tervhivatal felállítása során biztosította, hogy abban a szakértők kapjanak legtöbb helyet. Sokat foglalkozott a főiskolai oktatással. Szigorú intézkedéseket követelt azokkal szemben, akik ellenségesen léptek fel a régi értelmiséggel szemben. A kulturális vonatkozásokkal Genkina már csak röviden foglalkozik, de hangsúlyozza, hogy Lenin nem értett egyet a Proletkult mozgalmával, s pl. végső fokon az ő közbelépésének tulajdonítható, hogy nem zárták be a Moszkvai Nagy Színházat. — I. M. MAJSZKIJ: Anglia és a szovjet-finn háború (43 — 55. 1.) londoni nagyköveti tevékenységének emlékeit közli. 1939. október 6-án Churchill-lel folytatott beszélgetésén Churchill a közös érdekeket hangoztatta, Majszkij viszont a szovjet-német paktumot a nyugati álláspont miatt kényszerű intézkedésnek tartotta, ezért ennek az alapján állt. Az angol hivatalos körök ekkor nagy érdeklődést tanúsítottak iránta, így éket akartak verni a Szovjetunió és Németország közé, hogy Németországot inkább rábírják .egy kompromisszumos békére. A Szovjetunió várakozó álláspontja viszont Anglia elhidegüléséhez vezet. A szovjet—finn háború kitörése kirobbantja a szovjetellenességet, alapja az a kívánság, hogy a jelenlegi háború helyett inkább egy szovjetellenes háborút vívjanak. Finnország „mintademokrácia" volta, meg az Angliába irányuló finn épületfa-szálítások ugyancsak befolyásolták az angolok finn szimpátiáit. Angol körökben is emlegették a Szovjetunió elleni háborút. Franciaország még agresszívabb volt. A béke érdekében való közvetítést Anglia nem vállalta. A március 12-i béke után lassankint ismét helyreállt a normális viszony, amelyet Majszkij szerint ma „hidegháborús" viszonynak neveznénk. — L. V. CSEREPNYIN : L. N. Tolsztoj történelmi nézetei (56 — 86. 1.) igen részletes idézetekkel alátámasztva elemzi a nagy író felfogását: felismerte a nép történelemformáló szerepét. Ellenzi a nacionalizmust, a nemzeti gőgöt. Felismeri, hogy az állam erőszakszervezet. De a tudat elsőbbségét vallja, olykor fatalista is, a forradalmak tekintetében pesszimista állásponton van. Történelmi regényeiben igyekezett a legapróbb részleteket illetően is hiteles lenni. Cserepnyin bemutatja véleményét az orosz történelem egyes korszakairól és szereplőiről, s^ végeredményben megállapítja, hogy a történetszemléletének sok gyengéje mellett mégis van benne sok maradandó. — B. N. TOPORNYIN: A csehszlovák állam fejlődése a szocialista társadalom építésének korszakában (88-99. 1.) a 20. évforduló alkalmából tekinti át Csehszlovákia fejlődését, s úgy látja, hogy ezt megkönnyítette a nemzetidemokratikus forradalom, amely átnőtt szocialista forradalommá. A levert burzsoázia ellenállása itt gyengébb volt, mint Szovjet-Oroszországban. Ezért nem az állam elnyomó, hanem építő funkciói kerültek az előtérbe. Ez ipari téren a nehézipar fejlesztését jelentette, a mezőgazdaságban pedig a kollektivizálást. A dolgozók átnevelése mellett utal az egyéb szocialista országokkal való együttműködés jelentőségére, s méltatja az 1948-as alkotmányt. Az 1950-es évek második felében a szocialista társadalom teljes kiépítése a demokrácia kiszélesítését is jelentette. A csehszlovák tapasztalat igazolja, hogy bizonyos körülmények közölt helyes a szocalista forradalom győzelme után is több párt működése. A demokrácia kiszélesedésével kapcsolatban a szerző utal az 5 millió tagot számláló szakszervezetek és az ifjúsági szövetség tevékenységére. 1958-tól új gazdasági vezetési módszereket vezettek be, ezek nagyobb önállóságot biztosítanak az alsóbb szerveknek. Az 1960-as alkotmány a nemzeti kérdésben is végleges megnyugtató rendet teremtett, Szlovákiában a Szlovák Nemzeti Tanács a legfőbb államhatalmi és végrehajtó szerv. Az utóbbi évek fejlődése azt mutatja, hogy növekszik azoknak az elemeknek a jelentősége, amelyek már az össznépi állam kialakulásáról tanúskodnak.